Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. illése 192­restaurációja ellen vagyunk és Habsburg-ellenes politikát folytatunk, senki sem tapasztalhatta itt a Házban azt, hogy mi a Habsburgok ellen táma­dásokat intézünk, hanem inkább azt láthatta, hogy még olyan esetekben sem támadtuk a Habsburgokat személyükben, mikor ez talán indo­kolt lett volna. Sőt emlékezem arra is, hogy a legteljesebb részvét, az emberi szánalom hangján emlékeztünk meg annak idején arról az esemény­ről, amikor Madeira szigetén szomorú száműzeté­sében elhalálozott volt királyunk, akit a kormány az ellenség kezeibe kiszolgáltatott. (Rakovszky István : Ez igaz !) Régóta érthetetlenül bámuljuk azt, hogy ebben az országban folyik bizonyos Habsburg-kultusz, hogy itt régóta, mióta ez a kormány itt van, az egyharmad Magyarország kultuszát csinálják ; azonban mi, ha tényekben, közjogi vonatkozások­ban nem jelentkezett ez a mozgalom s nem csapott át törvénytelen útra, nem csapott át olyan útra, amelyen azután már a magyar nem­zet érdekeit érinti ez a kérdés, nem szólottunk egy szót sem. Mi vivjuk a mi harcunkat, de pozitív irányban akarjuk vivni ezt a harcot. Nem hadakozunk más irányzatok ellen és nem Ítéljük el azokat mint feltétlenül helyteleneket ; ám legyen meg mindenkinek a meggyőződése ! Mi j küzdünk azért a meggyőződésünkért, hogy ez a nemzet boldog csak akkor lehet, ha maga a nem­zet uralkodik maga fölött, ha végre a nemzet egyetemes polgársága veszi itt át az uralmat, a kormányzást, ugy, ahogy ez a demokrácia más országaiban van. Évek óta nézzük pl. a Tisza­kultuszt, a munkapárti kultuszt, amely még súlyosabb veszedelmeket rejt magágan, mint az egész Habsburg-kérdés (Ellenmondások a jobb­oldalon.) és érthetetlenül bámulunk, hogy ezek az urak az egyharmad Magyarország kultuszát űzik, mert hiszen az a politika vezetett el az egy­harmad Magyarország megteremtéséhez, amely­nek kultuszát önök itt űzik. (Ellenmondások a jobboldalon.) De ehhez sem szólunk semmit, mert visszatart minket ettől etZ ci szempont, hogy: de mortuis nil, nisi bene. Önök szolgáltatnak min­dig alkalmat arra, hogy ezt az elvet és szabályt, amelyet mi régóta követünk, feladjuk — mert hiszen mi is tudnánk ellenkező propagandát ki­fejteni, oda tudnók tárni a nemzet elé a szeren­csétlenségek sorozatát, annak a politikának mű­vét, amely az egyharmad Magyarországhoz veze­tett, — de mi nem adjuk fel ezt az elvet, hanem azt mondjuk, hogy tessék mindenkinek a maga kultuszát űzni, csak tessék azután mindenkinek a maga terrénumán megmaradni és azokra, akik az egyharmad Magyarország kultuszát nem tart­ják helyesnek, nem ráoktrojáini a saját maga kultuszát. Odakint a kormányéinök mindenképen igyek­szik bizonyitani a maga, az ő kormánya és az ő pártja alibijét az egész Habsburg-kérdésben. Oda­kint, de már ebben a Fehér Könyvben is mindenütt tiltakozik az ellen, hogy bármily mér­tékig is Habsburg-politikát folytatna. Idehaza azonban mit látunk ? Azt látjuk, hogy nem is a legitim család érdekében (Rakovszky István : Ugy van !) hanem a család más ága, Albrecht főherceg érdekében napirenden vannak itt a propaganda-megmozdulások (Pikíer Emil : Foly­ton sétáltatják Albrecht főherceget !) s nyitva van teljesen a propaganda útja. (Zaj.) Albrecht főherceget ott látjuk minden vidéki városban, minden alkalommal, különböző ünnepségeken. Tanúi voltunk annak, hogy amikor Veszprémben a Szent Imre-ünnepélyt tartották, ott is szinte hivatalosan exponálták Albrechtet, mint az ország trónjának jövendő várományosát, amikor őt Szent Imrével hasonlították össze. (Zaj a jobboldalon.) í. évi június hó 3-án, kedden. 