Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

168 A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. nek csak a felét tudják gyártani, ilyen őrült hasznot lehet kimutatni. Mielőtt tovább mennék, meg kell jegyeznem, hogy talán sikerülni fog az általam felhozandó számtalan példa közül egy-kettőnél rnegdöccfceni adataimat, talán sikerülni fog egyes vonatkozásokban kimutatni, hogy a számok nem pontosak, de ha valaki meg akarja dönteni állításaimat, akkor döntse meg az öszszes adatokat és ne akarjon belekapaszkodni egy kis légybe, egy részletkérdésbe, mellyel, azt hiszi, hogy esetleg hatást fog előidézni a többségi

1 pártban. A gyajuszövőiparban, ismét saját adatai szerint, 32.000 métermázsa az egész előrelátható évi szükséglet. Ebből a hazai ipar 13.000 métermázsát vagyis a szükséglet 40%-át fedezi. Az átlagos vámot 600 aranykoronával véve métermázsánként, ez a vám 346 milliárddal terhelné meg a fogyasztó közönséget és a gyapjúszövő iparnak Î38 milliárd évi többletjövedelmet biztositana. Ezek a számok azonban mind a behozatali korlátozások következtében mesterségesen lenyomott fogyasztásra vonatkoznak, tehát nem arra a behozatalra, amely most már nagyobb mértékben fog megindulni, mert hiszen lerongyolódott a tisztviselői kar és a munkásság. A pamutszövő iparnál a hazai szükségletet 130.000 métermázsára becsülik. melyből saját állitásuk szerint 70.000 métermázsát, vagyis a szükséglet 54%-át termeli a hazai ipar. Az átlagos vámot 360 aranykoronával véve, a pamutszövő iparra vetett vám évenkint 842 milliárdos megterhelését jelenti a fogyasztó közönségnek, amelyből a hazai iparnak 454 milliárd többletjövedelme származik. A cukoripar évi fogyasztása 450.000 métermázsa a békebeli fogyasztással szemben, mely 627.000 métermázsa volt. Métermázsánként 24 aranykorona vámot véve, a cukorvám 194 milliárd évi többletjövedelmet eredményez a cukorkartel részére. (Mozgás a azélsőbaloldalon és a balközépen. — Kiss Menyhért: Ezért ilyen drága a cukor!) A fogyasztóközönség megterhelése természetesen ennél jóval nagyobb, mert a kincstári haszonrészesedés kilogrammonként 7397 korona, ez egy évre összesen 332 milliárd korona, vagyis vám és kincstári haszonrészesedés együtt -526 milliárd korona. (Nagy Vincze: Nemzeti ajándék.) Ha a békebeli fogyasztást vesszük alapul, a vámteher 271 milliárdot tesz ki. Ez a differencia a fogyasztásban onnan ered, hogy a fogyasztók már az eddigi magas kincstári haszonrészesedést sem birták viselni. Ez az egyik adat. Voltam azonban olyan bátor, egy másik adatot is megnézni. Az Omke mostanában épit egy 5 emeletes házat, még pedig a kereskedők sok milliós hozzájárulásával, hogy a kereskedők bolthelyiségeit ne lehessen elrekvirálni. Már a tetőépítésnél tartunk és beszereztük a ház építéséhez szükséges összes nyersanyagokat. Szembeállítottuk az általunk bevásárolt nyersanyagnak akkori árát azzal az árral, amelyet az ezutáni vámteher figyelembevételével kellene fizetnünk, ha az épületet most akarnók felépítem. Nem akarom az egyes tételeket felolvasni mert félek, hogy nem futná az időből, de akinek tetszik, az megnézheti. Építész csinálta a kalkulációt, amelyből kiderül, hogy kerek 1 milliárd 150 millióval kerülne az épület ma többe, mint amennyibe kerül, ha nem sújtják a most felemelendő vámok. Akit érdekel, szívesen rendelkezésére bocsátom az adatokat. (Nagy Vince: