Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

114 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. tak és tanusitamak és Csongrád város polgármestere az Erger-Berger hangjainál együtt mulat a gyilkosokkal í 2. Mit hajlandó a belügyminister ur tenni, hogy Csongrád városában az élet rendje helyreálljon és gyilkosok ne tartsák reszketegben a város közönségét i 3. Hajlandó-e a belügyminister ur r intézkedni az iránt, hogy köztisztviselők az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai ne lehessenek?« (Kiss Menyhért : Miért ne ? Tisztességes egyesület S Belügy ministerileg jóváhagyott alapszabályokkal működik !) Elnök : Az igazságügyminister kivan szólani ! Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon nehéz ugyan, de igyekezni fogok a közszolgálat minden retortáján keresztülmenő ebből az interpellációból az engemet illető részeket kihámozni és bizonyos rendszerben adni meg a választ az előttem szóló igen t. képviselő urnák. Elsősorban szólni kivánok az úgynevezett csongrádi ügyről, a Piroska-ügyről. A képviselő ur múltkori interpellációja folytán megtettem az intézkedést avégből, hogy minden olyan kérdésre, melyet a képviselő ur hozzám intézett, a választ megadhassam. A szegedi főügyészség részéről a szegedi ügyész, a törvényszók részéről a vizsgálóbiró, a rendőrség részéről pedig a szegedi és budapesti detektivek is kint jártak Csongrádon kideríteni azt, vájjon tényleg olyan ünnepélyesen törtónt-e Piroskáék fogadtatása és olyan ünnepélyes formák között ment-e végbe bevonulásuk Csongrádra? Erre vonatkozólag a következőket vagyok bátor elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Megállapítást nyert — mondom — az ügyész, vizsgálóbiró és a detektivek együttes nyomozása alapján, hogy Piroskáék március 28-án délután a félkettős vonattal érkeztek Csongrádra. Tény az, hogy Piroskáék érkezéséről Csongrádon tudtak — legalább a hozzátartozói — és nyolcan-tizen meg is jelentek a csongrádi állomáson Piroskáék üdvözlésére. Ez a kis csoport azonban nem az állomás, nem a felvételi épület előtt állott meg, hanem a raktár épületénél várta a vonat érkezését és ott üdvözölte a vonatról leszálló Piroskáékat. (Kiss Menyhért : A családtagoknak joguk volt hozzá !) Megjegyzem, hogy megállapítást nyert a nyomozás során az is, hogy akkor 179 utas részére adatott ki a csongrádi állomáson jegy, ami tehát tévedésbe ejthette az igen t. képviselő ur informátorát, azaz lehet, hogy tényleg volt ott nagyobb tömeg, azonban ebből 179 utas volt. (Kiss Menyhért : A zsidók mindig sokat látnak ! — Zsirkay János : És hamar begyulladnak !) Megtörtént a megérkezés, Kókay János is kint volt és ő egy halk éljennel üdvözölte az érkezőket, amit a hozzátartozók gyengén viszonoztak. Ez azonban nem volt ünneplésszerü. Ezután megtörtént a bevonulás. A bevonulás olyaiiképen kezdődött, hogy a menet nem is a főkapun, hanem a raktárkapunál indult ki az állomásról, nem az állomás felől, úgyhogy jegyeiket se adták le, hanem a mellékkapun mentek ki és igy tartottak a város felé. Nem mentek a főutcán, nem mentek a Magyar Királv szálló felé, mint a7t a kénviselő w előterjesztette, hanem az első mellékutcánál, valami Dob-utcánál (Derültség.) letértek a főútról. Itt betértek Piroskáék házába. (Kiss Menyhért : Persze, zsidóutca 1 — Hedry Lőrinc : Ominózus hely !) Tény az, hogy a Piroskafiukkal együtt Piroskáék házába bement 8—10 ember, ott húsz-harminc percig borozgatott és azután azzal az indokolással, hogy »Megyünk, mert várnak bennünket odahaza, ebédre«, mind eltávoztak. Tehát itt sem volt semmi ünneplés. (Kiss Menyhért : Nem is menet volt, legfeljeb libasor! Ez csak nem menet ?) Tény az, hogy az utcák feldiszitve nem voltak, tehát ebben sem volt igaza a képviselő urnák. (Fábián Béla : Nem mondtam soha !) Ellenben igaz az, hogy másnap Piroskáék és társaságuk abba % bizonyos Kaszaniczky-féle vendéglőben összejöttek, azonban oly módon, hogy Piroskáék nem is oda indulva, hanem az utcán sétálva találkoztak össze Kaszaniczkyvel ési Kaszaniczky hivta és mondhatnám erőltette őket arra, hogy térjenek be hozzá a vendéglőbe. Amikor oda betértek, bent találtak húsz embert, aki társaságukhoz tartozott s ezekkel bementek egy külön szobába. Ebben a külön szobában volt valami hangszer. Ott játszottak, énekeltek, daloltak s éjfélig voltak együtt. Tény az, hogy ezen a vacsorán — mert közben vacsora is volt — Kókay üdvözölte őket, azonban ez se történt ünnepélyesen, hanem a helyén ülve, mintegy beszélgetve köszöntötte őket, hogy »Isten, éltessen benneteket, örülök, hogy hazajöttetek és itthon vagytok«. Erre felelt Piroska, ugyancsak ülve, hogy »szenvedtünk, de szenvedett Kossuth Lajos is ; a hazáért szenvedtünk és hajlandók vagyunk szenvedni a hazáért még többet is, ha kell«. Ez tény. Már most ez az ünnepélyes bevonulás és ez az ünnepélyes fogadtatás — azt hiszem, az igen t. interpelláló képviselő ur is egyetért velem ebben — a bűncselekmény feldicsérésének a büntetőtörvénykönyv "174. §-ában megállapított ismérveit nem meriti ki. Nem meríti ki azért, mert ott határozottan a bűncselekményre és a személyre kell ennek a feldicsérésnek vonatkoznia, itt pedig ennél a fogadtatásnál és ünneplésnél feldicsérésről, személyről és a személy által történt elkövetésről egy szó sem volt. A másik kérdés, amit ezzel kapcsolatban az igen t. képviselő ur felvetett, az, hogy a kiszabadultak terrorizálják a tanukat. Erre vonatkozóan a nyomozást szintén lefolytatták, adatot azonban ez a nyomozás pozitív irányban nem szolgáltatott. Ki kell jelentenem, a nyomozási adatokból, hogy a nyomozás során meghallgatott Faragó Sándor, a csongrádi Chevra Khadisa elnöke és meghallgatott Klein Ferenc csongrádi zsidó vallású kereskedő is és mindkettő azt vallotta, azt a nyilatkozatot tette, hogy abszolúte nem tudnak arról, hogy valamilyen terror fejtetnék ki akár a tanukkal, akár a zsidókkal szemben ; a zsidók ugy élnek, mint azelőtt, járnak a kávéházba és csinálják üzleteiket, mint annakelőtte, teljesen zavartalanul. (Fábián Béla : Miért nem azokat hallgatták ki, akiket terrorizáltak ? Megmondottam a nevüket !) Egyetlen egy esetről a nyomozás is mutat fel adatot, ez az a bizonyos Heller-ügy. Ennek a Hellernek a napa — nem jut hirtelen eszembe a neve — tett olyan vallomást, hogy ez a Forgó-gyerek az ő vejét egyszer letaszította a járdáról. Azonban, hogy miért és mi célból taszitotta le, erre nézve semmiféle adatunk nincs. (Fábián Bé)a: Persze, ez koronatanú, erre nincs adat !) Tény az, — beismerem — hogy ez a Heller ezután az eset után Csongrádról eltávozott, feljött Budapestre és itt tartózkodott. Több adatom orr®