Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. urak rám céloznak, hogy én voltam podzsupán. (Derültség.) De hála Istennek nekem erről mar bizonyítványom van, még pedig a budapesti kir. ügyészségtől, hogy ez távol állott tőlem. Az igaz, a Töreki-tanács megállapította, hogy az voltam. (Derültség.) Hát, az Isten tud eligazodni a magyar bíróság labirintusában. De en azt latom, hogyha a magyar törtvényekre nézünk : en törvényes alispánhelyettese voltam Bereg vármegyének, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a hivatalos szerv ültetett oda, őt pedig az oláh szuronyok csillogása mellett egy összeverődött társaság választotta meg, ahol sem főispán nem volt, sem kijelölés nem volt, már pedig, aki ismeri a vármegyei törvényeket, az tudja, hogy ahhoz, hogy valaki alispán lehessen, kell elnök, kell kandi dálás és egyéb ilyen formaság. Nálunk pedig — szomorú — román is kell. A hatodik eset pedig az, hogy ez az igen tisztelt ur a Haditermény egy vezetőemberét, aki a kurzusban nagyon szomorú viszonyok közé jutott, rávette arra, hogy a Kutkafalvy Miklós kormánybiztos ellen és én ellenem azt vallja, hogy mi a vármegye pénzéből 10.000 koronát adtunk neki és én ezenkivül adtam neki egy és más tárgyakat. Ez a szegény ember, akinek a nevét nem akarom itt említeni azért, mert állást Ígérgetett neki, belement és ellenünk vallott. Mikor aztán Kutkafalvy Miklósnak Sátoraljaújhelyen tárgyalása volt ezekkel a beregmegyei urakkal, — akik az én nyakamra igyekeztek a kötelet rátenni, de én hiszem az Úristent, hogy az ő nyakukon szorul össze nem az igazi kötél, hanem a becsület és a tisztesség kötele, ami ellen oly sokat vétettek, ez az ember kivallotta ott a törvényszék előtt, hogy: »Kérem én igy vallottam, mert állást igért nekem Kozma György.« A múltkor is kérdeztem az igen t. túlsó oldalt, hogy méltó-e az ilyen ember arra, hogy köztisztviselő legyen? Rámondták, hogy nem méltó. Most is, hogyha igazak ezek a vádak, amelyeket én felhoztam, azt kérdem a t. túteó oldaltól, a belügyminister úrtól, aki mégis egy magyar ur, egy minister, egy gentleman, (Derültség) méltóztassék megmondani, hogy lehet-e ez a Kozma György köztisztviselő? Én azt hiszem, hogy a minister ur is azt mondja, hogy nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És csodálatos, hogy B-listára nem helyezik ezt az urat annak ellenére, hogy ilyeneket követett el és gazdag ember; de hiszen megvan ennek a maga magyarázata, mert jó összeköttetései vannak. Ellenben sok szegény menekült, a hazájából kiüldözött, tönkrement közigazgatási tisztviselőembert B-listára helyeznek. Ez az ember, akit gyűlöl, utál a nép, ott van a beregmegyei nép nyakán, alteregója Gulácsy Istvánnak, mert hiszen az ő teremtménye. (Derültség jobbfelől.) Méltóztassanak eljönni Bereg vármegyébe, mint ahogyan meghivtam már a túlsó oldal képviselőit, (Felkiáltások jobbf elől: Elmegyünk!) majd azután méltóztatnak megtudni, ki ez az ember Bereg megyében. T. Nemzetgyűlés ! A napokban kezembe akadt egy újság, amelyben egy magyar hirlapiró előtt Bulgária belügyministere nyilatkozik. Ez a belügyminister nem magyar, hanem bulgár belügyminister, s a következőket mondja: (Horváth Zoltán: Ivánnak hivják!) »Igen boldog vagyok, midőn kijelenthetem, hogy a vasárnapi választások alatt egyetlenegy visszaélés sem történt, — t. i. a képviselőválasztások alatt. Pár kis falusi birácska csinált egypár ostobaságot. Nincs hatalmában a kormánynak az összes falusi birák agyvelejét egy varázsvesszővel^ jobb útra tériteni, megtéríteni. Egy főszolgabírót, aki a radikálisok egy nópgyülését megakadályozni merészkedett, , évi május hó 14-én, szerdán. 