Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

A nemzetgyűlés 293. ülése 1924, portnak nevében, amelynek nevében szerencsém volt felszólalni, ezt a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Csík József jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Gömbös Gyula t. képviselőtársam igen sok tételével egyetértek. A gazdasági politika fontosságára nézve tett nyilatkozatait — azt hiszem — mindannyian helyesnek ismerhetjük el, sajnos azonban, abban is igazat kell adnom neki . . . (Meskó Zoltán: A balkezekben is?) Abban nem, abban igazat ad Meskó képviselő ur, igy tehát meg van közöttünk a mrmkafelosztás. (Derültség.) Igazat kell adnom abban, hogy ha egy érdekes téma szőnyegre kerül, akkor telt padokat látunk, (Ugy van! half elől.) ellenben, ha komoly dolgokról tárgyalunk, akkor üres padok előtt beszélünk. (Forster Elek: Még jegyzőt sem látunk!) Abban is igaza van Gömbös Gyula képviselő urnák, hogy a karzaton is mintegy kifejeződik az érdeklődésnek ez a csodálatos hiánya. Továbbmegyek és kutatom az okot. Mi okozhatja ezt? (Meskó Zoltán: A közönség is utálja a tarifát!) Azt hiszem, az a sajátságos körülmény okozza ezt, amelyre beszédem későbbi folyamán ki fogok térni, hogy mi tulajdonképen évszázadokon át gyarmati sorban voltunk és igy nemcsak külpolitikai, de gazdaságpolitikai kérdések iránt is abszolút érzéketlenek vagyunk (Igazi Ugy van!), minket nem neveltek, nem iskoláztak, ugy hogy még csak a zsebünk érdekeinek felismeréséig sem tudtunk emelkedni. (Ugy van! balfelöl.) Azt, amit a magyar termelés feltétlenségére mondott, minden szavában aláírom. Mi nem mondhatunk le arról, különösen ebben a szűk, megcsonkitott körben, ebben a piciny országban, hogy ne a magunk termelési érdekeit tartsuk szem előtt. Ami a vámtarifa javaslat benyújtásának koraiságát illeti, errenézve — azt hiszem — könynyü megállapítani azt a negatívumot, hogy a kormány miért nem nyújtotta be előbb a vámtarifajavaslatot. Ennek oka kézenfekvő. Oka ennek az, hogy gazdasági válságban voltunk. A katasztrofálisan romló korona mellett a kormány természetesen nem vállalhatott egyebet, mint hogy ezt az igen fontos javaslatot előkészítse, aminthogy 1921-ben hozzá is fogott az előmukálatokhoz. Amikor az igen t. minister ur megtisztelő bizalmából a most tárgyalt javaslatot, mint tervezetet, megkaptam, azt elsősorban abból a szempontból vizsgáltam meg, vájjon a termeléshez szükséges nyersanyagok vámmentessége nagyban és egészben biztositott-e, másodsorban, hogy a termelésre szükséges félgyártmányok vámmentessége vagy pedig vámmérséklése biztositott-e? Megelégedéssel láttam, hogy ezek a főszempontok a vámtarifa tervezetében, tehát a most tárgyalt vámtarifában érvényesültek. Azt hiszem, hogy a kormány helyes időt választott a most tárgyait vámtarifatörvényjavaslat beterjesztésére, mert az úgynevezett szanálási akció eredménye tekintetében elágazók lehetnek a vélemények, de abban igen kevés véleményeltérés lehet közöttünk, hogy a jegybank felállításának következményeképen a magyar korona árfolyama állandósulni fog, következésként reális számitásnak lehet alapja és ha egyszer az árfolyamingadozások megszűntek, akkor csakugyan be lehet látni, hogy elérkezett az idő az önálló magyar autonóm tarifa megalkotására. Hiszen már az unalomig elcsépelt dolog, hogy az 1907. LUI. tc.