Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 193 hogy ne riassza el őket és ne zárja el ezeket az államokat a mag-a mezőgazdasági termeivé­nyei tők Méltóztassanak megnézni a legutolsó há­rom évet. Elzárkózó politikát folytattunk, nem is védővámos politikát. (Bogya János : Melyik ipari állam fordult el tőlünk termelésével 1 Mind kereste a piacot !) Méltóztassanak meg­nézni : három év óta tilalmak, korlátozások állanak fenn Magyarország részéről Csehor­szággal, Ausztriával, Németországgal szem­ben. Mégis mit látunk % Azt látjuk, __ hogy e merev elzárkózás ellenére (Sándor Pál : Van­nak panamautak!) viszik gazdasági termel vé­nyeinket ki az országból. (Bogya János : Nem politikai, hanem gazdasági okoknál fogva !) T. képviselőtársam, tény az, hogy amire szük­sége volt Németországnak, Ausztriáinak és Csehországnak, bár elzárkózó politikát folyta­tunk is, mégis kivitték, mert szükség volt rá. Bocsánatot kérek, nem értem, miért kell ak­kor ehhez külön kereskedelmi szerződést kötni Németországgal, Ausztriával vagy Csehor­szággal 1 Mi szükség van erre 1 Hogy bizto­sítsuk a magyar termeivényeket, amelyekre nekik égető szükségük van ? Erre nincs szük­ség. Csak az a fontos, hogy Magyarország ne zárja el határait az ő terményeikkel szemben. A vámtarifának és a magyar kormánynak a kereskedelmi szerződésekre való apellálása egyáltalában helyt nem áll, mert amire nekünk van szükségünk a külföldről, azt mi igy is, ugy is behozzuk. Méltóztatnak tudni, hogy itt ugyancsak a behozatali tilalmakra gondolok. Három éven keresztül behozatali tilalmak zár­ták el textiliparcikkeket Magyarországtól. És mi történt 1 ? Több textiliparcikk volt kereske­déseinkben, mint azelőtt, mert behozták behoza­tali engedélyekkel, behozták hamis behozatali engedélyekkel és behozták behozatali engedély nélkül, csempészéssel. (Pikier Emil: A esem­pészipart felvirágoztatták!) Ezekért nem kell kereskedelmi szerződés, mert amire szüksége van ennek az országnak, akárhogyan kontigen­tálják is, csak Jbe fogja tudni hozni. Az élet nem tür papirkény szerűségeket és nem tür vá­mokat, feltétlenül ledönti azokat. Mindezeket a borzasztó nagy kereskedelmi diskurzusokat és társalgásokat külföldön,_ eze­ket a huzavonákat, amelyek mind etappjai a háborús politikának, el lehetne kerülni, ha nem ilyen védővámokkal jönnek ide. Méltóztassa­nak megnézni múltbeli kereskedelmi szerződé­seinket. Valamennyi kinos tárgyalás eredmé­nye volt, valamennyi háborús készülődés mag­vát rejtette magában. Ha önök megnézik a múltbeli szerb vagy román kereskedelmi szer­ződéseket, látják, milyen görcsösen ragaszkod­tunk ahhoz, nehogy valahogyan bejöjjön a szerb disznó, a szerb gabona, vagy a román vagy az orosz gabona ide. Ezekben a szerződésekben el volt vetve a magyar és a szerb, a magyar és a román, a magyar és az orosz nép közötti gyűlölet. Ez sarjasztotta ki ezek között a né­pek között azt a lelkiállapotot, hogy ezek a né­pek végeredményben gyűlölték egymást, mert annak a szerb kormánynak ma sem kell egyéb, csak rá kell mutatni arra, hogy íme, a magvar kormány elzárja Magyarországot a szerb álla­tok elől; vagy például a román kormánynak csak azt kell mondania a román népnek: látjá­tok, a magyar kormány elzárja határait az elől, hogy mi gabonánkat, vagy más termékeinket oda bevigyük. Ez elég arra, hogy a román nép­ben is és a magyar népben is — ha a magyar kormány szintén ezzel