Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-288

126 A nemzetgyűlés 288. ülése 1924. ehhez igazán nem kell nagyon sok bölcsesség, hogy ezt belássák — hogy a keresletet, a fogyasztóképességet, az igényeket csökkenti le; mert ha elszegényiti a fogyasztótömegeket, akkor azoknak nem lesz vásárlóképességük, s akkor hiába lesz itt az ipar verseny nélkül. Az emberek ki fogják elégíteni legprimitivebb életszükségleteiket, az ipar nagyrésze pedig elpusztul ebben a küzdelemben, ipari fellendülést azonban nem lehet várni, mert ezt a kis gyarmatot, a belső fogyasztási területet magunk tesszük tönkre azáltal, hogy túlterheljük a termelés érdekeivel, túlterheljük az államgazdaság terheivel, mert ez a verseny nélkül maradt nagyipar még a közvetlen adókat is át fogja hárítani. A mi szomorú helyzetünkben igazán csak egy recept van számunkra, amit az orvos megir: periculum in mora. Egyetlenegy feladatunk lehet, s ez az, hogy elsősorban megmentsük tengéletünket, elsősorban a fogyasztásnak siessünk segítségére, mert hiszen a fogyasztóterületen élnek jobbára a mi nagy tömegeink, ember-, polgártömegeink. Nem lehet kisérletezni, nem lehet kegyetlenül és kérlelhetetlenül odadobni ezeket a tömegeket a monopóliumos ipar kénye-kedvére. Annál kevésbbé szükséges ez, mert helyes belső gazdasági életrenddel vámvédelem nélkül is nagyszerűen tudnánk segíteni a mi iparunkon. Ugye, évek óta követeljük a helyes adózási rendszert. A helyes adózási rendszerrel a gyenge ipart védeni tudnók, mert hiszen a progresszió, illetve a számára megvalósulható degresszió magában is elég védelmet jelent. Azonkivül helyes hiteléleti berendezkedéssel mérhetetlenül több védelmet tudnánk és tudtunk volna nyújtani iparunknak, ha nem azt a rendszert követjük, amelyet itt követtek meg nem érthető rövidlátással, hogy még a termelési inflációt, még azt sem engedték meg, hogy ám gyártson a bankóprés annyi bankót a termelés céljaira, amennyi kell; nem engedték meg, hogy papirból aranyat csináljunk. Nemcsak ez volt a hiba, hanem az is, hogy az egész magyar ipart — és itt a gyáriparnak is van bizonyos mentsége — odadobták a bankok uzsoráskodó körmei közé. Hiszen hallottunk példákat felhozni itt a nemzetgyűlésen arra, hogy a nagy iparvállalatok is csak pro anno 70—80% mellett kapnak a bankoktól kölcsönt, kapják meg befektetésekre azt a pénzt, amelyet a bankok 18%-ért kaptak a jegyintézettől. De ezek a nagyipari vállalkozások, amelyek 60—70% mellett kaptak kölcsönt, a kiváltságos, protekciós vállalatok közé tartoztak, mert a kisebb iparnak, különösen a kisiparnak vagy a kis mezőgazdasági termelésnek, sőt sokáig a közép- és nagy mezőgazdasági termelésnek sem állott ilyen kölcsön rendelkezésére, vagy talán legolcsóbban 150-200% mellett. Ez volt a termelés megölője, pusztítója, amely ha megszűnik, akkor vámvédelem nélkül is fényesen prosperálni fog az az ipar, amely még ezt is keresztülélte. Ezenkivül van még más eszköz is ami iparunk védelmére. Tessék minőségi versenyre berendezkedni, tessék jó, kitűnő árut gyártani, tessék az ipari termelésbe belevinni a magyar szaktudást, magyar élelmességet! Az igen t. előadó ur felemiitette pl. az izzólámpa-gyártást. Ami izzólámpa-iparunk egyáltalán nem kér a maga számára vámvédelmet, sőt ugy tudom, ellene van ennek. Ez könnyen lehetséges. Miért! Mert nagyon vigyáz a minőségre, mert olyan kitűnő árut gyárt, amelyet még Amerikában is keresnek. Tessék ezt a példát követni a nagyiparunknak; a magyar élelmesség és magyar tudás, amely tudvalevőleg elismert a külföldön is, igen sokat segíthet magán