Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-292

Ä nemzetgyűlés 292. ülése 1924. évi május hó 30-án, pénteken. 227 amellett hogy tisztességes polgári hasznot is kell nyújtani neki olyan mértékben, hogy a haszon ne a termeléstől való visszavonulást, hanem a termelés további növelésére és további tökéletesítésére való törekvést eredményezze. Mert a termelés a legfőbb fogyasztói érdek. Az áruknak, a jószágoknak minél nagyobb tömege áll rendelkezésre, annál inkább vannak megvédve a fogyasztók érdekei. Gyakorlatilag minden egyes termelési ág különleges helyzete és különböző szempontjai veendők figyelembe ; ez teszi szükségessé azt, hogy a vámvédelem mértéke tekintetében az egyes iparágak és az egyes vámtételek között különbségeknek kell lenniök és ezért nem lehet egységes, globális százalékos határt felállítani. Valamikor a világverseny árviszonyainak talán megfelelt ez, de ma a legutóbbi két évtized technikai fejlődése és a nagy tömegtermelésben rejlő kivételes erőnek a végletekig való kihasználása uj hatásokat vált ki a nagy nemzetek egymásra törő versenyviszonyaiban. Általánosságban azt lehet mondani, — a tapasztalat azt mutatja — hogy a termelési haszon 15—20%-os jövedelmezőséget mutat, aminek azonban csak egy részét, körülbelül felét lehet kamatnak tekinteni, mert másik fele arra szolgál, hogy a termelő eszközöket beruházások révén konzerválja, illetőleg regenerálja. Ennek a nagy tömegtermelésnek fentartása érdekében nagy áldozatokat is hoznak a termelés egy részének a termelési költségen alul való eladásával, amely a külföldi viszonylatokban 15—20%-ra szokott rúgni. Ez az a nemzetközi dumping, amely ellen egyes nemzeti termelések jogosan védekeznek, nem utolsó sorban szociális szempontokból is, különösen olyan iparágaknál, amelyeknél a dumpingnek különösebb jelentősége van. A dumping kérdésére más vonatkozásban még bátor leszek később kitérni, ezzel most csak azt akartam jellemezni, hogy ilyen körülmények között ma egy globális 15%-os vámvédelem nem adja meg mindenütt az exisztenciális és a rentabilitási lehetőséget. Ha a vámvédelem magassága szempontjából a vámbevételeket vizsgáljuk meg, amelyekre a mi budgetünk számit, akkor a következő kép tárul elénk. (Halljuk ! jobbfelöl.) Az összbehozatali érték a legutóbbi esztendőben a behozatali, korlátozások idején is 580 millió koronára, tehát kerek 600 millió koronára rúgott és kétségtelen, hogy olyan időben, amikor korlátozások megszűnnek, — s ezt mutatja az összehasonlítás a régi, 1913. évi számokkal is — ez a körülbelül 600 millió behozatal az én nézetem szerint legalább is 800—900 millióra fog felemelkedni. Mármost ha ennek az uj vámtarifának a termelést fejlesztő hatásaképen készárubehozatalunk nem is fog fejlődni, hanem megmarad olyan mértékűnek, mint amilyen a legutóbbi években volt, amikor kitette az összbehozatal felét, körülbelül 300 millió aranykoronát : akkor azt lehet konstatálni, hogy a 40 millió aranykoronára tervezett vámbevétel körülbelül 15—17%-os védelemnek felel meg. Emellett nem is veszem tekintetbe, hogy a mi vámtarifánkban nagyon sok és nem is jelentéktelen összegű pénzügyi vám van, mert az egész 40 milliónyi terhet ráhárítottam a készárubehozatalra. Én ezért nem tartom jogosnak Jászai t. képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy az uj vámtarifa csakis a szanálási akció biztosítására szolgál. Ellenkezőleg ! Köztudomású, hogy az ebben a tarifajavaslatban foglalt tételek nagyjában már akkor lettek megállapítva a mai magasságukban, amikor szanálási akcióról még szó sem volt; erre a tarifára azért van szükség, hogy gazdasági érdekeink megfelelő védelemben részesüljenek. Ezek