Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

194 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. nyitja azt, hogy ha egy ország nem akar mérget beengedni, akkor ehhez talán mégis némi joga van, mert a bor méreg, az Egyesült-Államok alkotmányában is benne van a szesztilalom, — bár a magyar állam alkotmányába is belekerülne a szesztilalom, hogy itt ne termelnék ezt a borzasztó mérget. (Propper Sándor: Kuna P. nem osztja ezt a nézetet! — Derültség. — Bíró Pál: Remélem, a képviselő ur sem!) Svájccal való kereskedelmi szerződésünk ténye igazolja, hogy a kereskedelmi szerződésektől sokat, vagy valamit is várni abszohite nem lehet; ellenben igenis lehet akkor, ha a legbékésebb állapotot választjuk ezekkel az államokkal és ba a kölcsönös szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedünk. Ezt azonban nekünk kell megkezdenünk. (Mozgás a jobboldalon. — Barthos Andor: A képviselő ur egyedül áll ezzel a felfogásával!) Tudom, t. képviselőtársam, bogy egyedül állok. (Felkiáltások jobbfelől: Teljesen!) igen. téliesen s ha még teljesebben is egyedül állanék, azért bátorkodom ezt az elvet képviselni, mert abszolút igazság és ettől a tiszta elvtől és meggyőződéstől semmiféle hatalmi szempont vagy jobbra-balra kacsingatás nem fog eltériteni. (Propper Sándor: Kevés volt a tehene a választásoknál! — Barthos Andor: Ejnye, de szellemes Propper kénviselő ur! — Sándor Pál: Nem szellemes, de igaz! A tehénhistória igaz! — Putnoky Sándor: Oda beszéljenek, azon az oldalon ül ! — Sándor Pál: Eredetileg ott volt önöknél! — Putnoky Sándor: Amióta tudjuk, nem ül itf! — Peyer Károly: A jogforrás ott van! — Barthos Andor: A^tehenek ott legelnek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Dénes István : A magyar kormánynak, mikor ezt a vámtarifát idehozta a nemzetgyűlés elé, legalább mellékelnie kellett volna a külkereskedelmi statisztikát, hogy a t. kénviselő uraknak módjuk és alkalmuk legyen abba beletekinteni, (Sándor Pál : Ilyen követelés ! Rettenetes !) hogy lássa a nemzetgyűlés, melyek azok a veszedelmes cikkek, amelyek a külföldről bejönnek hozzánk, amelyek ellen védekezni kell, hogy meggyőződjék a t. többség, mely cikkekre akarnak szerződéseket kötni s hogy vájjon szükség van-e azok beengedése ellen szerződéses vagy vámgátakat emelni. (Propper Sándor : Az nem kell ! A dogma az, hogy ne tudjanak, hanem higyjenek !) Mit tapasztalunk, ha Ausztriával szemben való külkereskedelmi forgalmunkat nézzük ? Azt látjuk, hogy a múlt esztendőben a behozatalunk Ausztriából 301.909 aranykorona értéket képviselt, kivitelünk pedig 558,051.000 aranykoronát. Ausztria, tehát 250 milliárd koronával többet vásárolt tőlünk, mint mi Ausztriától, az elzárkózás, a behozatali tilalmak ellenére. A mi eminens érdekünk tehát, hogy Ausztria teljesen megnyissa határait és megszüntesse a mi legfontosabb mezőgazdasági és ipari cikkeinkre alkalmazott tríalomlistát és vámokat, mert ha megszűnnek a korlátozások Ausztria és Magvarország között, akkor :a mi kivitelünk Ausztriába még fokozódni fog abban a mértékben, amint, eddig is történt. De amik Ausztriából beiöttek. azok mind olyan fontos közszükségleti cikkek, melveket vasry nem termelnek itt, vagy silányabbat, gyengébbet termelnek, ami csak a magyar közgazdaságnak sérelmére, kárára van. Ugyanezt látink Csehorszógnál. Romániánál. Jugoszláviánál. Azok