Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

A -nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. 165 főleg- gazdasági okok voltak azok, amelyek 1914-ben a világháborút megindították. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Németország épen az ő vámrendszere által, épen emelkedése által az egész vonalon felkeltette maga ellen az irigységet, ugy hogy még Amerika és Anglia is védekezett Németország ellen s azt hrtték, hogy a német iparcikkek versenyét azzal el tudják nyomni, hogy rányomatták azokra a bélyeget: Made in Germany, azaz: Németországban készült áru. De mi történt ennek nyomán"? Épen azok az áruk szerezték a legnagyobb kelendőséget a világpiacon, amelyekre rá volt irva: Made in Germany. Németország volt az. amely 1914-ben vámrendszere révén, hatalmas emelkedése folytán, amely jóformán már az angol ipart is elnyomta, valamint kolomiális tevékenységével is maga ellen bőszítette a világot. Anglia ekkor ugyanazt tette, mint amit I. Napóleonnal tett. Anglia jogos érdekéből kifolyólag — teljesen helyesen — nem tür olyan hegyhatalmat, amely esetleg alkalmas lehet arra, hogy a brit* birodalmat tönkretegye. A német politika tette tehát azt, hogy általában belekeveredtünk ebbe a háborúba. Most ugyanebben a helyzetben vagyunk, mint voltunk akkor. A mi gazdasági politikánkata épen Hegedűs Lóránt — akire olyan sokszor hivatkoznak — Grössenwahn'-politikának nevezte. Eddig is elzárkózási politikát folytattunk Ausztriával együtt a külföldi iparcikkek tekintetében, mert ha volt is importunk, mégis elzárkóztunk; és most ezt az elzárkózási politikát átültetve a mi tizenhárom vármegyénkbe, olyan védővámrendszert statuálunk, amilyen — mondhatom — egyetlenegy államban sem fog statuáltatni, amit bizonyít épen a legújabb osztrák vámtörvény (Úgy van! a szélsőbaloldalon), amelyre vonatkozólag mindenütt várták talán, csak épen nálunk nem, hogy ilyen formában fog nyilvánosságra kerülni. Végtelenül örülök, hogy nem beszélhettem csütörtökön itt a nemzetgyűlésen és hogy azóta ez a vámtarifa napvilágot látott. A mi vámpolitikánk, amely most fölépült, abszolúte nem alkalmas arra, hogy békés Viszonyokat teremtsünk azokkal az államokkal, amelyekkel eddig hadat viseltünk. Nem indokolt, hogy mint elsők jöjjünk elő egy olyan súlyos vámtarifával, amely a többieknek ujjmutatás lehet, hogy a mi példánkat utánozzák. Ez a vámtarifa semmiképne sem alkalmas az általános jólét szolgálatára (Ugy van! a balközépen), ezt a vámtarifát tehát a magam részéről károsnak Ítélve, azt semmi körülmények között el Etem fogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Harcos vámok!) Én már megmutattam, hogy tudok a kormány mellé is állni abban az esetben, ha az ország érdeke ezt megköveteli. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jutavámok! — Zsirkay János: De hova jut az ország? — Zaj.) Itt szemrehányást teszek a kormánynak azért, mert mint első terjesztette be ezt a vámtarifát. Nem látom! be, hogy miért nem várhatott volna a kormány ezzel a vámtarifával addig, amíg más államok nyilvánosságra hozzák gazdasági politikájukat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi szükségünk nem volt arra, hogy ezt a dolgot siettessük. Ha például csak tiz nappal később jövünk ezzel a vámtarifával a nemzetgyűlés elé, akkor már rendelkezésünkre állott volna az osztrák vámtarifa és akkor nem jutottunk volna abba a helyzetbe, hogy Ausztria ezt arra használja fel, hogy a Bei'chsrathban keresztülvigye a mérsékelt tarifáit, a mi példánkra hivatkozzék ós azt mondja: „Nézzétek, milyen tiltó vámokat akarnak a magyarok érvényre juttatni; mi éhez képest a mi vámtarifánk? Ezt csak elfogadjátok?" Már ebben a mérsékelt vámtarifában is a búzára olcsó tarifa van megállapítva s kilónként ezer korona ,a liszt váml ja. Azt állítom, hogy nekünk nem kellett volna provokálnunk az egész világot, nem kellett volna ezt a gyűlöletet felszítanunk. Ezt a gyűlöletet épen azok hangoztatják, aki'k a védvámrendszer mellett állanak. Hogy bebizonyítsam, hogy a túlzó védővám hívei nem akarják azt a célt szolgálni, hogy a szomszéd államokkal végre bizonyos barátságos helyzetbe kerüljünk, mindaddig, mig a két kezünk meg van kötve, utalok arra, hogy Fenyő Miksa, aki mint a Gyosz iarazgatója, vezeti ezt a harcot (Dénes István: Elfogulatlan!), mondhatom, igen nagy elmésséggel, igen nagy talentummal és hozzáértéssel és természetesen a gyárosok érdekeit tekintve, azt mondja (olvassa): „Ha én azt látom, hogy Csehország, mely az én legszebb területeimet szedte el, most az iparfejlődés lehetőségét is elszedi előlem s a magyar tisztviselő elhelyezkedési lehetőségeinek biztosítása helyett a csehekét biztosítom, akkor: én vallom, hogy igenis, a gyűlölség Csehország és Magyarország között csak nőni fog." T. Nemzetgyűlés! Épen az ellentábort idézem. Azzal alkossunk mi vámtarifát, hogy már eleve kimondjuk, hogy olyan vámtarifát létesítünk, melynek alaptételei alkalmasak arra, hogy Csehországgal minél gyülölségesebb viszonyba lépjünk? Ezt én semmi körülmények között sem tartom helyesnek, mert a mi gyengeségünket és megkötöttségünket tekintve, az állani szempontjából sem szabad ilyen hangot használunk. (Dénes István: Lisztexportunk 50 százalékát odaküldjük s mégis gyűlölködjünk velük?) Én az egész vámtarifa-javaslatot egy zseniális ember fixa ideájának tartom. (Upy van. a szélsőbaloldalon.) Ezt nem lehet másképen minősíteni. (Zsirkay János: A zsenialitást kétségbevonjuk.) Koncedálom, hogy amióta Magyarország fenáll, nem foglalkoztak a nemzetgyűlésen kívül olyan alaposan egy javaslattal sem, mint ezzel a javaslattal. Koncedálom^ a [kereskedelemügyi ministerium tevékenységét is, amellyel meg akarta ismerni az egész kérdésnek csinját-binját. Elismerem azt is, hogy az összes érdekképviseleteket meghallgatták. (Dénes István: A fogyasztókat nem!) De megállapítom azt is, hogy azon tárgyalásokból a magyar kormány semmiféle tanulságot sem vont le, mert láttuk, hogy a tárgyalásnak az volt az egyoldalú következménye, hogy a legtöbb tételt oly eszményi magaslatra emelték, mely semmiképen sem használhat az országnak, hanem csak az egyes érdekcsoportoknak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat beterjesztése mégis meglepetésszerűen hatott. Véletlenül ugyanazon a napon tűzték napirendre, mikor az ellenzék összehívta a nemzetgyűlést. A kormáyelnök urnák nagy diplomáciai ügyességre vall, hogy nagyon jól tudja leplezni az akaratát, hogy mikor terjeszt be egyes javaslatokat. Olyan meglepetésszerűen jön a javaslatokkal, hogy az ellenzéknek még ideje se legyen a kérdésekkel