Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

A nemzetgyűlés 293. ülése 1924. kereskedelmi érdekeltségek éveken keresztül itt monopóliumszerű jogokat gyakoroltak azáltal, hogy behozatali kontingensek voltak fentartva és igy a behozatali tilalmak következtében egyes érdekeltségek előnyben részesültek a többiekkel szemben. Kérdem a mélyen t. kereskedelemügyi minister úrtól, hogy vájjon most, amidőn a vámtarifa-tervezet itt van előttünk, és midőn azt is tudjuk, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése következtében, ami még hosszabb időt vesz igénybe, ez a vámtarifa életbe nem léptethető a közel jövőben, nem volna-e helyes, ha ezen kontingentálási rendszert már megszüntetnők? Hiszen a kormánynak az 1920 : XXII. te. alapján jogában áll, hogy a szükséghez mérten a régi 1907 : LIII. te. szerinti vámokat egyes iparcikkekre felemelhesse. Nem volna-e tehát itt az ideje annak, hogy egy nyugvó pont álljon be a kereskedelemben, hogy a kormány éljen ezzel a jogával, amelyet az 1920 : XXII. te. biztosit neki. A vámtételeket emelje fel bizonyos magasságra és ezt a megkötöttséget, ezt a kontingentálást szüntesse meg. Azt hiszem, hogy ez mindenesetre ármérséklő hatást eredményezne az országban, de másrészt megszüntetné azt az igazságtalanságot is, amely most egyes kereskedelmi érdekeltségek előnyére szolgál másokkal szemben és megszüntetné azokat a visszaéléseket is, amelyeket most a sürü vámcsalásoknál láttunk az utóbbi időben előfordulni. Kérem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék odahatni, hogy ezek a korlátozások, még mielőtt a vámtarifa életbelép, lehetőleg megszüntethetők legyenek. Szükségesnek tartom azonban ez alkalommal egy másik kérdésnek a felemlitését is, amely ugyan nem szorosan a kereskedelmi minister ur hatáskörébe tartozik, de összefüggésben van a kereskedelmi és általában a közgazdasági élettel, tulajdonképen azonban financiális kérdés. Az utóbbi napokban ugyanis mindenféle tévliireket terjesztettek az országban a takarékkoronával kapcsolatban. Azt terjesztgették spekulánsok, hogy a takarékkoronát napról-napra azért emelik feljebb, tehát azért rontják a koronánkat, hogy ebből az államnak és a jegy intézetnek a beváltás idején majd nagyobb haszna legyen. Tendenciózusan helyezték ezt el különböző érdekeltségek és ugylátszik, ezzel megint manővrirozni akartak, előidézni akarván ugyanazokat a dolgokat, amelyeket annak idején a valuta- és devizaspekulációban idéztek elő. Miután a takarékkorona intézményének behozatala más célt nem szolgált annak idején, mint azt, hogy koronánk romlását megakadályozza, illetőleg a valorizáció elvét valósítsa meg, az állam ilyen játékba a közönség megkárosítására egyáltalában nem mehet bele és nem is fér össze az állam presztízsével. Mivel azonban ilyen hirek vannak az országban elterjedve, szükségesnek tartom itt erről a helyről kérést intézni a kormányhoz, hogy cáfolja meg ezeket a híreszteléseket és miután ezek rosszhiszemű gyanúsítások és a közönség félrevezetésére irányulnak, lehetőleg megtorló intézkedéseket léptessen életbe. Ezeket felemlitve, azt hiszem, hogy ha teljes tárgyilagosságban vizsgáljuk az előttünk fekvő vámtarifa tételeit, abban megtaláljuk ugy a meziőgazdaság, valamint az ipar- és a kereskedelem, továbbá az állam érdekeinek kielégítését is, de egyszersmind megtaláljuk benne a fogyasztóközönség érdekeinek védelmét is. Ennélfogva azt, mint az államra, az állam közgazdasági életére nézve előnyösét általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Gömbös