Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

2 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. Nemzetgyűlés! Ha ez az ellenzéki kritika talán kissé terjengősebb, mint a hogy a túloldalról szeretnék, annak egyedüli oka a t. túloldal fel-j lépése és provokációja. (Za,j és felkiáltások jobbfelől: Micsoda provokáció? Senkit sem provokáltunk! — Propper Sándor: Türelmetlensége! — Szomjas Gusztáv: Olyan türelmesek vagyunk! , — Esztergályos János: Korán keltek, azért ! olyan idegesek! — Schandl Károly: Mi azt megszoktuk, agrárpárt vagyunk! — Esztergályos János! Jó lesz estére korábban lefeküdni! — Zaj. Elnök csenget. —• Meskó Zoltán: Komoly dolog ez!) Igaza van Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak, ez végtelenül komoly dolog, és én valóban nem tudom megérteni azokat a kedélyes jeleneteket, amelyek tegnap Baross János t. képviselőtársamnak súlyos, a lelkekbe markoló kritikája nyomán is itt lejátszódtak, (Zaj jobbfelől.) Azt mondottam, hogy a t. túloldal provokációja az oka annak, ha ez a pénzügyi kritika talán kissé terjengősebb, mint ahogyan szeretnék. Alig hangzott el az ellenzék oldaláról néhány tárgyilagos és igazán a javaslatok szelleméhez mért kritika, a t. túlsó oldal máris jött az üléseknek nem is nyolc, hanem tiz órára való meghosszabbításával (Kállay Tamás: Nem tőlünk függő kérdés!), s alighogy ez megtörtént, következett a magyar parlamenti életben az a még teljesen páratlanul álló dolog, hogy 16 órás ülések tartása iránt tettek javaslatot. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: A tárgyhoz szóljon!) Tisztelt ISlemzetgyülés! Mi a munkától nem félünk. (Felkiáltások jobbfelől: Mi sem! — Berki Gyula: Az előbb még dicsérte a képviselő ur!) Igen, az előbb kifejtettem, hogy örülünk ennek, de nagyon, jól tudjuk, hogy ez egy felénk dobott kesztyű akar lenni (Berki Gyula; Rosszul tudják!), tudjuk, hogy ebből a mélyen t. kormány presztizskérdést csinált, presztizskérdésként ke; zeli ezt az ügyet annak ellenére, hogy semmi komoly, lényegbevágó oka nincsen arra, hogy ezeket a javaslatokat záros határidőn belül törvényerőre emelje. (Ellentmondások jobbfelől.) Ezt beismeri az a most megjelenő kis félhivatakis lapocska is, amely tegnapi vezércikkében azt írja, hogy erkölcsi presztízs kérdése az, ami ezeknek a javaslatoknak fix határidőre való tör. ; vényre emelése tekintetében a kormányt kötelezi. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő , urak. " Eőri-Szabó Dezső: A mélyen tisztelt kormány tehát egyenesen erkölcsi presztizs- ; kérdést csinált a dologból, ezért dobta ide, az ellenzékhez minden komolyabb megokolás nél- ; kül a kesztyűt, amelyet mi már csak a magyar önérzetre való hivatkozással is elfogadtunk. És ha a kormány erkölcsi presztízskérdést csinál abból, hogy ezeket a javaslato- } kat húsvétig feltétlenül tető alá hozza...' (Schandl Károly: Életkérdése ez a nemzetnek és anyagi kérdés! — Igaz! Ugy van! jobb- \ felől.) Én mindenütt csak azt olvastam, hogy ! erkölcsi kérdés. (Ellentmondások jobbfelől. — Berki Gyula: Az újság rosszul irja! Megmondta \ a ministerel nők ur világosan! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ha a ministerelnök ur akár szó- jj ban, akár Írásban kijelentette volna, hogy en- t nek a kölcsönnek egyik lényegbevágó feltétele \ az (Berki Gyula: Ki is jelentette, csak a kép- !