Olcsóbbodást hoz az uj vámtarifa! — Propper Sándor; Meg vagyunk szanálva!) Az épületben nincsenek lakások és mégis 1 milliárd 150 millióval kerülne az építkezés drágábba az uj vámtételek életbelépése után. (Dénes István: Birkatürelme van ennek a nemzetnek, hogy tűri ezeket az állapotokat! — Propper Sándor: Hogyne, mikor a nagy többség igy akarja! — Nagy Vince: Szégyen, hogy a többségből alig hallgatja ezt a szakbeszédet egy pár ember!) Minthogy valóban nem nagy az érdeklődés, röviden csak percentualiter fogom az egyes tételeket megemlíteni. A csiszoló papirt, u. u. smirgli papirt a vám 47%-kal drágítja meg. Az üvegpapirok árát 77%-kal, a kovapapirok árát 58%-kai. Mindezek olyan szükségletek, amelyek a kisiparosoknak külön szükségletéhez tartoznak, tehát az ipar igazi fejlesztésére szolgálnak, (ügy vanJ TJgy van! balfelől.) Az 1907. évi autonóm vámtarifának 407. tétele szerint a csiszoló-vászon vagyis a smirglivászon métermázsánkint 16 aranykorona vámmal volt sújtva. Az új vámtarifatervezet szerint ezért 120 aranykorona vámot kell fizetni, ami, azt hiszem, horribilis emelkedés. A villamos főző- és fűtőkészülékek vámjánál csak azt akarom megjegyezni, hogy az áru külföldi árának 200%-ára fog rúgni, ha a tervezett vámtételek életbelépnek. A magyar vám 120-tól 700 koronáig, az osztrák 128-tól 180-ig. Azonos ez a két ipar Magyarországon és Ausztriában, amennyiben mindkettő kivitelre dolgozik s egyik sem olyan ipar, amely rá volna szorulva arra, hogy vámvédelmet kapjon. De méltóztassék a kettő között a hasonlatot megtalálni. Villamossági cikkekre, egyszerű kapcsolatokra, a szén 100-tól 200%-ig, átlagban tehát 150%-kai drágítják meg* az árut. A románok 7 aranykoronás és a csehek 31 koronás vámjával szemben a magyart 120—220 aranykoronára emeli a javaslat. Köztudomású, hogy villamossági iparunk kivitelre dolgozik; mire való tehát ez az óriási megterhelés! (Dénes István: Azt mondják, hogy védik a tőkét!) Az élelmezési és élvezeti cikkeknél, például a borsnál — ahol tisztán financiális vámról van szó — vettem magamnak a fáradtságot, utána néztem s megállapitottam, hogy a bors vámja nálunk lényegesen nagyobb, mint a többi országokban. A zsirok és olajok tekintetében a magyar vám 52%, az osztrák 14%; a gyertyánál ßß osztrákok 40, a románok 19—25, a magyarok 25—94%-ot szednek. A gyertyáknál a vám a stearintartalom szerint változik s ily magas százalékban teljesen tiltó vám gyanánt szerepel, holott elegendő gyertyaiparunk van, amely szintén kivitelre dolgozik. De vegyük a további tételeket, a mécseseket. 60 ezerről 125 ezerre emelik a mécsesek vámját. Aruértékvámja 20.000 K, a vám 22.500 K, tehát teljesen prohibitiv. Vagy vegyük a textiltermelést. Itt fölemelik a vámot az a), b), c) minőség szerint 14—50—38—28%-ig. Az emelés egyedüli indoka csak az, lehet, hogy igy a különböző szöveteket óhajtották megdrágítani, tekintettel azonban arra, hogy ezeket mind külföldről vesszük, az emelésnek itt semmi célja nincs, ha csak nem igaz az a beállítás, — amit igen komoly oldalról hallottam — hogy egy ilyen gyár nálunk igenis készülőben van, s úgy, mint más gyáraknak, ennek is megígérték, még mielőtt ezt a vámtarifa-javaslatot beterjesztették volna, hogy bizonyos cikkek tekintetében olcsóbb importvámok, mint amilyeneket nekik megjelöltek, nem lesznek. — Én nem perhorreszkálom, hogy a kormány ilyen eszközökhöz nyúl, hogy