Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 95 Hogy ennek ellenére szükségesnek mutatkozik ennek a felhatalmazásnak a megadása, azt bátor vagyok azzal indokolni, hogy úgyszólván kivétel nélkül az összes u.i vámtarifák tartalmaznak ilyen felhatalmazást, sőt némelyik vámtarifa még messzebbmenő felhatalmazásokat is tartalmaz. Ezekre szükség van, a háború utáni időkben beállott bizonytalanság mellett egészen ki nem alakult gazdasági viszonyokra való tekintettel, mert igen könnyen előfordulhat az, hogy egyes cikkekben az egyik hétről, vagy egyik hónapról a másikra olyan ár eltoló das áll elő, hogy a jelen vámtarifában előirányzott vám elégtelennek bizonyul és akkor sürgősen kell intézkedni, mert a külföldi verseny esetleg katasztrofálissá, válhatnék. Ilyen előre nem látott eshetőségeket véve figyelembe, ez a felhatalmazás indokoltnak látszik. Mint már emiitettem, több mint bizonyos, hogy ezzel a felhatalmazással a kormány élni nem fog, mert hiszen amint kereskedelmi szerződések köttetnek, ez az egész felhatalmazás már problematikussá válik. A szakasz 2. és 3. pontja ugyancsak felhatalmazásokat tartalmaz ellenkező irányban, nevezetesen a 2, pont felhatalmazza a kormányt arra, hogy országos inség esetében felfüggeszthesse a vámokat. Ez különösen mezőgazdasági cikkekre vonatkozik, ami, azt hiszem, nem vitatható, természetes. A 3. pont olyan felhatalmazást tartalmaz, amellyel a kormány igen gyakran fog élni, azonban a vámtarifa konstrukciójánál tekintettel kellett lennünk esetleges jövő termelési lehetőségekre, bizonyos iparfejlesztési momentumokra is, és épen ezért kellett felhatalmazás keretében megoldani azt a kérdést, hogy olyan esetekben, amidőn bizonyos iparcikkekre, fontos gyártási nyersanyagokra, vagy bizonyos termelési ágak kiindulási anyagát képező anyagokra, a vámtarifában be van állitva, ezen an agokat azonban az országban még egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben termelik: y kormány a beállított vámtételeket vagy egészben felfüggeszthesse, vagy a szükséghez képest bizonyos hányadára mérsékelhesse. Minden ilyen intézkedésről, amelyet a kormány ezen felhatalmazás alapján tesz, a nemzetgyűlésnek jelentést tenni tartozik. Ugyanennek a szakasznak utolsó bekezdése tartalmaz egy átmeneti intézkedést is, amelynek indoka abban rejlik, hogy tekintettel arra, hogy teljesen uj konstrukciójú vámtarifával állunk szemben, amely egészen szakított a régi vámtarifa összeállításával, csoportjaival, nomenklatúrájával, előfordulhat az az eset, hogy szükség lesz majd egyes lényegtelen, inkább stiláris módosításokra, avagy egyes cikkeknek máskép való elnevezésére ; a törvényjavaslat ennélfogva erre az esetre provideál és felhatalmazza a^ ministeriumot, hogy a javaslat életbeléptetésétől számított két éven belül, vagyis amely idő alatt látni lesz lehetséges a javaslatnak egyes hibáit, saját hatáskörében ilyen kisebb módosításokat eszközölhessen. A 3. %, amint emiitettem, vonatkozik a kereskedelmi szerződések törvénybe való becikkelyezésére. A 4. § a régi tarifából vétetett át és megállapítja azt, hogy az olyan vámtartozásokat, amelyek 10 fillérnél kisebbek, a. pénzügyminister elengedheti, egyes esetekben pedig, amidőn visszaélések konstatálhatok, ezt az engedményt a minister felfüggesztheti. Az 5. § rendelkezéseket tartalmaz