Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

À nemzetgyűlés 2ÙB. ülése 1924. Sok kifogást emeltek a kartellek ellen is. Mint Biró Pál barátom tegnap emiitette, a kar­tellekről egész nagy irodalom van. Én ennél a kérdésnél nem is kivánok időzni, csak egész röviden azt mondom: miután külföldön is vannak kartellek, kérdés, hogy adott esetben melyik helyesebb. Sem a kormányzatnak, sem a törvény­hozásnak nincsenek eszközei, hogy a külföldi kartellekkel szemben szabályozókig vagy ellen­őrzőleg lépjenek fel, a belföldi kartellekkel szem­ben azonban, ha arra szükség lesz, a kormányzat és a törvényhozás is meg fogja találni a módját annak, hogy a kiáltó visszaéléseket megakadá­lyozza. Lehetetlen, hogy pár szót ne ejtsek azzal az ideges támadással szemben, amely különösen a tőkével szemben felhangzott. Értem, ha szociál­demokrata képviselőtársaim a tőkét támadják — ezt rendbenlévőnek találom — de valahogy fel nem tudom fogni, hogyan lehet az, hogy a kapi­talista rendszer hivei támadják épen a tökét. Legalább is ezt a magam részéről különösnek találom. Én azt mondom: örüljünk, ha van hazai tőke. Furcsának találom, hogy ütjük a tökét, de egyúttal sóhajtozunk, hogy a külföldi tőke jöjjön be ide és termékenyítse meg a magyar termelést. Ez legalább is nem következetesség. Azzal külön­ben is tisztában lehetünk, hogy a tőkét sohasem vezetik érzelmi momentumok. A tőkét belefekte­tik egy vállalatba, ha jövedelmezőségét biztositva látják és azt elég magasnak és nyugodt alapokon fekvőnek találják. Az ellenzék egyik szónokának a kézműiparról mondott megjegyzésére, amelyben egyenesen a kézműipar veszedelméről beszélt, tisztelettel azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az uj vámtarifa épen a kézműipart védi a legerősebben. A kon­fekció-, cipész-, butorasztalosiparokat emlitem' csak fel igazolásul. Sok hivatkozás történik Angliára is. Nem emlitem György angol királynak 1721-ben mon­dott trónbeszédét, csak utalok arra, hogy lord . Chatham hires beszéde e tekintetben nagyon élén­ken, erősen fejezi ki az angol öntudatot, amikor azt mondja, hogy a gyarmatoknak egy patkó­szeget sem szabad gyártaniok. Lord Sheffield mondása is közismert: Angliának amerikai gyar­mataira, a nyugatindiai szigetekre, azért van szük­sége, mert monopóliummal birnak a fogyasztásra és a nyersanyagokat ők szállitják. Egyébként, hogy a most nagyon is szabadkereskedelemtől hangos Anglia nem mindig volt a szabadkeres­kedelem hive — sem a múltban, sem a régmúlt­ban — hivatkozhatom Mac Kenna 33°/o-os vám­jaira és végül, ha egyéb nem is, annyi minden­esetre eszünkbe "juthat, amit tanultunk az egye­temen List Frigyesnek arról a bizonyos létráról szóló hasonlatáról. Könnyű felhúzni a létrát, ha valaki abba a helyzetbe jutott, mint Anglia. Amerikára is történt hivatkozás. De hiszen Amerika par excellence védővámos politikát kö­vet annyira, hogy ha egy nagyobb szállítmány érkezik Amerikába, utána rögtön felemelik a vámokat. A történelem egyáltalában nem igazolja, hogy a védővámok szertelenül drágítanák az árakat. Hivatkozhatom Németország példájára e tekin­tetben. Bismarck életbeléptette az agrárvámokat és az ipari vámokat®is, mégis ezek után azt ta­pasztaltuk, hogy sehol a világon nem volt olyan olcsóság, mint épen Németországban. Ez annyira közismert tény, hogy ezt bizonyítanom sem kell. Ami az importkereskedelmet illeti, itt hang­zik fel a legtöbb jajveszékelés, a legtöbb panasz, ügy beállitani a kérdést azonban, hogy az import­kereskedelem meg fog szűnni, nem helyes, mert nem fog