traktálja népét — fel­ébredjen az: ha te igy, én is ugy, mert erre a leghajlamosabb a magyar nép. A kereskedelmügyi minister ur speciell azt mondotta nekem: azért kell nekünk ez a vám­tarifa, mert különben nem leszünk képesek többek között borunkat elhelyezni a külföl­dön, vagyis nem leszünk képesek bort expor­tálni. De ha leülök tárgyalni és van a kezem­ben egy ilyen vámtarifa, akkor rá tudom kény­szeriteni Ausztriát, hogy vegye fel a magyar bort. Engedelmet kérek, az 1922. évi június hó 27-ikén Ausztriával kötött árucsereegyezmé­nyünk egészen az ellenkezőjét bizonyítja ennek, mert Ausztria azt mondotta akkor, hogy fel­emeli a 13 fokon aluli magyar bor vámját 60 aranykoronára, és ezáltal agyonüti Magyar­ország borexportját. Miért? Mert — azt mon­dotta — Magyarország meglehetősen elzárkózó politikát folytat az osztrák iparcikkekkel szem­ben. Tisztelt Biró Pál képviselőtársam, önnek módjában áll meggyőződni arról, hogy ez szó­rói-szóra ig3 r van. Vegye kezébe a Gyáripar 1924 január 1-i számát és olvassa el, hogy önök, gyárosok, tiltakoztak a magyar kormánynál az ellen, hogy még több kedvezményt adjanak az osztrák iparcikkek behozására csak azért, hogy bort vihessünk ki, és a magyar gyáripar ked­véért a magyar kormány igenis, agyonütötte a borexportot. Megtörtént az, hogy a legnagyobb borfel­vevő piacunk, Ausztria, nem vett fel csak egy minimális tételt a mi borunkból. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister : A tavalyi húsz­ezer mázsával szemben nyolcvanezer ment ki!) Igen t. minister ur, tévedésben méltóztatik lenni. (Derültséf). — Propner Sándor : Akkor miért simák a bortermelők 1 — Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Ezek hivatalos adatok !) T. minister ur téved, mert ugy tu­dom, 1923-ban egy negyedrészét vittük ki Ausztriába annak a bormennyiségnek, amelyet 1922-ben vittünk ki. (Walko La.ios kereskede­lemügyi minister : Tessék megnézni 1924. év első három hónapját !) 1924-ről nem beszélek, csak 1923-ról. (Zaj jobbfel öl.) 1923. év nagy bor­termését állitom be az 1922. évvel szemben. De, t. Nemzetgyűlés, roeseáfolom a minis­ter urnák a borexportra alapított érvelését és ezzel a kereskedelmi szerződésre alapított érve­lését is, épen a magyar kormánvnak Svájccal kötött^ szerződéséből kifolyólag. (Halljuk! Hall­juk! jobb felől.) A magyar borexportnak leg­nagyobb tételeit a múltban Ausztria. Csehor­szág és ! harmadsodbaii Svájc fogyasztotta. Tudjuk, hogy a magyar kormány a Gabona­exportra nézve Svájccal nagy szerződést kö­tött és Svájccal szemben óriási srabonamennvi­séseket kötött le. Mi lett volna az első és elemi követelmény ? Az. hopy a minister ur és a magyar kormány Svájcban biztosítsa a maeyar bor kivitelét. Ha a ministerr ur azt állítja, hoffv a kereskedelmi szerződéseknek ilyen hatásuk van. akkor a mas^var nép és a magyar bortermelők ezrei elsősorban ezt köve­telhették volna me°r a masrvar kormánytól. De mit látunk 1 Azt látjuk, hogy bár nagy kereskedelmi szerződést kötöttünk Sváieeal a gabonakivitelre, és ennélfogva az 1922 évi 138.551 quintállal szemben a búza ki vi telünk felemelkedett Svájccal szemben 818.970 ouin­tálra a múlt esztendőben, mégis bo^ev-nortunk mee-emlitve sincs Svájcban ami külkereske­delmi forgalmunkban, olyan jelentéktelen. T. Nemzetgyűlés! Ez >a< tétel, a masyar kor­mánynak ez a kereskedelmi szerződése, bizo­32*

Next

/
Thumbnails
Contents