Gyula! évi május hó 31~én, szombaton 243 Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés ! Nem követem a parlamentnek azt a régi szokását, hogy az előttem szóló igen t. képviselőtársam szavaihoz kapcsoljam felszólalásomat. A képviselő ur között és éh közöttem túlságosan kevés az ellentét, hogy az ő szavaiba kapcsolódjam. Inkább Sándor Pál igen t. képviselőtársam beszédére akarok reflektálni, amelyben ő a saját harcának elősegítésére mintegy szemrehányással illeti a fajvédelmi csoportot, hogy a bizottságban és a parlamenti tárgyaláson is nem vettünk eddig részt a vitában a szokott vehemenciával. Nem tudom miért akarja Sándor Pál igen t. képviselőtársam a fajvédelmi csoportot ebben a harcban igénybevenni, hiszen közöttünk oly nagy nézeteltérések vannak egyébként, hogy én ezt az alkalmi szövetkezést teljesen elhibázottnak látnám. Ha ő szemünkre veti, hogy mi a kapitalizmust rendes körülmények között erősen szoktuk ostromolni, akkor is csak azt kell mondanom, hogy ebben az esetben sem Sándor Pál iniciativájától tesszük függővé, hogy milyen mértékben és milyen lendülettel harcoljunk a kormánynak e javaslata ellen, hanem teljesen a saját elhatározásunknak és a saját lelkiismeretünk diktálta meggyőződésünknek fogunk hangot adni ebben a vitában is. Az a felfogásom, hogy egyes képviselőtársaimnak, különösen egyes irányoknak, amelyek a vámtarifa kérdésében határozottan és egyoldalúan merkantil irányt reprezentálnak, méltóztassanak teljesen a saját maguk szája ize szerint résztvenni a vitában és ne provokáljanak olyan ellenfelet, akivel szemben az ember egyébként a legvehemensebb ellenállást szokta kifejteni. Amikor fontos törvényjavaslatok feküsznek a Ház asztalán, a legtöbb szónok azt szokta mondani, hogy ebben az esetben kikapcsolja a pártpolitikát és tisztára tárgyilagos alapra helyezkedik. (Horváth Zoltán : Ez a frázis !) Ezt én frázisnak minősítem, mert utóvégre mi politikusok vagyunk és minden egyes kérdést a pártpolitika szempontjából Ítélünk meg. Hiszen a pártpolitika nem ér semmit, ha nem magasabb nemzeti szempontokat tart szem előtt, az olyan pártpolitikának viszont, amely mindennap változtatja irányát, nézetem szerint itt helyet sem adhatunk. Igenis politikai szempontból nézzük ezt a javaslatot is, mert ha van politika, akkor a gazdasági problémák politikát jelentenek. Már régen elmúlt felfogásom szerint az az idő, amikor a gazdasági problémák egyszerűen csak szakkérdések voltak és a politikai problémákat az ember csak a közjogi kérdésekben kereste. A lényeg a gazdasági politika, azon alapszik minden, az az egész nemzetnek élete, mert ha jó gazdasági politikát inaugurálunk mi ebben az országban, akkor helyes politikát csináltunk, mert a gazdasági politikán keresztül adunk poziciót egyedeknek, társadalmi rétegeknek és magának a nemzetnek is. (Ugy van ! jobbfelöl.) Azt is vissza kell utasítanom, amidőn egyikmásik képviselőtársammal szemben közbeszólás formájában azt hangoztatják, hogy: érdeket képvisel. Azt kérdezem, hogy mi, akik a polgári társadalmi rend alapján állunk, akik a magántulajdon szentségét ismerjük el gazdaságpolitikai alaptételül, nem minden felfogásban érdeket képviselünk-e? De nem képvisel-e érdeket a túlsó oldal, amely kommunizálni akar? Mindenki a maga érdekét képviseli. Álszemérem volna tehát megállapítani azt, hogy aki érdekeket képvisel, vagy mondjuk foglalkozásánál fogva exponáltabb, ne szólalhasson fel, mert akkor vagy szegénységi fogadalmat kellene tenni minden egyes képviselőtársunknak, és mi itt reverendában jelennénk