Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
174 A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. is a vászonneműek közé került, mert az drágább — az osztráknál 30—50, nálunk 320 aranykorona. A textilárukon kivül legfontosabb a kivitel szempontjából természetesen a vasáru. A vasáruknál épigy állunk. Mig a magyar vámtarifában a nyers vas árát 190 koronáról felemelték 250-re, az osztrákok nemcsak a nyers vasat, de a buca vasat is vámmentesen engedik be. Durva lemez az osztrákban 4, a magyarban 10 korona. Drót, 1 -5 milliméter vastagságú az osztrák tarifában 9, nálunk 10—12 korona, butorn rugó az osztrákban 30, nálunk 120 aranykorona. Kasza-sarló az osztrákban 16, nálunk 50 aranykorona. (Dénes István: A szegénység védelme!) A vasöutvény aa osztrákoknál 16, nálunk 26 korona. Itt vannak azután a gépek vámtételei. Gőzkazán az osztrákoknál 26, nálunk 60 korona. A lokomobil vámtétele az osztrákoknál 26, nálunk 50—60 korona. A motorok vámtétele az osztrákoknál 20—45, nálunk 60—80 korona. Méltóztassék csak megnézni ezt a horribilis különbséget. A dinamók és transformátorok 5 q és nagyobb az osztrákoknál 26—36, nálunk 80 korona. (Dénes István: Kicsit elsiettük a vámtarifát!) Dinamók 250 gramtól 25 kilogramig az osztrákoknál 65—80, nálunk 140 koronáig. A villamos számlálók és mérők az osztrákoknál 200, nálunk 700—1000 koronáig. Kell ehhez kommentár? Még fel kell olvasnom egy részt, amely a bőrökre vonatkozik. A talpbőr krupon az osztrákoknál 50, nálunk 120 aranykorona vámmal van megterhelve. (Az elnöki széket Huszár, Károly foglalja el.) A szines sevró bőr az osztrákoknál 70, nálunk 1000 korona. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Luxus!) Természetesen, mert az osztrákok támogatni akarják feldolgozó iparukat, tehát megadják nekik az anyagot, hogy ezzel támogathasák. Vannak itt más hasonló tételek is, például a szappannál. Érdekes például a készitett szappan az osztrákoknál 50, nálunk 250 korona. Gyertya az osztrákoknál 40, nálunk 94—145-ig. T. Uraim! Egészen tiszta dolog. Ebből látható az, hogy az osztrákok igenis nem tekintik iparukat szakálas csecsemőnek, mint ahogy Matlekovits mondta, hanem tekintik olyan vállalkozásnak, amelyének meg kell küzdeni a saját gyártásának és a fogyasztásnak érdekeivel is. (Nagy Vince: Minimális vámvédelemben részesitik.) Nem kimélhetem meg a Házat, fel kell említenem még egy néhány adatot. Mert ezek az «adatok, ha unalmasak is, okvetlenül megkívánják, hogy a nyilvánosság előtt, ha nem is ebben a Házban, de felhasználtassanak. A textilgyárosok főtitkárának, Schiller urnák adatai megjelentek és ezeket az adatokat megvizsgálva azt találtuk — talán felesleges is hogy felolvassam, mert hiszen megjelent az Omke legutóbbi számában — hogy ezeket az adatokat határozottan téves beállításban adták be a közönségnek. Hogyan áll ugyanis a dolog a vámok kiszámításánál? Mondom, nem akarom ezt számszerűleg kifejteni. Itt egy kategóriába tartozik a közönséges, legegyszerűbb népnek való nehéz gyártmány a finom gyártmánnyal. (Peyer Károly: Ez a legnagyobb igazságtalanság!) A rendes, közönséges ruhára való szövet nehezebb, mint a finomabb szövet, ami természetes is. A kettő mégis ugyanarra a kaptafára van húzva. Már most hogyan csinálja az igen t. titkár ur? Előveszi a finom szöveteket, ezeknél kisebb percentuációt