Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

A nemzet gyűlés 293. ülése 1924. kormánnyal szemben nekem van legnagyobb okom bizalniatlaonak lennem, amikor pedig üdvözlöm a javaslatot, akkor a gondolatot és nem a kormányt üdvözlöm (Helyeslés jobb felől.). T. Nemzetgyűlés! Egy másik meggondolás is lényeges. Aki a világháborút gazdasági szempontból figyelte, annak tudaia kell, hogy a modern háború nem csak a kéznek, a karnak háborúja; a modern háborúban a nemzetek teljes felkészültséggel állanak egymással szemben; nem a szám szerinti küzdelem dönti el a problémát, hanem a a technikai felkészültség, a nép lelki állapota, a nép műveltsége és honszeretete, a gazdasági felkészülés is lényeges faktorok. Mert nem tudtuk volna elképzelni azt, hogy mi, a központi hatalmak központias fekvése mellett kevés gazdasági felkészültséggel viseltük volna a háborút 5-6 éven keresztül. Nem azért mondom ezt, mert holnap háborút látok, hanem mert tudom, hogy ellenfeleink politikai pressziót is hajlandók gyakorolni gazdasági utón; épen ezért ebből a szempontból is mérlegelendőnek tartom ezt a javaslatot, hiszen jól tudom, hogyha a központi hatalmak ösztönszerű, öntudatlan felhalmozási politikát nem követtek volna, a háborút sokkal korábban be kellett volna fejezni. A felhalmozás abban áll, hogy én öntudatlanul bizonyos cikkeket elhelyezek és tárolok arra az időre, amikor nekem szükségem lesz rá, ha akár gazdasági bojkottal állok szemben, akár pedig, mondjuk, politikai bojkott kezdődik, amely végeredményében háború formájában bontakozik ki. Ezek a szempontok is mértékadók, és én, aki a háborúnak ezeket az igazán mozgató elemeit szeretem boncolgatni, — mert hiszen utóvégre ez is politika, — megállapítom, hogy ebből a szempontból is, a gazdasági háború szempontjából is, amelynek Magyarország politikai helyzete következtében mindig ki lehet téve, szükséges, hogy Magyarország minden tekintetben, tehát az ipar tekintetében is függetlenítse magát azoktól, akiktől függene, hogy térdre kényszeritsék-e őt. Ezt én itt az ellenzék oldalán elmondhatom, nem kell takaródznom. Mert hiszen Benes úrék világosan tudják, hogy ők mit akarnak Magyarországon. A szanálási javaslatnál valamennyien felháborodtunk azon tendencia ellen, hogy Magyarországon visszaszorítsák mindazt, ami modern ós Magyarországot — sub titulo: mezőgazdasági állam — a faekéig sülyesszék le, hogy ilymódon termeljen. Ha tehát ilyen tendenciát látunk, az ellen minden eszközzel kötelességünk védekezni. (Ugy van! Ugy van!) Ha független Magyarországról beszélünk, akkor magunkat minden tekintetben függetleniteni kell és sohasem lehet tudni, hogy például egy iparág, egy termelési ág, amely eddig^ nem volt meghonosítva, ha itt kultiváltatik és jó kezekbe kerül, nem lesz-e alkalmas arra, hogy nemcsak keletre, hanem a nyugati államokba is exportáljon. (Ugy van! jobb felől.) A magyar háziipar azóta, amióta nincs import a külföldről, óriási módon fejlődött és ma már olyan nivót ért el, hogy nemcsak keletre, hanem Angliába, Amerikába is exportál. A magyar művészet megy nyugatra. A magyar kereskedőknek, iparosoknak, mezőgazdáknak egy összefogó, együttes^ gazdasági rendszert kell alkotniok, amely az én felfogásom szerint — mert^ imperialista vagyok — csak a terjeszkedés jegyében bontakozhatok ki. T. Nemzetgylés! Már most nézzük az érem másik oldalát. Azt mondják sokan, hogy korai volt ezzel a vámtarifával jönni. Ez merész állitás; lehet igaz és lehet nem igaz. Nézetem szerint egy alkotó tény megkezdése sohasem korai. Nem lehet eléggé korán kezdeni, pláne, ha ugyanazok évi május hó 