263 Bethlen István azonban nemcsak ugy tünteti fel magát és a pártját a külföldön, mint Habs­burg-ellenest, hanem egyúttal hirdeti a demo­kráciát is. Bizonyítja, hogy itt milyen szabad a polgárság, milyen nagy kultusza van a polgári szabadságjogoknak ; bizonyítja — amint az egyik t. nemzetgyűlési párttal szemben is folyton azzal áll elő — statisztikákkal, hogy hány ezer és ezer gyűlést engedélyeznek és jelenti ki valótlannak azt, r hogy gyülésbetiltások, gyülésfeloszlatások történnek, és hogy gyűléseket nem engedélyeznek. S íme, mi már rövid időközökben két alkalommal vagyunk kénytelenek feltárni itt a nemzet előtt a szólásszabadság igen súlyos sérelmeit ugyan­akkor, amikor viszont a Habsburg-irányzatnak szabad propagandát csinálni, gyűléseket tartani, sőt ünnepségeket rendezni, amikor a kormánnyal közeli vonatkozásban álló kurzus-politikának szabad az országban propagandát csinálni, beszé­deket mondani, gyűléseket tartani, amely gyűlé­seken igazán lázitás folyik a törvényes rend és a felekezeti béke ellen. Mindenkinek mindent szabad, csak a Kossuth­pártnak nem szabad, (Derültség jobbfelbl. — Egy hang a jobboldalon : Magyar szabad ! Német szabad!) annak a pártnak, amely esztendők óta vivja itt az ideálokért való harcot, itt vívja azt a szabadságharcát, mely szabadságharc sikerétől függ ennek a nemzetnek jövendője; mert ha ez a nemzet nem tud eljutni odáig, hogy egyetemes polgársága vegye át itt az uralmat, ha nem tud eljutni a maga szabadságáig és odáig, hogy ebben az országban pedig olyan uralmi rendszer, olyan kormányzás legyen, amely egyúttal a polgári jo­gokat is védelmezi: akkor úgyis el kell buknia. Ha vissza méltóztatnak nézni az elmúlt évtize­dekre, megtalálják a magyarázatát annak, hogy miért nincs Magyarországon nemzeti öntudat Nincs, mert itt évtizedekre visszamenőleg nem a nemzeti érzés kormányzott, hanem kialakult egy professzionista szervezet, mely a politikát kenyér­keresetnek tekintette, és fő lévén nála a kenyér­kereset, minden irányzatnak odaadta magát. Az történt azután, hogy a professzionisták, a politikai profik mögé odasorakoztak és évtizedek óta ott állnak a hátuk mögött a profit-politika és a profit-érdekek, és ez a kettő együtt intézte és intézi ma is Magyarország sorsát. A politikai professzionizmus mögött ma is ott állnak a profit­érdekeltségek, ezek táplálják, ezek adják neki a pénzt a választásokra, ezek csinálják a sajtóját s adnak töméntelen, rengeteg pénzt hatalmi politi­kájának támogatására. Már az a gyanúm, hogy egy másik nagy vagyonból, a Habsburg-vagy ón­ból is részesedhetik ez a politika, s csak mi állunk itt szegényen, egyedül, (Bessenyei Zénó: Majd kapnak maguk is) akiknek nincs semmi más eszközünk, mint az igazságunk, mint a szó ha­talma, mellyel küzdünk annak a politikának érdekében, amely politika ezzel a profites szövet­séggel szemben teremtheti egyedül újjá ezt az országot. Nemrégiben panaszoltuk itt, hogy már rég­óta küzdünk és könyörgünk azért, hogy a kor­mány engedélyezzen számunkra sajtót, de a kor­mány ezt sem hajlandó engedélyezni, nem tudom miért. Hiszen, ha az igazságot nézzük, a Kossuth­párt a legderekabb pártok között is megérdemli, hogy sajtója lehessen, mert a Kossuth-párt állott mindig annak a küzdelemnek élén és harcolt érte a legerősebben, melynek célja a konszolidáció megteremtése és az volt, hogy európai Magyar­országot teremtsünk. De a kormány nemcsak hogy sajtót nem engedélyez nekünk, hanem egész pénzelt sajtója mind ellenünk dolgozik, mind minket rágalmaz, sőt nemcsak a kormány sajtója, hanem az ellenzék sajtója is mindennap 42*

Next

/
Thumbnails
Contents