Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

192 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. megbolondult. És ez a dolog, ami olyan fan­tasztikusnak látszik Kentucky esetében, szeg­ről-végre ugyanaiz, ami ma végbemegy a Ken­tuckynál alig nagyobb európai államok között. Ezek igy tettek mindig ; nem is kellett, meg­bolondulni ok hozzá ; ha emiatt valakit bolond­nak tartunk, akkor ezek már bolondnak szü­lettek és gyógykezelésben sohasem volt részük. Ami az Egyesült-Államokban súlyos, lokális elmezavar számba menne, azt Európában a dolgok normális rendjének tartják.« Hát, t % Nemzetgyűlés, ennél szellemesebben ezt a vámőrületet, ezt a logikátlanságot igazán senki sem aposztrofálta, mint ez a kiváló, ha­talmas szellem, Wells. De továbbmegyek. Az indokolásban ismét hivatkoznak Németország példájára. (Propper Sándor : Hol van az igen t. egységespárt ? — Sándor Pál : Nem is vagyunk tanácskozó­képesek !) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az egy­sógespártból az érdekeltek itt vannak, a töb­bieket ez a kérdés nem érdekli, én ezzel tisztá­ban vagyok. (Bíró Pál : Képviselve van a me­zőgazdaság, az ipar, a kormány ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugy van, képviselve van a nagybirtok és képviselve van a gyáripar ! (Rupert Rezső : Három szál ember mindössze!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az Egye­sült-Államok után méltóztassanak megengedni, hogy a kormány és a kereskedelemügyi minis­ter ur által igen sokszor hivatkozott Német­országra térjek át. Méltóztatnak emlékezni atrra, hogy Németországban nem is olyan ré­gen a kis államocskák, sőt a nagyobb városok is vámsorompókkal zárták el magukat egy­mástól. Amig ez igy volt, addig Németország egyes államai a legnagyobb nyomorúsággal és sze­génységgel küzködtek, állandó volt közöttük a politikai zavar és háborúskodás. Hogy milyen fontos volt az, hogy a német államok között leomoljanak a vámsorompók, erre nézve bátor­kodom idézni a védővámosok atyamesterének: List Frigyesnek szavait, aki ha ma élne és látná, hogy az ő védő vámos elméletét mivé torzitotta el a magyar kormány, haladéktala­nul ismét visszamenne a sírjába. Ez a List Frigyes Zollvereinblatt című művében a védő­vámok ledöntéséért küzdött és épen a nagy­iparosok egyik gyűlésén a következőket mon­dotta a védővámokra. Kérem a védővámos urak figyelmét erre a pár sorra (olvassa) ; »3S vámsorompó a német hazában ! Mily aka­dálya a szabadforgalomnak ! Azok hatása nem más, mint ha az emberi test minden egyes tagja le volna kötve, hogy a vére ne kering­jen egyikből a másikba.«^ (Bogya János : Ez igaz !) Ha igaz ez a német államok között, igaz az összes államok között is. (Bogya Já­nos : A német államok és a külföld között nem igaz !) Ezek a tanulságok, ezeknek a nagy szelle­meknek megállapításai fényesen világítják meg azt az utat, amelyet ennek a kis csonka, 14 vármegyés Magyarországnak követnie kell. (Bogya János : Kifelé Németország védővámos politikát követett. — Sándor Pál : Nem arról beszél !) T. képviselőtársam, igen, a nagy egy­ségben Bismarck megteremtette a védővámo­kat, (Bogya János: Megteremtette a nagy gaz­dasági egységet !) de ha tisztelt képviselőtár­sam eloh Németország vámpolitikai küz­delmeit, meglátja azt és rájön arra, hogy kizá­rólag csak hatalmi szempontok, Bismarck őrü­letes katonai fegyverkezése és az állampénztár üressége involválták a vámokat. (Bogya János: Nagy tévedés!— Görgey István előadó: Óriási tévedés ! — Bogya János : A védővámos poli­tikával érte el Németország ezt ai gazdasági fölényét.) Elnök : Kérem Bogya János képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Dénes István : Hiszen Bismarck eleinte szabadkereskedelmi volt, — méltóztassanak át­tanulmányozni Németország irodalmát — a tiszta szabadkereskedelem álláspontján állott a porosz mezőgazdákkal egyetemben. Amikor azonban Bismarckot megszállotta a háborús őrület, a fegyverkezési őrület s az állampénz­tár üres volt, akkor kezdett a nagyiparosok felé orientálódni és akkor adott jó tanácsokat a nagyiparosoknak, hogyan iparkodjanak a biro­dalmi gyűléstől kérvényezni, hogy nekik vá­mokat adjanak, még pedig a vasvámot a francia vasiparral szemben. (Biró Pál : Nem is Bismarck, hanem I. Vilmos császár tette sze­mélyesen !) A kiváló német pénzügyminiszte­rek egv évtizedig ellenállottak Bismarck tö­rekvéseinek, míg végre Bismarck hatalmi őrü­lete győzött és igy jöttek létre Németországban a védővámok. Elnök : Figyelmeztetni kívánom a képviselő urat, hogy egy nagy, velünk barátságos nem­zet nagy fiáról akképen szólni, hogy őt az őrü­let vezette, egyáltalában nem illő sem a nem­zetgyűléshez, sem pedig a képviselő úrhoz. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Dénes István : Én nem azt mondtam, hogy Bismarck őrült. (Derültség.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urnák jogra van mentségét előadni. Dénes István : Azt mondottam, hogy őrüle­tes háborús politikája szempontjából vette igénybe a vámfegyvereket. Távol áll tőlem, hogy akár élőt, akár halottat aposztrofáljak bárminő ilyen jelzővel. Méltóztassanak megengedni, hogy ezután áttérjek arra a legfontosabb argumentumára az igen t. kereskedelemügyi minister urnák, amellyel ő az egész; védővámos vámtarifát in­dokolta. A kereskedelemügyi minister ur — nemrégen tárgyaltam vele erről a kérdésről — azt mondotta nekem : kérem, azért van szük­ségünk ezekre a magas vámtételekre, erre e védő vámos tarifára, hogy legyen a kezünkben államokkal tárgyalni. Mert — azt mondotta — egy fegyver, amellyel le tudunk ülni a külföldi ha nincs neki ilyen fegyver a kezében, akkor nem tud tárgyalni a külföldi államokkal. Igazán, teljesen érthetetlen logika. (Bogya János : Nemcsak azért, talán iparfejlesztési okoknál fogva is !) Majd arra rátérek. A ke­reskedelemügyi minister ur nekem azt mon­dotta, hogy a fősiílyt erre helyezi, neki ezért van szüksége erre a vámtarifára. Fenyő Miksa azt mondja, hogy azért van szüksége a vám­tarifára, hogy a honi ipar fejlődjék ; (Bogya János : ïg-aza van !) a másik azt mondja, hogy neki azért van rá szüksége, hogy a mezőgaz­daság fejlődjék és igy tovább. Minden érde­kelt talál valami okot erre. Hát kereskedelmi szerződések kötésénél szükségünk van erre a vámtarifára ? Hiszen ösehországnak, Ausztriának, Németországnak szüksége van a magyar mezőgazdasági cik­kekre ! Németország, Ausztria és Csehország nem fogják a távoli Amerikából vagy Argen­tinából megvásárolhatni mezőgazdasági szük­ségleteiket, amikor itt van tőszomszédságában Magyarország. Csak vigyázzon Magyarország,

Next

/
Thumbnails
Contents