Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

94 A nemzetgyűlés 287. ülése 192fejlettek, hogy még a meglévő iparunkat sem tudjuk kellőképen foglalkoztatni. Ilyen a malomiparunk, söriparunk, — hiszen egész, sereg malmunkat, sörgyárainknak nagy számát voltunk kénytelenek leállitani és helyette más iparokat, főleg textiliparokat elhelyezni a meglevő épületekben. (Pikier Emil: Tessék az őrlési forgalmi adót visszaállítani!) Ilyen a szalámiiparunk, növényolajiparunk és szesziparunk, — hiszen egész seregét sorolhatnám fel ezeknek a mezőgazdasági iparoknak — sőt még az aránylag elég jól prosperáló cukoriparunk is. Ezekben az iparokban meglevő gyáraink a termelőképességnek csak igen kis hányadát képesek kihasználni. Sőt tovább megyek, a távolabbi vonatkozásban mezőgazdasági iparoknak tekinthető iparok között is itt van a bőriparunk. Bőriparunk ma is oly nagy fejlettségnek örvend, hogy termelőképességének alig 25%-át képes kihasználni. Igaz, hogy ehhez tőkehiány, devizahiány és egyéb nehézségek is járulnak, de a kereskedelmi forgalom megkötöttségének megszűntével remélhetőleg ezek az iparok is fejleszthetők lesznek. Ezzel szemben legyen szabad olyan iparokra utalnom, amelyek a legutóbbi időben indultak gyönyörű fejlődésnek, mint például a textilipar. Hiszen a pamutot kivéve, amelyet egyik európai állam sem termel, — talán Magyarország fog termelhetni, de ez még csak a jövő zenéje, bár igy lenne — minden egyéb textilipari nyersanyagunkat itt termeljük. Eddig a gyapjúnkat kivittük és a posztót behoztuk. Nem kézenfekvő-e, hogy textiliparunkat olyan fejlettségre fokozzuk, hogy egyes speciális minőségű cikkektől eltekintve, a tömegfogyasztási cikkeket lehetőleg itthon tudjuk előállitanil Vagy megemlítve a pamutipart, amelynek nincs meg a nyarsanyaga, kérdem, mennyivel életképesebb .a pamutipar Németországban vagy Csehországban, mint Magyarországon, mikor épen a magyar munkás — mint már emiitettem — sokkal alkalmasabb és kiválóbb erre a célra! Vagy itt van az izzólámpaipar, amely nyersanyagainak legnagyobb részét szintén külföldről hozza ugyan be, de ez az iparunk igen nagy fejlettséget értei, sőt a legújabb időben keletkeztek igen szépen prosperáló izzólámpagyárak, amelyek hivatva vannak nemcsak a belföldi szükségletet, de az egész Balkán szükségletét is fedezni. Vagy hogy egy másik példát ragadjak ki, van itt egy olyan ipar, amely talán kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint volt NagyMagyarország idején. Itt van vas- és gépiparunk. Kérdem: ha gépiparunk tényleg hendikepelve van, mert kedvezőtlenebb előfeltételek mellett tud termelni, akad-e közöttünk valaki, aki merné vállalni a felelősséget ezért, hogy 70.000 szakképzett munkás kenyér nélkül maradjon? Nem hazafias kötelességünk-e ezt a meglévő, óriási fejlettséggel biró és mezőgazdasági érdekeket is képviselő iparunk = t is megvédeni a külföldi versennyel szemben? (Ugv van! a jobboldalon.) Számos ilyen példát sorolhatnék fel ; csak azért tettem ezt, mert ezzel is bizonyitr/ni óhajtottam, hogy nem szabad nekünk dogmatikusan megállapítanunk, hogy melyik ipar melesrágrvi ipar és melyik az, amelynek itt termelési előfeltételei megvannak. Tekintettel arra, hogy a tarifajavaslat részleteibe még csak most szándékozom belemélyedni, öt perc szünetet kérek. \. évi május hó 21-én, szerdán. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Görgey István előadó urat illeti folytatólagosan a szó. Görgey István: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt áttérnék magának a törvényjavaslatnak részletes ismertetésére, ki kell térnem egy előbb tett kijelentésemre, mely esetleg félreértésekre adhat okot. Beszédem során ugyanis azt mondtam, hogy Magyarországon ezidőszerint nincs munkanélküliség. Ezt én sem ugy értettem, hogy Magyarországon ma ^minden embernek megvan a munkalehetősége, megvan a munkahelye, hanem ugy értettem és ugy értelmeztem, hogy ha szembeállítjuk a mi munkanélküli statisztikánkat a körülöttünk fekvő államok statisztikájával, különösen pedig, ha szembeállítjuk az ipari munkanélküliséget a mezőgazdasági földmunkások körében észlelhető munkanélküliséggel, akkor meg kell állapitanunk, hogy Magyarország egyrészt a küföldi államokkal szemben, főleg Csehországgal szemben sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert nálunk jóval kisebb az ipari munkanélküliség, mint ott; másrészt, az ipari munkanélküliséget szembeállítva a földmunkásoknál észlelhető munkanélküliséggel, munkahiánnyal, az ipari munkások aránylag kedvezőbb helyzetben vannak, mint a mezőgazdasági munkások. Én ezeknek az adatoknak az egybevetéséből vontam le következtetésemet és állítottam azt, hogy ipari munkanélküliségről nem beszélhetünk Magyarországon. Ez azonban — újból hangsúlyozom —nem azt jelenti, mintha nálunk tényleg nem volna ipari munkanélküliség, de ebben a tekintetben aránylag kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint a külföldi államok. Legyen szabad ezek után rátérnem magára a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ismertetésére. A vámtarifáról szóló törvényjavaslat két részből áll. Az első rész másra a tulajdonképeni törvényjavaslat, a második rész^ pedig a törvényjavaslat kiegészítő mellékletét k'éppző vámtarifa, mely 37 csoportban 974 tétel alá sorolva, osztályozza az összes f mező-grazdasáííi és ipari cikkeket és meerfelelő vámtételeket állapit meg az egyes cikkekre. Maga a törvényjavaslat 13 §-ból áll. Az első szakasz kimondja, hogy a jelen törvény életbeléptetésétől kezdve a mellékletet képező vámtarifát kell alkalmazni. A 2. § a kormány részére tartalmaz bizonyos felhatalmazást, melynek tekintetében tájékozásul közölnöm kell, hogy az első felhatalmazás, amely a kormánynak arra vonatkozólag adatik meg, hogy a jelen vámtarifában foglalt tételeket szükség esetén felemelhesse s a szükség elmultával újból az eredeti mértékre mérsékelhessem, tulajdonképen igen tágkorü felhatalmazásnak látszik. Igén sokan aggályosnak tartják, hogy a kormány ilyen tágkörü felhatalmazást kapjon. Legyen szabad azonban tisztelettel j,eleznem, hogy, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 3. Í-EL kimondja, hogy minden külállammal kötött kereskedelmi szerződés külön törvénybe cikkelyezendő be, abban a pillanatban, amint már egy állammal kereskedelmi szerződést kötöttünk és az törvénnyé vált, ez a felhatalmazás akadémikussá lesz, mert hiszen akkor a szerződés fogja kötni az államot és az autonóm tarifatételek már úgysem fognak érvényesülni.