Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

100 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. cikkelyezve az 1917:LIII. törvénycikkbe. Ez az osztrák-magyar autonóm vámtarifa az 50 milliós osztrák-magyar monarchiának, mint gazdasági egységnek méreteire jött létre és azon gazdasági feltételek alapján, amelyek akkor a monarchiára vonatkozólag fennállottak. Ami az importot illeti, főleg nyersanyagimport volt a monarchiában s egészen kivételesen volt mezőgazdasági termény-import is. Ami az exportot illeti, ez túlnyomó részben készáru-export volt; egyéb export igen jelentéktelen volt a monarchából. így alakult ki az az egész, az import oldalán körülbelül 3Va milliárd aranykoronát tevő forgalom, amely a volt osztrák-magyar monarchában fennállott. Ezzel szemben 1918-ban az volt a szituáció, hogy ,a megmaradt 8 milliós Magyarországon azáltal, hogy ez a Magyarország, már nem mint a monarchiának volt része, hanem mint külön gazdasági egység jelentkezett, ezen a nyolcmilliós Magyarországon sokkal prononszirozottabban érvényesült az ország agrárjellege ; mert igaz ugyan, hogy a lakosságnak csak 58 százalékát tette az agrárlakosság, mindazonáltal ugy felfogva, mint egy külön gazdasági egységet, ez az agrárjelleg erősen érvényre jutott. Ebben a megmaradt nyolcmilliós Magyarországban a helyzet az volt, hogy az importnak jelentékeny része készárucikkek importja volt, az export viszont túlnyomórészben mezőgazdasági terményekből és a mezőgazdasági ipar termékeiből állott. Ebben a szituációban a kormány azon gondolkodott, miképen lehetne az osztrákmagyar vámtarifát megfelelően alkalmazni a megmaradt magyar területre és e megfontolás után jött a nemzetgyűlés elé azzal a törvényjavaslattal, amely felhatalmazást kért a kormány számára, hogy az autonóm osztrák-magyar vámtarifa tételeit a kormány belátása szerint változtathassa meg. így jött létre az 1920. évi XXII. te. és ezen 1920. évi XXII. te. alapján már most az volt a kormány választása, hogy vagy általában alapul vegye továbbra is az osztrák-magyar vámtarifát, kiegészitve ésszel az 1920:XXII. t. cikkben foglalt felhatalmazással és ezt vegye bázisul általában nemzetközi vonatkozásban gazdasági ügyeinek intézésénél, avagy pedig hozzálásson ahhoz, hogy uj autonóm vámtarifát csináljon. Tekintettel arra, hogy ennek a megmaradt nyolcmilliós Magyarországnak gazdai?ági feltételei egészen mások, mint amilyenek voltak annak az 50 milliós gazdasági egységnek, amelyre a régi tarifa készült, a kormány választása arra esett, hogy uj vámtarifát készít el. Ezen uj vámtarifa létesítése mellett szól tulajdonképen minden szempont, kivéve egyet: a valutáriis ingadozásokat. A valutáris ingadozások némileg á mellett látszottak szólni, hogy megvárjuk azt az időpontot, amikor általában valutáris téren bizonyos stabilizálódás áll be ; értem ez alatt, hogy nemcsak Magyarországon, hanem általában a világpiacon áll be stabilizálódás. De mégis az volt a véglegesen kialakult vélemény, hogy nem lenne célszerű e valutáris kérdésre való tekintettel várni egy uj autonóm vámtarifa elkészitésével, mert hiszen ezek a valutáris nehézségek mindenképen megvannak, akár uj vámtarifa, akár a régi vámtarifa alapján állunk és mégis sokkal megfelelőbb állapot az» ha a mi viszonyaink alapján felépitett vámtarifa az, amelynek alapján mi szerződéseinket kötjük, mintha kiindulunk abból a régi, a mi viszonyunknak meg nem felelő tarifából, amelyen lényegileg ezen 1920. évi XXII. te. alapján csak toldozások és foldozások eszközölhetöü:. így alakult ki az uj vámtarifa tervezete. Abban a formában, amint most a nemzetgyűlés előtt fekszik, négyesztendei munkának az eredménye. Ebben a munkában résztvettek a legkülönbözőbb érdekképviseletek, résztvettek a legkülönfélébb szakemberek, az ^összes (érdekelt ministeriumok referensei és sok minden átdolgozás után hoztuk azt jelenlegi formájában a nemzetgyűlés elá Azt, hogy most hoz« tuk ide, ebben az időpontban, az magyarázza, hogy most tartottuk a kérdést különösen aktuálisnak. Különösen aktuálisnak azért, mert a szanálás kapcsán az ország gazdasági rekonstrukciójával most kell a legbehatóbban foglalkozni és most kell azon igyekeznünk, hogy "minél hamarább jussunk szerződéses megállapodásokra a többi államokkal. Ez nem azt jelenti, hogy mi már a múltban nem tettünk volna lépéseket az iránt, hogy ilye nszerződéseket létesitsünk, sőt nekünk már ma is vannak különböző államokkal fennálló szerződéseink, vannak egyes olyan megállapodásaink is, amelyek bizonyos korlátolt kontingensekre vonatkoznak és ma is vannak folyamatban tárgyalások. De mi azt hisszük, hogy sokkal megfelelőbben tudjuk ezeket a tárgyalásokat vinni és azokat sokkal állandóbb alapon tudjuk felépiteini akkor, ha egy szervesen felépitett uj tarifa alapján dolgozunk. Mi azt hisszük, hogy most megvan a kellő atmoszféra arra, hogy igen részletekbe menően tudjunk ilyen szerződéses tárgyalásokat felvenni, bizunk abban, hogy ebben segítségünkre van a Népszövetség is és azt hisszük, hogy ezzel a tarifával fogjuk a kellő bázist megkapni arra, hogy ezeket a tárgyalásokat megfelelően lefolytassuk. Minden autonóm tarifa visszatükrözi azt a gazdasági és azt a termelési irányt, amelyet egy ország folytatni kivan. Ezt visszatükrözi ez a tárgyalás alatt lévő tarifa is. A legjobb támpontnak jelentkezik ennek a jövőben követendő gazdaságpolitikai és termeléspolitikai iránynak helyes eltalálására az ezidőszerinti kereskedelmi mérleg. Ezért azt tartom fontosnak, hogy amikor azí vizsgáljuk, hogy milyen irányban haladjon a mi gazdasági politikánk, akkor elsősorban azt nézzük, hogy mit mutat Magyarországnak ezidőszerinti külkereskedelmi mérlege. Nálunk, Magyarországon, a külkereskedelmi mérleg nagyobb fontossággal bir, mint a legtöbb államiban, nagyobb fontossággal azért, mert a külkereskedelmi mérlegnél jelentkező passzivitás aránylag" nagyobb tétele a mi egész nemzetközi fizetési mérlegünknek, mint ahogy ez más országokban rendes esetben megvan. Nekünk most fokozottan ügyelnünk kell kereskedelmi mérlegünk alakulására. Mert a mi fizetési mérlegünkből kiestek olyan aktiv tételek, amelyek a régi Magyarország fizetési mérlegében benne voltak. Értem itt elsősorban azokat a pénzküldeményeket, amelyek az észak-amerikai államokból jöttek Magyarországra és amelyek egyes években igen tekintélyes összeget. 300. arany millió koronát is kitettek, ami körülbelül fele a mi ezidőszerinti összes importszükségletünknek. Ezenkivül minekünk olyan piac állott rendelkezésünkre a külföldön, ahol mi mindenkor