Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

262 A nemzetgyűlés 294.. ülése1924. évi június hó 3-án, kedden. Bemutatom Sopron vármegye közönségének feliratát a forradalom szereplőinek felelősségrevonása, a nemzetgyűlés, illetőleg az országgyűlés tagjai közül való kizárása tárgyában; Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyesitett vármegyék közönségének feliratát a forradalmak és a kommunizmus szereplőinek mielőbbi felelősségrevonása ügyében; Vas vármegye közönségének feliratát a forradalmak szereplőinek biróság elé való állítása iránt, továbbá hogy a forradalmak szereplői az országgyűlésnek, illetve a nemzetgyűlésnek tagjai ne lehessenek; A magyar nemzetgyűlés hirlaptudósitói szindikátusának Heinrieh Ferenc képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a büntetőnovella sajtójogi része tárgyában. Miután a büntetőnovella előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnál van, a magyar nemzetgyűlés hirlaptudósitói szindikátusának e tárgyra vonatkozó kérvénye kiadatik az igazságügyi bizottságnak. A többi felirat pedig a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. A házszabályok 239. §-a értelmében bemutatom a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét. Tudomásul vétetik. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Rupert Rezső képviselő ur a Kossuth-párt gyűléseinek feloszlatása tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. A képviselő urnák az engedélyt megadtam, igy a képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Elnézést kell kérnem azért, hogy a Kossuth-párt gyűléseinek betiltása miatt immár másodszor vagyunk kénytelenek itt a párt ügyét szóvátenni. Azt hiszem, hogy nemcsak a Kossuth-párt ügyéről van ilyenkor szó, hanem szó van a gyülekezési jog és a szólásszabadság megsértéséről is. Emlékezetes lehet még a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy rövid idővel ezelőtt kénytelenek voltunk idejönni, panaszt emelni azért, mert angyalföldi gyűlésünket a kormány rendőrhatóságai betiltották, illetve feloszlatták. A feloszlatás minden ok nélkül történt, mint ahogy akkor a belügyminister ur is kénytelen volt ezt utólagosan konstatálni. Feloszlatták angyalföldi gyűlésünket azért, mert pártunk szónoka, Vámbéry Rusztem azt a szónoki figurát használta, hogy most Bethlen István és arája, az abszolutizmus épen andalognak a tavaszi verőfényben künn a magyar »ugaron. Nem tudjuk megérteni és senkisem értette meg, miféle ok ez arra, hogy egy gyűlést feloszlassanak, mikor a gyűlés feloszlatása legfeljebb azon a címen történhetnék meg, hogy valaki a törvényes rend ellen izgat, lázit vagy a közrendet veszélyezteti, embereket, gyülekezetet bűntett vagy vétség elkövetésére hiv fel. A most vasárnapi országos nagygyűlésünk feloszlatása még súlyosabb botrány, mert itt még csak ilyen ártatlan szónoki figuráról sem volt szó, hanem egyszerűen egy törvényes álláspont hirdetéséről, egy, a törvényben gyökerező hazafias aggodalom megszólaltatásáról. Mint a sajtóból méltóztattak értesülni, a gyűlésünk egész higgadtan, mérsékelten, szépen és impozánsan folyt; előzőleg egyetlen figyelmeztetés történt az én beszédem közben, amikor arról szólottam, hogy azokért az állapotokért, amelyek ma vannak, nemcsak a kormányzat felelős, hanem az egész kurzuspolitika, ideértve a kurzuspolitika ellenzékeit is. Ekkor figyelmeztetett a rendőrtisztviselő, azután nyugodtan, simán folyt a gyűlés. Azt hiszem, a belügyminister ur megint oly jelenlést kapott az én beszédemről, mint amilyen jelentést kapott annak idején Angyalföldről is, hogy beszédem nagyon higgadt, nyugodt és tárgyilagos volt. Ennek dacára, mikor még maga a közönség is igen impozánsan, komolyan viselkedett — amint hogy ez természetes is, mert hiszen Budapest polgárságának igen impozáns elit tömege volt ott jelen — amidőn Nagy Vince t. képviselőtársam beszédében azt fejtegette, hogy miért van szükség ma is függetlenségig politikára (Rothenstein Mór: Csak akarta fejtegetni!) és ezt meg akarta okolni azzal, hogy ime, Magyarország függetlenségét, belső és külső érdekeit még mindig veszélyeztetik a Habsburg-házhoz szitó elemek, akkor a rendőrtisztviselő, akinek erre semmiféle joga nem volt, sőt akit ettől a ténykedéstől, ettől a magatartástól, ettől az aposztrofálástól a törvény egyenesen eltilt, azt mondotta: Nem engedem a dinasztiát bántani ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Csak lövetni szabad rá! — Meskő Zoltán: Lőni szabad! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rupert Rezső: Majd, amikor egy pillanatra csend támadt, mert senki sem értette meg, hogy a szónok miért szolgált rá a figyelmeztetésre, a rendőrtisztviselő hirtelen felugrott és azt kiáltotta: Feloszlatom a gyűlést! (Meskó Zoltán: Megmentette a dinasztiát!) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a gyülekezési jognak és a szólásszabadság jogának ennél flagránsabb megsértése el sem képzelhető. (Cserti József: És a fennálló törvénynek!) S annál flagránsabb ez a sérelem, mert hiszen az, amit a szónok mondott, törvényben gyökeredzik. Nevezetesen épen ez a rezsim volt az, amelyik az 1921. évi XLVII. tcikkbe iktatta be a Habsburg-ház detronizációját, (Propper Sándor: És lövetett a királyra!) nem is beszélve arról, hogy előzőleg rálövetett a királyra, (Uay van! Úgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) arra a királyra, aki akkor még szerinte az országnak törvényes uralkodója volt s akinek védelmére akkor elmulasztotta kivezényelni a rendőrséget. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nemcsak azt tette a kormány, hogy a detronizációt törvénybe iktatta és a Habsburgház minden tagját megfosztotta a trónöröklés jogától, kimondván, hogy a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre, hanem amikor a külhatalmak, a szövetséges és társult hatalmak nem voltak megelégedve azzal, hogy a detronizáció itt egyszerűen kimondatott, és kifogást emeltek, sőt követelést támasztottak arra nézve, hogy tessék a törvényt teljessé és egésszé tenni azzal, hogy egyúttal pedig büntetendő cselekménynek nyilvánítja a Habsburg-ház érdekében folytatott propagandát, akkor a kormány ennek is szépen, alázatosan behódolt, s noha ebben nem értett vele egyet az ellenzéknek még az a része sem, amely Habsburg-ellenes politikát folytat, mert azt is szükségesnek tartja, — aminthogy egy alkotmányos államban igy is kell lennie — hogy a maga eseményeiért, ideáljaiért mindenki szabadon küzdhessen, mondom, annak dacára, hogy még a Habsburg-ellenes ellenzék részéről is kifogás emeltetett ez ellen, a kormány alázatosan jegyzéket küldött a hatalmaknak, amelyben kifejezetten kötelezte magát arra, hogy a Habsburgpropaganda eltiltásáról nemcsak gondoskodik, de rövidesen törvényjavaslatot fog előterjeszteni a Habsburg-propaganda büntetendő üldözése tárgyában. (Meskó Zoltán : Kétszínű politika ez, !) Itt vannak a kormánynak és az entente-nek hivatalos jegyzékei, amelyeket maga a kormány tétetett közzé hivatalosan abban a két u. n. Fehér Könyvben. (Meskó Zoltán : Szivárvány-kormány ez! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Bár mi a Habsburg-ház