Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. 167 Nem kell utalnom másra, csak erre a mostani publikumra. Ma sem vagyunk határozatképesek, de nem vetem fel a határozatképesség kérdését most sem. Kit érdekel Magyarországon a vámtarifa? Kit érdekeljen ez? (Kiss Menyhért: Mindenkit kellene, hogy érdekeljen!) Mindnyájunkra nézve létkérdés ugyan, hogy az országgazdasági helyzete milyen lesz, de kit érdekel ez! De majd akkor, amikor érezni fogják az emberek saját bőrükön, hogy ez a vámtarifa mérhetetlenül megdrágította az egész termelést, hogy minden egyes embernek megdrágult az életstandardja ebben az országban, ugy ahogy sehol a világon, majd akkor rájönnek, hogy el vagyunk árulva. Mint ahogy a mi népünk mindig később jön rá arra, hogy elárulták érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a balodalon.) Ke haragudjanak, ha szemrehányást teszek azoknak a barátaimnak, t. képviselőtársaimnak, akik különböző pártokat képviselnek. Mondom, alig láttam ott a szociáldemokratákat. Mikor kérdeztem a Kossuth-pártot, hogy hol maradnak, azt mondták, nekünk nincs mandátumunk a bizottságban, nincs beleszólásunk a bizottság dolgába. A demokraták, sajnos, szintén nem voltak képviselve. Nagyon csodálkoztam azon is, hogy épen a fajvédő-csoport, amely a kapitalistákat mindenkor lehúzni igyekszik a sárba, és minden alkalmat megragad arra, hogy a kapitalistákat mint uzsorásokat állitsa oda a közvélemény elé, a bizottsági tárgyalás idején hangjukat se hallatták, s közülök a bizottságban helyet foglaló egyetlen tagja sem jelent meg, hogy súlyos szavukat a kapitalizmus ellen hallassák, amelyet igy ismét nekem kellett támadnom, még pedig a kapitalizmus érdekében. Mondom, csodálkoztam, hogy azok, akik hangos szóval nem spórolnak sem itt, sem másutt, ott szerényen meghúzódtak, s még csak jelenlétükkel sem tiszteltek meg bennünket. I)e legjobban csodálkoztam a kormánypárti képviselőkön. Olyan sokan vannak, s mégis csak néhányan voltak ott magnak. (Gschwindt Ernő: Ott voltunk!) Még azt se konstatálhattuk egyetlen egyszer sem, hogy határozatképes számban lettünk volna. Bármilyen szomorú jelenség volt is ez, mégis tanulságos vita folyt ott, ez azonban voltaképen csak egy dialóg volt, amely köztem és Biró t. barátom között folyt le. Ö már a végén kezdte unni a dolgot. Én is. (Derültség.) Hiszen üres padoknak beszéltünk, de megtettük a haza üdvéért. A többiekért dolgoztunk, még a fajvédő-csoportért is. És milyen időben és kinek érdekében terjesztették be ezt a javaslatot? Önök nagyon jól tudják, hogy soha még nép ugy megnyomorítva adókkal és más terhekkel nem volt, mint Magyarország népe. A nemzet — tudják — roskadozik a terhektől. Ha kimennek a perifériákra, vagy itt a fővárosban beszélnek bárkivel, tapasztalhatják, hogy soha olyan félelmet a jövőt illetőleg még nem lehetett látni, mint most. És épen azok, akik, mint mondják, keresztény politikát akarnak folytatni — amely politikában benne van az, hogy a szegényeket és a nyomorultakat kell megvédelmezni —, épen azok akarnak nemzeti ajándékot adni, nem is a kapitalizmusnak, hanem a túlzó kapitalizmusnak. (Ellentmondások jobbfelől, — Nagy Vince: Ugy van! Ugy van!) Milyen másként van a külföldön. Olvasom az utolsó napokban Calliaux-nak nagy beszédét, aki a következőket mondotta. (Olvassa): „A feudalizmus érdeke — ott a feudalizmus