-ben becikkelyezett címzetes magyar autonóm tarifa nem magyar tarifa volt; ez nem volt egyéb, mint osztrák-magyar tarifa. Dénes István t. képviselő ur kifogásolta, hogy miért nem csatolt az irathoz a t. kereskedelemügyi minister ur egy termelési statiszNAPLÓ XXIV. , évi május hó 31~én, szombaton 247 j tikát. Hát hogy nem csatolt ez tény, csak hogy a kritikában van egy kis hiba. A hiba az, hogy termelési statisztikánk nincsen és nem is volt. Még békeidőben sem volt termelési statisztikánk, mert hiszen tudvalevő, vagy legalább is tudni illik, hogy csupán azokat a gyártásokat ellenőrizték, amelyek finánc szempontból, állampénzügyi szempontból tényleg ellenőrzés tárgyai kellett hogy legyenek, ilyen például a cukor és szesz. A másik kérdés, amit — ha végigtekintek a vita egész folyamán — kiemelkedni látok, mint kérdést : a vámtarifa megalkotása szükségességének kérdése. A t. előadó ur és a t. kereskedelemügyi minister ur rámutat irra a vitát bevezető beszédeikben, hogy egy 50 milliós lakosságú nagy területre szabott^ vámtarifa nem felelhet meg már természeténél fogva sem egy nyolc milliós lakosságú és agrárjellegű ország igényeinek, tehát a gazdaságpolitikának alkalmas eszköze a régi osztrák-magyar vámtarifa nem lehet. Ezzel szemben Matlekovics Sándor azt mondja, hogy megteszi ez a szolgálatot ugy, mint eddig. Én ezt a közgazdasági patópáloskodást a magam részéről nem fogadhatom el, mert semmi esetre sem áll az, hogy az osztrák-magyar vámtarifa, amely tudvalevőleg nem volt egyéb, mint egy kompromisszum a gyönge agrár Magyarország és a politikailag is erősebb Ausztria között, alkalmas eszköze volna a gazdaságpolitikának. Hiszen mindenki tudja, hogy a monarchiában Magyarország volt a mostohagyerek. (Ugy van ! Ugy van ! — Meskó Zoltán : Mégis visszakívánják !) Nem tudom, hogy kik azok, akik ezt visszakívánják ; legalább gazdaságpolitikailag igazán elfogultság kellene ahhoz, hogy visszakívánják az állapotokat. (Ugy van ! Ugy van !) Hogy megváltozott egyébként a helyzet és más helyzetben, más időben természetesen más eszköz, más istrumentum szükséges a gazdaságpolitikához, ez sem vitatható, hiszen nem mondom azt, hogy az agrárkörök a most tárgyalt vámtarifa iránt lelkesednek, de annyi mégis csak vitathatlan, hogy az agrárkörök többé nem ellenzik az állatbehozatalt és az őrlési eljárással szemben sincs az az ideges ingerültség, amely annak idején volt, amikor csakugyan az izgatásnak, mondjuk a tevékenységnek eredménye az lett, hogy az őrlési akciót, az őrlési eljárást beszüntették. De ha még olyan kitűnően védené is az 1907. évi LIII. tcikk a magyar érdekeket, nézetem szerint akkor is ez a közös, úgynevezett magyar autonóm vámtarifa kellene, hogy revízióra szoruljon. Miért ? Először azért, mert az anyag már áttekinthetetlen. Az ámtalan magyarázat és vámdöntvény valóságos útvesztő, emellett az osztrák-magyar autonóm vámtarifa megalkotásánál tulajdonképen csak két szempontot vettek figyelembe. Az egyik volt a kapcsolat, t. i. valamely árunak a közönséges, finomabb vagy legfinomabb áruval való kapcsolata, és a másik pedig az a körülmény, hogy vájjon milyen volt a megmunkálás, közönséges-e vagy finom? Ellenben azt, hogy az árunak mi a rendeltetése, és hogy mi a gazdasági jellege, az osztrák-magyar vámtarifa nem veszi semmiféleképen figyelembe. Hogyha helyes az egy gazdaságpolitika irányításánál, hogy a kormány az országa körül történő fejlődéseket figyelemmel kisérje, akkor megállapíthatjuk, hogy ebből a szempontból is helyes volt kormányelhatározás, hogy ezt a vámtarifát tárgyalás végett a nemzetgyűlés elé hozta. Mert hiszen ismeretes, hogy Olaszország 1921-ben alkotta meg vámtarifáját. Biró Pál t. képviselőtársam emiitette, de különben is tudjuk, hogy az osztrákok is már megalkották uj vámtarifájukat. 39