19 már elbocsátottam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bulgáriában!) Most elrendeltem az összes főispánoknak, hogy részletes jelentést tegyenek az összes felmerült panaszokról, nemcsak a hozzám beküldött panaszokról, de azokról is, amelyekről csak az ujságok utján értesültem.« Ez Bulgáriában történt. (Horváth Zoltán: Ezt a ministert kölcsönkérjük!) »Bárki legyen az az illető, nem fogja elkerülni méltó büntetését. Politikai erkölcseink még mindig nem olyan tiszták, mint amilyenek a háború előtt voltak: az agrárkormányzat mélységében megfertőzte azokat Tudtam, előre láttam, hogy a választások előtt ugy az egyik, mint a másik oldalon túlkapások fognak bekövetkezni. De hála a hazafiság erényének és a hatóságok szivósságának, a rendfen tartási szabályoknak, semmisem történt, az emberek észre sem vették, hogy választások voltak. (Elnök csenget.) A kormány el van ragadtatva . . . Elnök (ismételten csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy egész cikkeket felolvasni nincsen jogában. Kövid idézetek felolvasását a gyakorlat megengedi. Kérem tehát, méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni! Nagy Ernő: Kérem alásan! Csak 20 sort olvasok fel belőle. (Továbbolvas.) »El van a kormány ragadtatva a választások eredménye által, mert látja ezekből, hogy a demagógia és a hazugság már-már kihalnak Bulgária életéből.« (Horváth Zoltán: Boldog Bulgária!) Tisztelettel kérdem, mikor fognak Magyarország politikai életéből a demagógia és a hazugságok kiveszni? (Erdélyi Aladár: Helyes! Nagyon jó lenne!) Tisztelettel kérdem, hogy mikor fogja ráncba szedni az igen t. belügyminister ur és a kormány azokat a főszolgabírókat, akik visszaélnek a törvénnyel és a nép türelmével? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Idehoztam ezeket a sérelmeket; nein azért, hogy orvoslást keressek, mert hiszen tudóin, hogy a naményi választásra az orvoslást nem a törvényhatóságnál, hanem idefent, a közigazgatási bíróságnál fogja a naményi nép megkapni. Idehoztam azonban azért, hogy megkérjem az igen t. belügyminister urat, méltóztassék leirni annak a főszolgabírónak, illetőleg a főispánnak, nem a főszolgabírónak, hogy a főszolgabiró tartózkodjék az ilyen eljárásoktól. (Egy hang balfelől: Fegyelmi eljárást!) Ha azt veszi észre, hogy az a Nagy Ernő vagy bárki demagógiát csinál, hazugságokat hirdet ott, tessék azt a Nagy Ernőt és társait azonnal torkon fogni és mint hazaellenes embereket, méltó büntetésben részesiteni. De ez a vád alapos legyen aztán, és ok legyen rá, nem pedig ugy, hogy a belügyminister urnák bejelentik, hogy: »ha Nagy Ernő megjelenik, mindjárt felforr a nép«. Bocsánatot kérek, én sok népgyűlésen vettem részt, s azt kérdem itt, a nyilt szinen a belügyminister úrtól: jött-e egyetlen jelentés, amelyben az lett volna, hogy én nem a legtisztább magyar szellemet hirdettem, s nem azt hirdettem mindig a nép előtt, hogy: »elöljáróitokat tiszteljétek, ha azt megérdemlik!« Azt hiszem, t. belügyminister ur, hogy ilyen jelentés nem jött; mert én azoknak a főszolgabíróknak vagyok egyike, akiknek ideáljai a Désy Zoltánok, a Návay Lajosok, a Jobszty Gyulák, a Földváryak, ezek a nagy alispánok, és nem a Gulácsy Istvánok, ezek a népnyuzó emberek. (Derültség.) Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor az igen t- belügyminister úrhoz intézni (Halljuk! - Olvassa): »Kozma György vásárosnaményi főszolgabíró Vásárosnaményban a folyó hó 6-án tartott községi tisztújításon Zsigó György ottani egyházi főgondnokot a birói állásra.nem jelölte, mivel az neki nem mutatkozott be; a névszerinti szavazást nem 3*