nem a grófokból áll, hanem a kapitalistákból —- hosszabbítja meg- a zavarok éráját, amely óriási és hirtelen meggazdagodásnak enged helyet. A mágnások és csatlósaik tudják, hogy az európai egyensúly helyreállítása a termelő eszközök és a piacok kiegyenlítődését, árleszállítást és ezzel együtt profitjuk csökkenését jelenti." Azután igy folytatja (Olvassa): „Ha ez, a mentalitás győzedelmeskednék, akár pillanatnyilag is, ez végét jelentené Európának, amely kimerült már a forradalmak nyomorai által követett háborúban." — Ez Franciaország egyik első embere, aki eddig el volt nyomva, aki azonban most, hogy Herriot győzelemre jutott, meg fogja kapni az ő elégtételét, mert ha tőle függött volna, nem lett volna európai háború. Az európai háborút ugyanazokra az indokokra vezette vissza, melyeket az imént is idéztem tőle, hogy t. i. azt a túlzó kapitalizmus csinálta, annak érdekeit szolgálták a kormányok, annak dőltek be a különböző államok fejei és vezetői' és mindenkor annak tulajdonítható, ha egy nép nyomorúságba sülyed vagy elzüllik. A túlzó kapitalizmust védik önök mindannyian, ugy ahogy, mert eddigelé senki sem szólt a javaslathoz hozzá ex asse, ugy, mintha ebben a tekintetben más hitvallást akarna tenni. Hát rabszolgákká akarják önök alacsonyítani azokat, akik nem birják már tovább a terheket? És most következik beszédemnek egy olyan fejezete, amelyhez szíves türelmüket kérem; nagyon jól tudom ugyan, hogy számokat nehezen lehet követni, mégis feltételezve, hogy most már ismerik a tarifát, meg* kell világitanom egyes tételeket, amelyek állitásomat megerősitik. Amennyire időnk volt, feldolgoztunk különböző témákat, csináltunk egy pár példát és a következő eredményekre jutottunk. A bőripar három gyárból áll Magyarországon. Mind a három ugy a háború alatt, mint a háború után kartelben volt egymással. A bőripar képviselőinek állítása szerint a hazai fogyasztás évenkiút 100.000 métermázsa talpbőr és 30.000 métermázsa felsőbőr. Ebből a mennyiségből 50.000 métermázsa talpbőrt, tehát az egész szükséglet felét és 18.000 métermázsa felsőbőrt, tehát a szükségletnek több mint a felét termeli a három nagy bőrgyárból alakult kartel. A talpbőr vámját 125, a borjú felsőbőrét 450, a marhafelsőbőrét pedig 160 aranykoronával számitva átlagban, a kartel által termelt bőrmennyiségek után elért vámbevétel 80%-ának tehát nem egész 100%-Hak kihasználását tételezve fel, az elért vámbevétel 155 milliárd korona volna évenkint. Ezzel szemben a kartel által 1200 munkás részére kifizetett heti munkabér fejenként átlag 300.000 koronát, a 300 tisztviselő részére kifizetett átlagos havifizetés fejenként 1.500,000 koronát, összesen 24 milliárd koronát tesz ki. (Mozgás a szélsőbaloldalon és a balközépen.) T. szociáldemokrata barátaimnak ajánlom figyelmébe, hogy ebből a rengeteg összegből összesen csak 24 milliárdot fizet ki ez a három gyár munkabérek és fizetések elmén, amit levonva a vámból befolyó többletjövedelemből, a tiszta jövedelem még mindig 131 milliárd korona (Mozgás a szélsőbaloldalon.), mely a rendes termelési hasznon felül a bőrkartel javára mutatkozik, vagyis 5y2-szer nagyobb a vámvédelem nyújtotta haszon, mint amekkora összegnek megfelelő megélhetési lehetőséget a kartel a hazai munkának biztosít. (Dénes István: Éljen a hazai iparvédelem!) Három bőrgyárnál tehát, amely a szükséglet-