hoz ki, s azt mondja, hogy alig van vámemelés, vagy — amint a t. előadó urnák megmagyarázta — a vámemelés nem több, mint 25%. T. előadó ur, rendelkezésére bocsáthatom az adatokat, hogy itt a vámemelések 50%-tól 75-re, 100-ra, 90-re, 130-ra, 75-re és 40-re rúgnak. Méltóztassék a többi számokat is megnézni, szivesen rendelkezésére bocsátom. Ezek azonban nem a finom árukat vették, hanem ugyanazon kategóriából való nehéz áru vámját számították át. Én tehát — hogy ugy 'mondjam — nem engedhetem meg, hogy a közönséget ilyen számokkal becsapják. (Ugy van! à szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés a pénzügyi bizottságban is felmerült és megkérdeztem, hogy ha már akartak differenciálni, ha már a vámtarifát annyi tétellel akarták megszerkeszteni, miért nem szerkesztették meg ugy, hogy az olcsóbb és nehezebb szöveteket szembeállították a finom luxusszövetekkel? Drágították volna meg nagyobb vámmal a finom luxusszöveteket; ez ellen semmi kifogásom nem lett volna, de olcsóbbá kellett volna tenniök az egyszerűbb, szegényebb nép tömegcikkeit. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre azt a feleletet kaptam, hogy a vámháznál nem tudják megkülönböztetni a tiszta gyapjút attól a szövettől, amely műgyapjuval, vagy pamuttal van keverve, s a kereskedő rosszul járna, ha ilyen megkülönböztetéseket tennénk. Nem lehet meghatározni, hogy mennyi értékes anyag van benne és mennyi a nem értékes anyag. Erre felhoztam, hogy itt van Rejtő tanárnak egy találmánya, amely gépekkel a legminuciózusabban tudja meghatározni, hogy mennyi értékes szál van a szövetben és mennyi abban a közönségesebb rész. Méltóztassék ennek a gépnek segítségével megszabni a vámokat. Erre a t. ministeri tanácsos úrtól azt a feleletet kaptam: lehetetlenség, hogy a vámhivatal ezzel a feladattal megbirkózzék. Azt azonban a tanácsos ur is elismerte, hogy a gép jó. Erre én a pénzügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy szerkesszünk egy szakaszt, amelynek alapján mindenki önmaga köteles meghatározni, hogy mennyi finom szál van az áruba beleszőve és melyik a gyarlóbb áru. Aki pedig hamis bevallást tesz és ez utólag a vegyészi állomásokon kiderül, annak százszorosan számittassék fel a vám és az egyéb büntetésekkel is sujtassék. Ebbe természetesen sem a mrïiisteri tanácsois ur, sem a kormány ütem ment bele. Kérdezem: azért, mert ilyenfajta nehézségek vannak, egy kalap alá vegyük a rosszabb de olcsóbb szöveteket a finom szövetekkel? Maradjon meg az az a,nomália, hogy az egyszerű népnek való nehezebb szövet az értékéhez képest több vámot fizessen mint a gazdag ember finomabb szövete? Szabad ezt fentartania egy államnak, amely a szociális feladatainak is eleget akar tenni? Ha pedig nem ezt akarja, akkor miért állit be a textiliáknál olyan magas vámokat, hogy az egyszerű nép ne fizethesse meg azokat? Miért állit be oly vámtételeket, amelyek épen a legszegényebb embereket sújtják? Egy másik kérdés, amellyel nagyon szeretnek operálni, s amellyel különösen Fenyő Miksa operál, — kell, hogy ezekre a dolgokra kitérjek — az, hogy internacionális index-számokkal dolgoznak. Nézetem szerint ilyen index-számokkal dolgozni nem lehet, mert nekünk egyszerűen össze kell hasonlítanunk az itteni és külföldi árakat, s ennek révén kell megmondanunk, hogy egy vámtarifa helyesen van-e megszer-