Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. 16 9 előre ígér a nemzetgyűlés terhére vámokat — bár erre nem is illetékes s legfeljebb azt Ígérheti, hogy ezt szorgalmazni fogja — azonban mégis nagyon furcsának találom, ha egy külföldi gyárnak, amely külföldi tőkét hoz ide be (Gschwindt Ernő: Azt akarunk behozni!), ami mindenesetre dicséretreméltó törekvés — mondom, mégis furcsa, ha egy ilyen gyárnak már előre megigérnek a fogyasztás rovására egy olyan nagy vámot, amely kifizetődővé teszi neki, ha azt a tőkét idehozza. (Kiss Menyhért: Mi van a jutával? — Dénes István: Tegyenek Ígéretet arra, hogy becsületesen fizetik a tisztviselőket és munkásokat!) A közönséges sima, vagy két színnel nyomott pamutszöveteknél a vámokra később visszatérek; nem akarom azokat kétszer elmondani, örült nagy a vám a gyapjúszöveteknél s a legdrágábbnál egészen 130%-ig megy az emelés ; a műselyemfonalnál, ahol az osztrák tarifa vámmentességet statuált, nálunk 400 korona a vám, S igy megy ez tovább. A festett holmiknál az osztrák vám 120, a magyar 700 korona; a pamutból kötszövött és. a kötött árunál a magyarnál a vám 800, az osztráknál 300 K. Ennél a tételnél legfurcsább az, hogy... (Kiss Menyhért: A juta tarifája mennyi? Ez érdekel bennünket!) A jutánál is horribilis a vám. (Dénes István: De ott kijárások vannak! — Kiss Menyhért: Ide juta az ország! — Derültség.) A jutánál mondhatok egy igen érdekes dolgot. (Kiss Menyhért: Halljuk! Szakember!) Tudomásom szerint a kormány megengedte, hogy jutát, fonalat hozhassanak be 200 millió korona értékben egy olyan gyár részére, amely csak két esztendő múlva.lesz munkában. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldaion: Hallatlan! Skandalum! — Zaj jobbfelől. — Szilágyi Lajos: Igaz, vagy nem igaz?) De igaz az is, hogy a tisztviselők egyesülete behozott ide 4 vágón kanadai almát (Lendvai István: Ki ette meg? Nem a tisztviselők!), amelyet minden egyes fiiszeresnek a boltjában látunk 50.000 K-val kiirva; tehát nem a hivatalnokok kapták ezt az almát, hanem haszonra eladták a fűszereseknek. Ilyen valutaviszonyok mellett behozni 4 vágón almát szintén furcsa, a juta-ügy pedig mindenesetre olyasvalami, amit magam sem tudok megérteni és amire vonatkozólag semmit sem mondtam volna, ha véletlenül nem említi t. képviselőtársam. A kötszövött és a kötött áruk vámja —hogy ezzel a meglehetősen unalmas témával végezzek — a magyar tarifa szerint 800, az osztrák szerint 300 K. Ezeket a kötött árukat az egész világ részére kizárólag Kemnitzben gyártják. Sehol másutt. Onnét küldik szerte a világba, mindenfelé azokat a finomabb harisnyákat, amelyek ott és sehol a világon másutt nem gyártatnak. Sőt mondhatom, hogy az angol ipar — ezt a példát a pénzügyi bizottságban is elmondottam — annyira megy a specializálódásban — nem ugy mint nálunk, ahol többféle ipart akarunk teremteni és nem többet termelni — mondom, az angol ipar annyira megy, hogy a harisnyának az alsó részét angol gyárak csinálják és a felső részét német gyárak gyártják, mert csak a német gyárak tudják ezt jól csinálni és csak az igy gyártott harisnya a teljesen komplett. Az ilyen vámokkal szemben tehát majdnem lehetetlen helyzet áll elő a fogyasztó közönségre nézve. A pamut kötött kesztyűnél a magyar 500—1500-ig, az osztrák 320. Egy 300 gr.