; viselő ur. ugy látszik, nem volt itt!), hogy e javaslatok húsvétig tető alá . kerüljenek ... (Propper Sándor: Önkényes terminus! Kényelmi terminus! — Berki Gyula: Nem kényelmes nekünk ilyen korán felkelni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső:... akkor én talán másképen jártam volna el. (Zaj jobbfelől!) Valóban sajnálom — rajtam kivül álló okokból történt — hogy netm hallottam ezt a kijelentést, mert ha a ministerelnök ur ajkáról hallottam volna, hogy e kölcsön feltétele az, hogy ezek a javaslatok húsvétig törvényerőre emelkedjenek, akkor a magam részéről semmiképen sem járulnék hozzá a vita elnyujtásához; mivel azonban azokból a lapközleményekből, amelyek kezembe kerültek, csak arra való hivatkozást tudtam kiolvasni, hogy ez erkölcsi presztizs kérdése a kormányra nézve s nem lényegevágó dolog, ezért én is, és az ellenzék is, ugy fogtuk fel ezt a kérdést, mint reánk nézve ís presztízs-kérdést, s ha a t. túloldal erőszakolni akarja e javaslatoknak terminusra való szállítását, akkor ne méltóztassanak csodálkozni rajta, ha az ellenzék — mint ,az előbb mondottam — a benne levő magyar önérzetnél fogva azt mondja, hogy csak azért sem fogja a kormány kivánságát e presztízs-kérdés tekintetében honorálni. (Zaj jobbfelől. — Nánássy An, dor: Nektek a lényeg mellékes, fő, hogy obstruai játok! Most bizonyítottad be!) Ez nem obstrukció. Ha mi ezekkel a javaslatokkal szemben, amelyektől a nemzeti jövendő nem húsz esztendőre; hanem egy életen át függ, amely javaslatok, hogy ugy mondjam, életre és halálra befolyásolják e nemzet jövőjét, kötelességszerüleg a szigorú kritika fegyvereivel élünk, akkor azt hiszem, minden tárgyilagosan gondolkodó ember előtt nyilvánvaló kell hogy legyen, hogy ez még nem obstrukció. (Ugy van! balfelöl.) Kötelességem a kritika különösen nekem, aki a kormánypárt oldaláról kerültem idè, az ellenzék padjaira, és szükséges, hogy én ezekben a kérdésekben is kifejtsem azt a felfogást és azokat a szempontokat, amelyek engem a kormánypártból való kiválásomnál vezettek, inert ezek a szempontok járulnak hozzá most is ahhoz, hogy én, nem lévén bizalommal a kormány iránt, ezt az óriási horderejű felhatalmazást, amelyet ezekben a javaslatokban kér a kormány s amely tudjuk, hogy az országnak sem válik hasznára, a legtipikusabb bizalmi kérdésről is lévén szó, magamévá nem tehetem, el nem fogadhatom. T. Nemzetgyűlés! Mégis szűkség van a tárgyilagos kritikára, mert ha a sajtó elnémitása következtében a közvélemény a lapokból nem informálódhatik is az ellenzék kritikájáról, a nemzetgyűlés naplójában meg kell hogy örökítve legyen az a mélységes aggodalom, amely eltölti a magyar sziveket akkor, amikor egy ilyen javaslattal állunk szemben. Hogy a mai kormány immár oda jutott, hogy ilyen javaslatokkal kell előállnia, annak egyedüli oka a kormány hibás pénzügyi és külügyi politikája, amihez járult még az a teljesen elhibázott belső politika is, melyre beszédem során röviden szintén rá fogok térni. (Berki Gyula: A belső politika tényleg el volt hibázva, de nem most, hanem korábban! —Kállay Tamás: S mindezeket csak most látod?) T. Nemzetgyűlés! Egyik közbeszóló t. képviselőtársam azt kérdezi, hogy csak most látom ezeket a hibákat? Sajnos, egy esztendeje látom már, és mint máskor is mondottam, megelőző-