a felsorolt számadatok csak globálisan jelölik meg a fogyasztók várható megterhelését, aminthogy a 40 millió vámbevételhez is csak fokozatosan fogunk két év múlva eljutni s ez a bevétel körülbelül megfelel a háború előtti állapotnak. Mert hiszen az 1913. évi zárszámadásnak az a hányada, amely a mai csonka Magyarországra esik, 38-7 millió vámbevételt tüntet fel, tehát majdnem 40 millió aranykoronát. Oly időben fogjuk ezt elérni, amikor már szerződéses állapotban leszünk egy csomó állammal. De én azt állítom, hogy még a szerződéses tételek sem használhatók egészen ki, mert hiszen az áraknak néhány százalékkal alatta kell maradniok a külföldi paritásnál, mert ez szükséges ahhoz, hogy a belföldi termelés biztonságban érezze magát. Nem is akarok arra az ismert tényre hivatkozni, hogy a tételek magasságának, abszolút számainak megítéléséhez a világpiac megváltozott árviszonyait, árszínvonalát is tekintetbe kell venni. Előttem kétségtelen, hogy maga az uj tarifa nem idézheti elő a fogyasztás olymérvü megterhelését, mint aminővel az agitáció a tömegeket nyugtalanítani igyekszik. Természetesen Sándor Pál képviselő ur számítását, aki a vámok egészét, mint valami fix nyereséget állítja oda (Sándor Pál : Vámnyereséget !) és így horribilis nyereséget mutat ki az egyes iparágakra nézve, teljesen téves beállításnak tartom. Hiszen ha a vámok 100%-os nyereséget jelentenének az egyes iparágaknak, akkor ez azt jelentené, hogy Magyarország termelése volna a világ legolcsóbb termelése, mert még olcsóbban termelne, mint a legnagyobb államok egyes iparai ; ez azt jelentené, hogy mi olcsóbban termelünk, mint azok, akik dumping-áron, tehát 15—20%-kal a termelési áron alul szállítják ide az árut, holott a mi termelésünk közismerten kedvezőtlenebb helyzetben van és mi épen a dumping ellen akarunk védekezni. Ennélfogva én ezt helyes érvnek el nem fogadhatom. Nem tudom, megértette-e Sándor Pál képviselő ur, amit mondtam, illetőleg hogy el tudtam-e mondani ugy, hogy az érthető legyen, de kétségtelen, hogyha valaki azt mondja, hogy egy iparcikkben van X korona vám és ez az X korona nyeresége annak az ipari vállalkozásnak, akkor ez a tétel azért nem állhat meg, mert ennek előfeltétele az volna, hogy az illető iparvállalat a külföldi dumping-árakon tudjon termelni, ezek a külföldi dumping-árak pedig a nagy tömegben termelő külföldi államok termelési költségei alatt lévő árszínvonalat jelentik ; tehát csak akkor lehetne az egész vámot megnyerni, ha a magyar termelés olcsóbban tudna termelni 15—20%-kal, mint a világtermelés. (Ugy van ! jobbfelöl.) Az tagadhatatlan, hogy a vámok hatása az árnivóra bizonyos emelkedéssel fog járni, de hazai termelés nélkül, nézetem szerint, nem is számithatunk arra, hogy az árak állandóan alacsonyak legyenek, és a szociális viszonyok e terhek nélkül sem volnának kedvező irányban befolyásolhatók. A szociális visszahatásokat illetőleg — ha a szocialista párt t. vezérszónoka felvetette a kérdést, hogy miként fognak a tömegek ezután megélni, mikor már a mai munkabérek sem állanak arányban az eddigi drágulással — csak azt szeretném elmondani, hogy megfelelő vámvédelem hiányában a munkaalkalmak tömeges csökkenése elkerülhetetlen volna és ennek a reálbérekre való kedvezőtlen visszahatása a mainál sokkal súlyosabb viszonyokat eredményezne. Az általános szociálpolitikai kodifikáció kérdése, amire Jászai képviselő ur e javaslattal kapcsolatban kitért, nézetem szerint egészen külön kérdés és a vámpolitikától független ; azzal csak annyiban függ össze, hogy ha a prosperitás kellő védelem hiányában alá van aknázva, akkor legkevésbé lehet még a legjogosabb érdekeket is szociál-