aziránt, hogy az egyes tarifatételek alá tartozó áruk elvámolása miként történjék ; hogy különösen oly esetekben, amikor valamely áru több alkotórészből áll, az elvámolás melyik alkotórésznek a vámja szerint történjék. Ugyanez a szaíkasz tartalmaz rendelkezéseket abban a tekintetben is, ha valamely árukeverékről van szó, hogy t. i. ez esetben aszerint kell az árut elvámolni, hogy az illető kevert áruban mely alkotórészből van több. A 6. és 7. §-ok tulaj donképen egymással összefüggnek. Aziránt rendelkeznek, hogy olyan cikkek behozatala esetén, amely cikkek állami fogyasztási adóval, állami illetékkel vannak megterhelve, vagy amely cikkek után egyéb állami köztartozásokat kell fizetni, tehát pl. a cukor behozatalánál, a szesz behozatalánál, vagy pl. a likőröknél, melyeknek a szesz alkotórésze, s mint ilyenek fogyasztási adó alá esnek, vagy bizonyos parfőmök, illatszerek behozatalánál, ahol ugyancsak a szeszt kell megadóztatni, a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy ilyen cikkek után megfelelő adópótlékot szedhessen. A javaslat 8. §-a — mint minden vámtarifa — megállapítja, hogy aranyban kell a vámot fizetni- Tekintettel azonban arra, hogy az elvámolok effektive aranypénzzel nem rendelkeznek, ugyanez, a szakasz rendelkezik aziránt, hogy a pénzügyminister minden hónap 1-én és 15-én megállapítja azt az átszámitási kulcsot, amely a forgalomban levő papírpénz és az arany tényleges értékének megfelel és igy papírpénzben is lehet vámot fizetni. A 9. <§> a mérlegpénzt állapítja meg 10 fillérben, illetőleg 50 kilogrammnál alacsonyabb mennyiség esetében 5 fillérben. Ez a régi vámtarifában is benne van. A 10. § rendelkezéseket tartalmaz aziránt, hogy az értékvám alá eső áruknál a megvámolás módját a pénzügyminister szabályozza. Néhány árutételnél a magyar tarifa r ugyanis nem értékvám alapján, hanem súlyvám alánján épül fel, néhány cikknél azonban nem lehetett eltekinteni attól, hogy értékvámokat állítsunk be. Ezen érék vám ok megállapítására nézve azonban rendeleti felhatalmazást kell adni a pénzű gyministernek, ski rend el etile 0 " szabályozza, hogy milyen számlákkal s egyéb bizonyítékokkal kell a félnek az áru értékét igazolni. A törvényjavaslat 11 §-a ujabb felhatalmazásokat tartalmaz, amelyeknek alapján a pénzügyminister adhat bizonyos esetekben vámkedvezményeket, sőt egyes esetekben teljes vámmenteséget is. Az 1. pont ilyen felhatalmazást tartalmaz arra az esetre, hogyha a belföldi hajózási vállalatok, amelyek a Dunán közlekednek, hajóparkjukat akarják _ valamely hajóépítő gyárból beszerezni és jelentékenyen drágább lenne a belföldi gyárnál való beszerzés ; ez esetben vámmentességet kérhetnek oly célból, hogy hajókészleteiket külföldi gyárban szerezhessék be. Ez a felhatalmazás a Duna nemzetközi „jellegéből folyik, mert a Dunán a különféle bel- és külföldi hajózási vállalatok versenyeznek egymással s egyforma díjtételekkel dolgoznak ; igy a belföldi hajózási vállalatok igen hátrányos helyzetbe kerülnének a külföldiekkel szemben, hogyha sokkal drágább hajóparkkal lennének kénytelenek a konkurrenciát is felvenni. A második felhatalmazás direkte a mezőgazdasági és ioari termelés ösztönzése céliából vétetett fel ebbe a szakaszba, amennyiben kimondja, hogy mindazon berendezési, felszerelési tárgyakat vagy cikkeket, amelyek a bel16*