anélkül, hogy az áldozatot az orévi május hó 22~én, csütörtöhön. szag népétől, a legnyomorultabbaktól, a proletariátustól követelné. Itt van a magyar ipar segítségére az ország földrajzi helyzete is. A külfölddel szemben megvan a magyar iparnak az az előnye, hogy szállítási távolságok vannak, még Csehországból, Ausztriából, a közelből is, különösen pedig távolabbról. Az az áru már ugy is meghandicapelve jön be, mert addig szállítási tarifa-terhet kell viselnie. Ez a geográfiai helyzet, a szállítási távolságokból folyó kedvezések is rendelkezésére állanak ami iparunknak — nagyiparunknak is — azzal, hogy közelebb vagyunk a Balkánhoz, mint Csehország vagy pláne a távolabb fekvő országok. Itt is versenyre kelhetünk. Ezenkivül igen nagy előnye van a magyar iparnak abban, hogy nagyon olcsó munkaerővel dolgozik, mert hiszen a magyar munkás életstandardja mélyen alatta van már a szomszédos államok munkássai életstandardjának is. Itt igen olcsó a munkaerő. Nálunk tehát mindezek a differenciák, mindezek a pluszok már úgyis latbaesnek a magyar nagyipar mellett. Ha pedig ez igy van, akkor szinte teljesen érthetetlen, hogy miért nem tud a maga erejéből, a maga lábán megélni. De sokat segíthetünk a magyar iparon azzal is, ~ ami az államnak pénzébe nem kerül — ha itt végre egy alkotmányrendszerváltozást vezetnek be. Tessék itt végre vitátlanul visszaállitani a szabadságjogokat, visszaállitani a termelés szabadságát is, amely örökösen béklyók között volt kénytelen vergődni. Tessék visszaállitani teljességében a jogrendet, tessék törvényes, jogi berendezkedésekkel, intézményesen olyan atmoszférát teremteni, amely atmoszférában mindenki biztonságban érezheti magát, legalább annyiban, hogy nem kell számolnia napról-napra azzal, hogy miféle hirtelen adóteherrel vagy más teherrel vagy korlátozásokkal fogják sújtani. T. Nemzetgyűlés! Az olyan rendszer, amely letagad először kilátásba helyezett és vált terheket, — mint annak idején volt a pénzlebélyegzés, azután a vagyonváltság, később a belső kényszerkölcsön, stb. — amely nem informálja a gazdasági életet arról, hogy mi fog jönni, hogy a nagy arányok, a nagy számok törvénye mit fog pár nap alatt vagy pár hét alatt cselekedni, hanem bizonytalanságban hagyja az egész életet, s amely nem számolt el az adójövedelmekkel és a többiekkel — ez csak nyugtalanságot és bizonytalanságot idézett elő a termelés területén is. Ezek a dolgok csökkentették, szinte teljesen megszüntették a vállalkozási kedvet, mert hiszen a vállalkozóknak, egy része folyton ki volt téve annak, hogy nem találnak-e bennük valami hibát esetleg felekezeti szempontból, nem utasitják-e ki egyik-másik városnak vagy községnek területéről, ha magyar állampolgár, vagy nem utasitják-e ki külföldre, vagy pedig a szakmunkásait, — sokszor olyan munkásokat, vezetőket, akik nélkül a vállalkozás fenn nem állhatott — nem utasitják-e ki, mint külföldieket. Teljes bizonytalanságban voltak a tekintetben, hogy nem történik-e meg egyik-másik vállalkozással az, ami megtörtént a mozgófényképszinház-vállalkozásokkal, megtörtént a vendéglőkkel, trafikokkal és egyebekkel. Ebben az atmoszférában, amely maga volt az örök bizonytalanság, nagyon természetesen nem lehetet szó vállalkozási kedvről. Ezenkivül nagyon sokat ártott ami gazdasági életünknek, a termelésnek a kormány eddigi vámpolitikája, a prohibiciós rendszer. Mert hiszen tulajdonképen nálunk egy tilalmi rendszer volt, amely elzárt bennünket és ezzel rengeteg sok retorziót keltett fel ellenünk a külállamok részéről. Ennek a prohibiciós politikának, tilalmi