megszűnni. Tmportkereskedelem tovább I évi május hó BT én, szombaton 253 is lesz azokra az árukra nézve, amelyeket a ma­gyar fogyasztás nem nélkülözhet és amelyeket itt nem állítanak elő, továbbá azokra a nyers­anyagokra és félgyártmányokra nézve, amelyek a termeléshez okvetlenül szükségesek. Azt hiszem, hogy ami a nyersanyagbehozatalt illeti, ez min­denesetre növekedni fog, mert eltekintve attól, hogy ^mostanig a nyersanyagbehozatal az azelőtti­hez lényegesen csökkent, magától értetődik, hogy a termelés emelkedésével nagyobb nyersanyag­behozatal lesz. Egyébként a kereskedelemre nézve én nem vagyok kishitű. Ezen természetesen nem a siber­kereskedőket, nem a konjunkturakereskedőket ér­tem. Ezek el fognak pusztulni épugy, amint el­tűntek a batyusok; azt hiszem, ezeket nem is sajnálja senki sem. Azok a kereskedők azonban, akik régi összeköttetésekkel birnak, ezeket az összeköttetéseiket, ha kereskedelmi szerződések lesznek, újra felvehetik, ezek tehát továbbra is boldogulni fognak. Igazán kishitüeknek kellene lennünk, t. uraim, ha mi a magyar kereskedel­met féltenők. Hiszen a magyar kereskedelem — mint egy más alkalommal mondott beszédemben is hangsúlyoztam — letette a vizsgát akkor, ami­kor összes áruraktárai kifogytak és mégis erőre tudott^ kapni. Végül annyi támadás után a magam részéről elismerésemet fejezem ki a t. kereskedelemügyi minister urnák és munkatársának, az annyit tá­madott Ferenczy ministeri tanácsos urnák, azért a fáradságos, körültekintő, alapos munkáért, ame­lyet akkor végeztek, amikor ezt az ugy nomen­klatúrájában helyes, mint áttekinthetőségénél fogva elismerést érdemlő munkát, a magyar vámtarifát megalkották és ideterjesztették. Azt hiszem, hogy eltekintve attól, hogy az állampénz­ügyi érdekeket is szolgálja, figyelembe veszi ez a vámtarifa, azért is helyeselnem kell azt, mert egy gondolat hatja át: a tömegszükségleteket magyar munka, magyar vállalkozás szolgálja ki. (Helyes­lés jobbfelől.) És mert magyar munkások és csa­ládjaik megélhetését biztositja, magyar techniku­soknak munkakifejtésre nyújt alkalmat, és mert meggyőződésem szerint általános jólétre fog ve­zetni, ezért a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás aiapjául elfogadom. (Éljen­zés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Barthos Andor előttem szóló igen t. képviselőtársamtól és a nemzetgyűléstől bocsánatot kérek azért, mert a szokásos parlamenti illemnek megfelelni nem tudok, tekintettel arra, hogy az idő rendkívül előrehaladt. Ha az előttem felszólalt képviselő ur beszédével foglalkoznám, a magam álláspontját nem tudnám kifejteni, azt az értékes, szép beszé­det pedig nem akarom annyira lekicsinyelni, hogy egy-két megjegyzéssel fussak keresztül rajta. Ezek után bátor vagyok mindjárt beszédem elején kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadhatom el, még pedig elvi, gyakorlati és politikai szempontból. Pártom részéről már néhány képviselőtársam is meg­mondotta, de magam is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy elvileg a szabadkereskedelem, a vámmentes kereskedelem álláspontján állok és állunk s épen ez okból elvileg nem fogadhatom el a tárgyalás alatt lévő javaslatot. De a gyakor­lati szempontokat figyelembe véve, a szabadkeres­kedelem ezidőszerint országunkban megvalósít­hatatlan, mert az iparnak csaknem teljes tönkre­tételét jelentené, tekintettel arra, hogy a közvet­len körülöttünk levő államok vámokkal védik az ország határait ; általában nemcsak Európa, hanem úgyszólván az egész világ vámokkal védi

Next

/
Thumbnails
Contents