-nál kisebb súlyú pamut kesztyűnél, amelyeknek vámja 1500 K volt, most egy pár kesztyűre átszámítva 4400 magyar korona csak a vám. Itt vannak azután a vasipar cikkei és árai. A vasipari cikkek vámjai sokkal, de sokkal magasabbak, mint amilyeneket a hazai ipar általában elbír. Nem tudták megcáfolni Járitznak azt az állítását, amelyben a vasipari cikkeket illetőleg megmondta, hogy azok mennyivel drágultak. Ezeket az adatokat tehát bátran felolvashatom. Előbb azonban még röviden ismertettem, amit a bizottságban is elmondottam, hogy a középbirtok instrukcióját, csak a mezőgazdasági gépeket véve tekintetbe, mennyivel fogja megdrágítani az uj vám, aztán a borvámokat veszem elő, mint amelyek tipikusak, aztán térek át a vasárukra. Ha egy 500 holdas birtok ma instrukciót akarna beszerezni, 92 millióval többet kellene érte fizetnie. A másik oldalról ezt kétségbe vonták — becsületesen megjegyzem — és azt mondták, az 1200 holdas birtokra 42 millió a többlet. Ezt nem tudom egészen megérteni, mert ugy látom, hogy egy cséplőgép garnitúrának többlete egymagában már 40 milliót tesz ki. Ha tehát csak a lokomobilt és a cséplőgarniturát veszem, a vámvédelem összege már itt 42 milliót tesz ki. Pedig tudvalevő, hogy jobb cséplőgépet senki sem gyárt az országban, mint aminőt a Máv. gépgyára készit, tehát teljesen felesleges volt ez a vámvédelem. Hogy mégis fogalmuk legyen egyik-másik dolognak a vámjáról, például a cipészek részére a legfontosabb dolog a hasított bőrök vámja. Az úgynevezett növényi cserzésü felsőbőrök között a vám az értéknek 120—220 százalékát teszi ki. A legsérelmesebb része az egész intézkedésnél a bőrnél a cseres, de ki nem készített birkabőrnek, kecskebőrnek és kipszbőrnek vámemelése, holott ezek a cikkek Ausztriában teljesen mentesittettek a vám alól, mert azt akarják, hogy iparosaiknak dolguk akadjon. Elképzelhetetlen, hogy az ily óriási mértékben emelt vám milyen célokat akar szolgálni. Hogy csak egyes példákat vegyek, az autonóm vám 50 fillér volt, ezt a krupontalpbőrnél felemelték 1 korona 20 fillérre, az ásványi cserzésünek minősített talpbőrnél 50 fillérről 1 korona 70 fillérre, mindig aranykoronát számítva. A hulladéktalpnál felemelték 45 fillérről 1 koronára; amiről az előbb beszéltem, a cseres kecske- és kikészítetten bőr vámját 0.05 koronáról felemelték egy aranykoronára, a cseres birkabőr 30 filléres vámját 3 koronára, a cseres kipszbőrét 30-ról 80 fillérre, a blankbőrt 30-ról 120-ra, a színeset 43-ról 130-ra, egy másikat 30-ról 170-íe. Igy megy ez végig az egész vonalon azokban a cikkekben, amelyekre iparosaink feltétlenül rá vannak utalva. Mindezeknek a vámját felemelték a mi hároin bőrgyárunk dicsőségére, amely három bőrgyárnak tulajdonosait nagyon jól ismerem, mint nagyon jó barátaim, de azt hiszem, hogy r azok után az eredmények után amelyeket a háború alatt és a háború után elértek, szerényebb haszonnal is megelégedhetnek. (Nagy Vincze: Ugy van! Ujabb nemzeti ajándékra nem volt szükség! — Halász Móricz: Van ezeken kivül 300 kistimár is! A másik felét ezek produkálják!) A vasárak tekintetében itt van Járitz András vaskereskedő kimutatása. (Zaj. — Dénes István: Miért védik akkor, ha olcsó?) Csak néhány tételt fogok ebből felolvasni, amely a legkirívóbb. A tengely-végtok vámját 17%-ról KAPLÓ XXLV. ;*
