Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. el tudtuk helyezni fixkamatozásu értékpapírjainkat. Ez a piac most a közeljövőben alig: jöhet tekintetbe ugy hogy itt sem számithatunk arra, hogy jelentős tétele álljon elő a mi fizetési mérlegünknek. Ez indokolja meg azt, hogy különösen üfeyelnünk kell a kereskedelmi mérleg alakulására. Ha azt nézzük, hogy miképen alakul annak importoldala és exportoldala, akkor azt látjuk, hogy ezidőszerint 500 millió aranykorona körül van az, amit mi egy esztendőben exportálni tudunk az országból. Ennek körülbelül 500 millió aranykoronányi összegnek több mint kétharmadrésze, közel háromnegyedrésze esik egyrészt mezőgazdasági produktumra, másrészt a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos ipari produktumra, csak a fennmaradó rész jut az egyéb ipari termékekre. Az előadó ur igen helyesen mutatott rá arra, hogy milyen nehézségek vannak ezidőszerint is bizonyos mezőgazdasági exportoknál. Ezek nem olyan nehézségek, amelyek kereskedelempolitikai kérdésekkel, vagy megfontolásokkal lennének kapcsolatosak. Ezek olyan nehézségek, amelyek az ezidőszerinti Európában adott helyzetből folynak, ahol minden állam azon igyekszik, hogy konzerveket, szeszt és egyebet a saját területén állitson elő, úgyhogy itt nehézségek vannak az export további fejlesztésénél. Ami általában a mezőgazdasági termelés fejlesztését és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági produktumok exportját illeti, e tekintetben azt hiszem, hogy a földmivelésügyi minister ur lesz a vita folyamán abban a helyzetben, hogy a t. Nemzetgyűlésnek megfelelő tájékoztatást adjon. Az export oldalának vizsgálása után azt kell néznünk, hogy elegendő-e ugy a mezőgazdasági, mint általában annak kapcsán a mezőgazdasági ipari és minden más ipari export fejlesztése arra, hogy reánk nézve előnyös gazdasági szituáció álljon elő, avagy pedig szükség van-e még arra is, hogy az import oldalán igyekezzünk bizonyos változtatásokat eszközölni. Ha a külkereskedelmi mérleg import oldalát nézzük, akkor azt látjuk, hogy 1922-ben az összes importnak 52%-a esett készárukra. Ez az arány az 1923-iki esztendőben 11%-kai javult, amennyiben 1923-ban az összes import 41%-a esett készárucikkekre. Ez a 41% azonban még mindig olyan nagy tétel, hogy ennek fokozott jelentőséget kell tulaj donitani. Fokozott jelentőséget kell ennek tulajdonítanunk azért, mert ha azt nézzük, hogy általában a világpiacon a háború következtében hogyan tolódtak el az árviszonyok, akkor azt látjuk, hogy épen azokban az iparcikkekben, amelyekben nálunk ilyen nagyarányú importra van szükség, az árak jóval magasabbak, mint azokban a cikkekben, amelyeket mi exportálni tudunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha szembeállítjuk a százalékokat, akkor azt látjuk, hogy azoknál a cikkeknél, amelyeket mi exportálni tudunk, a mezőgazdasági terményeknél, alig van 35—40%-os emelkedés általában a világpiacon, ha ellenben azt nézzük, hogy azokban a cikkekben, amelyekből nálunk nagy importra van szükség, mekkora az emelkedés, akkor azt látjuk a legutóbbi angol hivatalos adatokból. hogy az 1914-es adatokhoz kénest a textiliákban a 100 százalékhoz képest 221 százalék az ezidőszerinti ár, az ásványoknál pedig, — ahová külöNAPLÓ XXIV, évi május hó 21-én, szerdán. 101 nősen a szén tartozik — az ár több mint 170 százalék. Igaz, hogy ezek az összeállítások angol fontra vonatkoznak, az angol font pedig ma nincs teljesen aranyparitáson, de ez nem tesz ki lényeges differenciát. Amint erről már az együttes bizottságban is volt alkalmam beszélni, amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk, igen érdekes számítást végeztünk ezzel kapcsolatban. Azt kalkuláltuk t. i., hogyan alakult volna az 1923-ik esztendőben — amikor tudvalevően 82 millió aranykorona passzivitásunk volt —• a helyzet, abban az esetben, ha 1923-ban is ugyanazok az árak állottak volna fenn, amely árak 1914-ben fennállottak, szóval, ha nem következett volna be az a nagy áreltolódás, amely tényleg bekövetkezett. így megcsinálva a kalkulációt, azt láttuk, hogy abban az esetben, ha nem lett volna ilyen áreltolódás, feltéve, hogy mi ugyanilyen kvantumot vittünk volna ki és hoztunk volna be ugyanazokból az árukból, a mi külkereskedelmi mérlegünk 1923-ban nem lett voln passzív. Ez a kalkuláció azt mutatja, hogy minden agrárállamban milyen különös fontossággal bír ezidőszerint az, hogy lehetőleg redukáltassék azoknak a cikkeknek importja, amelyeknek világpiaci ára egyebekhez képest legerősebben emelkedett. (Ugy van! jobbfelől.) Mindezek alapján arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy mi igen kényelmetlen, rossz helyzetbe juthatunk, mihelyt rossz a termésünk, vagy pedig ha olyan konjunktúra van, hogy csak nehezen tudjuk mezőgazdasági terményeinket külföldön elhelyezni. Ebben az esetben ugyanis tekintettel arra, hogy nekünk sokkal nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terményt kell kivinnünk, hogy ugyanazt a kvantum iparcikket behozhassuk, mint a háború előtt, előállhat az, hogy mi nem bírunk a kellő mennyiségű exportlehetőséggel, ami kétségtelenül mag után vonja azt a valutaromlást, amelyet az utóbbi időben láttunk, minden egyes kárával és hátrányával együtt. Mindezek a kalkulációk azt mutatták, hogy itt a gazdasági szituációban gyökeres javulás csak akkor állhat elő, ha tudjuk készáruimportunkat csökkenteni. Ehhez pedig az szükséges, hogy fentartsuk azt az ipart, amely ezidőszerint az országban megvan és azon» igyekezzünk, hogy ennek az iparnak fejlődési lehetősége is meglegyen. Amikor azt mondom, hogy fentartani igyekszünk azt az ipart, amely ma itt van, nem azt kívánom mondani, hogy mi itt mesterséges eszközökkel éljünk. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarom azt mondani, hogy itt mesterséges ipari fejlesztést csináljunk, mert hiszen az ország szempontjából egészséges csak az lehet, aminek az egészséges bázisa megvan és távol áll ettől a tarifától az, hogy alkalmat kívánjon adni arra, hogy fentartsunk olyan iparokat, amelyeknek alapja egészségtelen. De arról nem mondhatunk le, hogy amikor a valutarombolással járó minden szerencsétlenség között meg volt a szituációnak az a jó oldala, hogy a A^alutaromlás folytán bizonyos lehetőségek voltak az ipari fejlődésre, akkor mi ezt az ipari fejlődést megállitsuk, vagy pedig visszafejlesszük, ahelyett, hoay felhasználva azt a szituációt, amely előállott, azon igyekeznénk, hogy azt tovább is fejlesszük. A kérdés már most az, hogy Magyp^o^szágon lehet-e mezőgazdasági termelés mellett az 17