31~én, szombaton 245 az urak azt hangoztatják, hogy káosz van Európában. A káoszban tudvalevőleg mindig a kezdeményezőnek van igaza és ha mi — akármilyen kis állam vagyunk is — megpróbálunk bizonyos bástyákat emelni gazdasági életünk számára, az nem lesz baj, különösen ha azt mondjuk, hogy ezek a bástyák nem véglegesek. Hiszen nem lehetnek véglegesek, inert különben túlságosan önhittek volnánk, ha mi, nyolc milliónyi magyar nép, ezzel a kevéssé fejlődött gazdasági rendszerünkkel Európára gazdasági tételeket akarnánk rá oktrojálni vámtételek formájában. Én a magam részéről helyeslem a kezdeményezést, csak ugy, hogy a túlmagas vámtételek ne mutatkozzanak barátságtalanoknak s egyáltalában ne tegyék alkalmatlanokká azokat kereskedelmi tárgyalásokra. T. Nemzetgyűlés! Mindezeket a szempontokat tekintve, a vámtarifajavaslatra ezt mondom: ha ezt a javaslatot egy olyan kormány hozta volna, amellyel szemben több szimpátiát tudna a magyar nép felmutatni; ha ezt egy olyan kormány hozta volna, amely lépésről-lépésre a nemzeti élniakarás reprezentánsa volna, (Meskó Zoltán: Még járni sem tud!) akkor valószínűen valamennyien örültünk volna. (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a baloldalon.) De mert egy olyan kormány hozta, amelynek három balkeze van (Meskó Zoltán: Három ballába!) és egy olyan kormány, amely három pénzügyministerrel rendelkezik és ezért kilenc balkeze van, (Derültség. — Erdélyi Aladár: De leszóljátok azokat a balkezeseket!) ezért bizalmatlan vagyok a javaslattal szemben, mert ugy vagyok vele: amihez hozzányúl ez a kormány, az nem sikerül. (Meskó Zoltán: Von Haus aus! Hozzá sem kell nyúlnia, csak akarjon! — Kiss Menyhért: Fű nem nő ott!) Vegyük az egyes érdekcsoportokat, szükitve azt a látókört, amellyel eddig tárgyaltuk ezt a problémát. Ha azt állítom, hogy a magyar mezőgazdaság a döntő faktor a termelés rendjében, akkor ebből a javaslatból meg kell állapitanom, hogy a mezőgazdaság csak félig van respektálva. (Meskó Zoltán: Kiegyeztek ötven százalékra Nagyatádi és Walko!) Nincs egészen respektálva. Bár bizonyos fokig védi a javaslat a mezőgazdasági termelést, mégis a segédeszközök behozásából azt látjuk, hogy olyan védővámokat akar a kormány rendszeresíteni, amelyek a mezőgazdasági termelés lehetőségeit kisebbítik. Teljes egészében védik a magyar gyáripart: ezt az egyet látjuk. (Ugy van! balfelöl.) Ez tipikus a vámtarifára. A gyáripar az egyedüli érdekcsoport, amely a legsimábban reagált a javaslatra, amely nem tiltakozott a javaslat ellen. A mezőgazdák tiltakoztak, a fogyasztók tiltakoztak és a kereskedők is tiltakoztak. A gyáripar talán azért, mert tényleg bizonyos segitségre és támogatásra szorul és mert itt Pesten vannak az ő központjai, intelligenciájánál és régen kiépített szervezeteinél fogva érdekeit a maga szempontjából helyesen, jobban tudja képviselni, mint pl. a mezőgazdasági érdekeket akár az egységes párt, akár az ellenzék bármelyik frakciója. Mi itt beszélünk mezőgazdaságról, de mezőgazdasági politika nincs. (Igaz! Ugy van! balfelől és a balközépen.) A mezőgazdaság Magyarországon nincs megszervezve, amint hogy nincs megszervezve a magyar polgári társadalom sem. Mi ehhez vagy nem értünk, vagy tunyák vagyunk hozzá. Itt szemben áll a kisbirtokos a nagybirtokossal. Ha jegybankalaptőke-jegyzésről van szó, akkor talán viszonylagosan véve a kisbirtokos jobban nyúl a zsebébe, mint a nagybirtokos ; amikor olyan társadalmi mozgalmak elhárításáról van szó, amelyek a nagybirtokot, a középbirtokot és az egész polgári társadalmat veszélyeztetik, akkor is azt mondjuk, majd ráérünk,