Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden, 175 kesztve, vagy nem. Ezek az index-számok is bizonyos tendenciával vannak beállítva. A ministeri tanácsos ur ugyanis megmutatott nekem egy részletes index-számitást, de azok az adatok, amelyek az én rendelkezésemre állanak, egészen mást mutatnak. Nem helyeselhetem ezt a felfogást, hogy az áruknak ilyen index-számokra való beállításával egyszerűen azt akarják kifejezni, hogy az áru is lényegesen megdrágittatik. Épen a Gyosz igen tiszteletreméltó igazgatója mondja, hogy nézete szerint olcsóbbodni fognak az árak, ha ezek a vámtarifák életbelépnek. Ha tehát az árak olcsóbbodni fognak, akkor ez máris ellentétben van az indexszám elmélettel. De ettől eltekintve, mit látunk! Az Ekonomist, amely Magyarországon is ismeretes lap, — a leghíresebb angol közgazdasági lapok egyike, — egyik táblázatában az mutatja, hogy pl. textiliákban, ha az 1914-iki árat 100-nak veszi, akkor 1920-ban volt az árnivó legmagasabb, u. m. 484. Ez azonban szukcesszive viszszament és ma csak 221 számon áll. Itt tehát nem háromszoros és négyszeres értékről van szó, ahogyan be akarták a dolgot állitani. Ez csak volt, de ma már nincs. Ha azonban az összes árukat veszem, akkor azt látom, hogy a 325 maximumról az összes árak visszasülyed. tek 180-ra ez év április haváig, ugy hogy tehát az árutöbblet csakis 80%-ot tesz ki. Itt van egy másik újság, nem kevésbé hires, a Manchester Guardian kimutatja, Irwing Fischer indexszámai alapján, hogy májusban ezek az indexszámok 247-en állottak, ma pedig 146-on. Ezzel szemben a 100 dollár vásárlóképessége ma csak 68.6 dollár. Épen az, hogy a dollár vásárlóképessége kisebb, mutatja azt is, hogy tényleg drágulás állt be, de nem abban az óriási mértékben, amelyet a mi szemünk elé akarnak varázsolni. De ez is folytonos visszafejlődésben van 1920. óta; egy pár hónapig emelkedés volt, azután folytonos visszafejlődés. Az árak emelkedése tehát mindössze 40%, ami a vámok óriási emelését igazán nem tudja megindokolni. Azt hiszem azonban, hogy nem is helyes, hogy Magyarország 13 vármegyéjének vámtételeit a mai internacionális indexszámok alapján állítsák össze és ennek alapján csináljanak tiltó vámokat. De kérdem evvel összefüggésben: ha ezt az indexszámteóriát felállították, miért nem érvényesítették azt a gabonánál? (Peyer Károly: Vagy a munkabérnél!) Hiszen, ha a gabonára érvényesíteni akarták volna az egész vonalon, akkor a gabona vámtételeit fel kellett volna emelni. Hát akkor azokat miért nem emelték fel? Eszük ágában sem volt még az agráriusoknak sem, hogy a vám emelését kérték volna. De kérdem: ha ők olyan konzekvensek, ha erre hivatkoznak és igy akarják ezt a dolgot beadni a közvéleménynek, miért nem alkalmazzák ezt a buzavámot? Mert nincs értelme. Ugy van, mint a melasznál volt. Ott először akartak 10 korona vámot, azután lementek 5-re, 2 és Ü-ve és most lefaragták l-re. Ezt törölni kell. Az az egy korona is elég arra, hogy többé melasz be ne jöjjön az országba. Ez tehát szükségtelen. Itt is áll az, amit Matlekovits mond a pohár vízről, hogy ha megtelitik azt cukorral, ha egyszer meg van telve cukoranyaggal, tehetnek bele annyi cukrot, amennyit akarnak, nem lesz édesebb, mint amilyen egyszer volt. A mezőgazdasági cikkeknél tehát nem] szükséges az indexszámok tekintetbevétele. Az iparcikkeknél azonban óriási értelme van, — szerintük — mert itt tiltó vámokkal dolgozhatunk. Itt az index alapján akarják meghatározni ennek a pár vármegyének árnivóját, itt arra dolgoznak, hogy dumping utján kivigyék az árut olcsó áron és az itteni fogyasztás tekintetében maguknak monopóliumot biztosítsanak. Ez a kimondott cél ennél a vámtarifánál és nem más. Az iparpártolásnak Matlekovits szerint is van értelme; s itt 15%-os vámig, 15% pluszig el lehet menni, esetleg még néhány százalékkal tovább is, de nem lehet azon százalékig menni, amelyet a vámtarifa tervez. Ezek a beállítások nem mások, mint egyszerű hipokrizisek, és nagyon csodálkozom azon, hogy azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik ott voltak és hallották az indexszámokkal való operálást, olyan nagyon tetszettek ezek beállítása. Biztosan már Bethlen gróf hipnózisa alatt álltak, hogy ezt a vámtarifát meg kell szavazni és ennek az alapján tetszett nekik ez az okfejtés, mert különben abszolúte érthetetlen lenne az eljárásuk. (Nemes Bertalan: Matlekovits előadása győzött meg arról, hogy jó ez a vámtarifa!) Dicsérem az eszét t. képviselőtársam. Nem akarom összehasonlítani t. képviselőtársamat Gratz Gusztávval, (Nemes Bertalan: Nem vagyok szakember!) Matlekovitscsal és Szterényivel, akik mindannyian elítélik ezt a horribilis vámtarifát. Nem akarom azt említeni, hogy Gratz Gusztáv — aki először külügyi előadó volt itt, majd minister volt, aztán képviselt minket külföldön, különösen a cseheknél, és igen lényeges szolgálatokat tett Magyarországnak — szintén ezen vámtarifa ellen ir és azt mondja, hogy ennek alapján kereskedelmi szerződéseket se köthetünk. Nem akarok ezekkel a titánokkal versenyezni, de ha nekem választásom van atekintetben, hogy kinek a nézeteit osszam, az övéket, vagy a i képviselőtársamét — akit végtelenül tisztelek és becsülök, azonban közgazdasági kérdésekben tekintélynek el nem ismerem, amiért remélem nem fog megharagudni —, akkor természetesen a nevezettek álláspontját teszem magamévá. Ha az én nézetemet alátámasztja, az egyik oldalon Gratz, Szterényi és Matlekovits, és a másik oldalon pedig ott találom Fenyő Miksát, akkor nekem más választásom nem lehet, bátran, minthogy megmaradjak nézetem mellett. Ha azok vonulnának fel ellenem, az más volna. Fenyő Miksa ugy lép fel ebben az egész kérdésben — hisz ő vezeti az egész kampányt •—, mint a francia Bulanger generálfe, aki felült fehér lovára és Franciaországot orránál fogva vezette néhány évig-. Fenyő Miksa is felül az ő fehér lovára, a vámtarifa tiltó rendszerére és orruknál fogva fogja önöket vezetni addig, amig ezt be nem fogják látni, és Fenyő Miksa is ugyanazon sorson fogja végezni, mint Bulanger. Fenyő Miksa, akit én annyira becsülök és tisztelek, akinek szellemességét és tudását tudom méltányolni, s akinek szociológiai nézetét és meggyőződését a Nyugatból régebbről ismerem, az o saját szociológiai múltját tagadja meg azzal, amit tesz, hogy t. i. ilyen váinvédel* met akaü statuálni, hogy odaáll az iparmágnások mellé, hogy egy csoportnak, egy trösztnek, egy kartelnek akar & szószólója lenni Ha Fenyő Miksa véletlenül az Omke igazgatója lett volna, akkor as? ő szociológiai lelkiismereténé] fogva sokkal jobban megtalálta volna aa érveket kontra, mint azokat, amelyeket most sikeresen önöknek pro beadott. Ezt voltam bátor t képviselőtársamnak arra a közbeszólására válaszolni, hogy őt Matlekovits győzte meg.