a cikkek, amelyek bejönnek ide a külföldről — ha sorravesszük —mind olyanok, amelyekre égetően szüksége van a mi továbbfeldolgozó iparunknak legalább 80 százalékban, továbbá szüksége van a fogyasztásnak is, mert ilyen cikkeket — ismétlem — vagy nem gyártanak nálunk, vagy nem elegendő mennyiségben, ugy hogy erre föltétlenül szükség van. (Mozgás a jobboldalon).) A textiliparunkban pl. jelentékeny behozatalunk van. Miért ? Azért, mert textiliparunk nem képes fedezni a honi szükségletet. Maguk a gyáriparosok mondják . . . (Gschwindt Ernő: Azért kell védeni, hogy fejlődhessék !) T. képviselőtársam, engedje meg, hogy erre egy megjegyzést tegyek. Amikor arról van szó, hogy egy iparunk már olyan erős, hogy exportálni is tud, akkor azt mondják, hogy épen azért kell megvédeni, mert már exportál, nehogy csökkenjen ennek az iparnak kapacitása. (Sándor Pál : A szakállas csecsemő ! — Barthos Andor : Unalmas már ez a szakállas csecsemő ! — Sándor Pál : Dehogy unalmas ! Nagyszerű ! Roszsziul esik, ugy-e ? — Zaj. Elnök csenget. — Barthos Andor : Komolyan sem vesszük ! — Propper Sándor : És az 50 éves árvák, akik mozit kaptak? Egészen hasonló ehhez! — Sándor Pál : Önök semmit sem vesznek komolyan !) Ha pedig iparunk már fejlett, de nem eléggé tőkeerős és nines olyan berendezése, hogy mindent tudjanak gyártani . . . (Barthos Andor : Csak azt vesszük komolyan, amit komolyan kell venni ! — Sándor Pál : Semmit sem vesznek komolyan ! Parancs !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön párbeszédeket folytatni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint figyelmeztetni ! Dénes István : .... ha nincsenek meg a természeti előfeltételei, az ilyen iparokat azért akarják támogatni, hog'y kifejlődjenek. T. kép viselötársam, ha ön kezébe veszi a vámtarifát, akkor csodálatos meglepetésre jut. Azt fogja találni ebben a vámtarifában, hogy ez a vámtarifa épen azokat az iparágakat védi a legmagasabb vámokkal, amelyek a legkifejlettebbek, a legtőkeerősebbek, amelyek a közös vámterület mellett is pompásan megálltak a helyüket, tehát amelyeknek védelemre nem is volna szükségük. Ugy jártak itt a zsenge iparaink a vámtarifával, — ahogy Henry George mondja, — mint amikor a kifejlett disznókat és a zsenge malacokat ellökik a vályútól és ők eszik meg a moslékot. így jártak el nálunk is. A zsenge ipart kiszoritották, elnyomták. Nem látunk seholsem védelmet ezek részére, sőt a legirtózatosabb nyomást, mig a legkapacitásosabb, legtőkeerősebb gyáraink és ipartelepeink borzalmas vámvédelmet kapnak, amint tegnap Sándor Pál képviselő ur számokkal preciz és meg nem cáfolható adatokkal igazolta. Méltóztassék megengedni, hogy reá térjek arra, van-e vagy nincs szüksége a hazai gyáriparunknak támogatásra, van-e vagy nincs szüksége gyáriparunknak a vámok okozta nyereségre és védelemre, vájjon a mi gyáriparunk termelési költségei magasabbak, mint a külföldiekéi, mert ezen múlik minden. (Gsehwindt Ernő: Sajnos, ma sem!) Tisztelt képviselőtársam, ön meg fog lepődni, ha elolvassa a védővámosoknak Ferenezi Izsótól kezdve Fenyő Miksáig az érveléseit. Meglepődik, hogy mindenről tárgyalnak benne, amit a védővámosok száz esztendő óta fel tudnak hozni, de egy kényes kérdést valamennyien gondosan kerülnek. Abban megegyeznek, hogy abszolúte nem tartalmaz sem a vámtarifa indokolása, sem. a