Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 192Í. évi április hó 11-én, pénteken. 57 rendelt diktátor fog- majd parancsolni az ő belátása és érdekei szerint. Berki t. képviselőtársam megállapítja, hogy a kormánypárt a legmesszebbnienőleg támogatja a kormányt, amely ezekkel a javaslatokkal jött ide, mert meg- van róla győződve, hogy ez fogja megmenteni Magyarországot. Nekem Chamberlain egy megállapítása jut eszembe, mely szerint ez a nagy gondolkozó azt mondta, hogy a politikának egy nagy baja van: hogy tengelye nem a népboldogitás gondolata, hanem a párt. Anélkül, hogy valakit megvádolni akarnék, nem hallgathatom el, hogy a pártérdek sokak előtt sokkal fontosabb, mint a nemzet egyetemes érdeke. Engedjék meg nekem, anélkül, hogy indiszkréciót akarnék elkövetni, ki merem jelenteni és meg merem állapitani a saját -egyéni tapasztalataim és a szubjektív érzéseim után, hogy igenis azok, akik most ott ülnek és ebben a kérdésben velünk itt ellenkező véleményen vannak, odakünn a folyosón nem mindig azt mondják, amit itt. (Ellentmondások jobbfelől. — F. Szabó Géza: Már meginti Egyszer már^ elintéztük!) Ne tessék felszisszenni. (Erdélyi Aladár; Akkor tessék megmondani, hogy ki mondja!) Én nagyon sok képviselőtársammal beszélek a nap minden órájában. Akkor, amikor még Kállay pénzügyminister volt, többen mondották: „Mi is tudjuk, hogy rossz a Kállay politikája és azt elitéljük. De mit csináljunk? A párt egységét megbontani nem lehet." Ez nem titok, mélyen tisztelt nemzetgyűlés! A nap minden órájában találkoztam képviselőtársaimmal, akik azt mondották, hogy igenis, a Kállay politikáj legteljesebb csődbe vezeti az országot és Kállay mégis maradt és sem az egységes párt, sem az egységes ellenzék nem tudta megbuktatni, hanem megbuktatta az ő végtelenül szeretett és örökké táplált gyermeke, a bankokrácia, (Ugy van! balfelől.) amikor a fejére koppintott s egyszerűen azt mondotta, hogy meg kell buknia: és 24 óra alatt Kállay már nem ült a bársonyszékben. Megbuktatta az a bankokrácia, amelynek 241 milliárdnyi hitelt épen az ő uralma alatt utaltak ki. Épen itt van a nagy tévedése Berki képviselőtársamnak. (Zaj jobbfelől.) Tessék elolvasni. (Temesváry Imre: De a párt! — Dénes István: A párt alszik, hogy éjszakára bejöhessen! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: És a maga pártja? — Dénes István: Kérem, az enyém künn van!) Kérem a tanácskozásképesség megállapítását! (Zaj.) Elnök: Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Képtelen vagyok a tanácskozás rendjét fentartani, ha egyszerre négy képviselő úr beszél. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a jelen lévő képviselő urakat megszámlálni. (Megtörténik.) Forgács Miklós jegyző: Negyvenkilencen vannak! Elnök: A ház tanácskozásképes. Méltóztassék a képviselő urnák beszédét folytatni! Zsirkay János: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Kállay pénzügyminister ur... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsirkay János: ... elkövette azt a nagy pénzügyi taktikai tévedést, hogy a mi folytonos tiltakozásunk ellenére megszámlálhatatlan milliárdokat utalt ki a bankok számára. Mi itt hónapokon át mást sem tettünk, mint hogy ez ellen tiltakoztunk. Akkor nem Írhatom alá Berki képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy nekünk össze kell fognunk ehhez a javaslathoz, mert mi visszamenőleg azt mondjuk: igenis felelősségre kell vonni azokat a tényezőket, akik a magyar koronát és a magyar közgazdaságot ebbe a helyzetbe hozták. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Zsirkay János: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Én abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy egy másik legyőzött állam beléletére rávilágíthatok. Itt sokszor azt mondották, — s egyetlenegy kézlegyintéssel intéztek el bennünket — hogy mindannak, ami van, ugy kell lennie, mert hiszen vesztett háború után vagyunk, elbukott, letiport nemzet vagyunk, és természetes, hogy koronánk annak következtében züllött le napról-napra, mert vesztett háború után vagyunk, a drágaság azért emelkedik, mert vesztett háború után vagyunk. (Patacsi Dénes közbeszól.) Mélyen tisztelt nemzetgyűlés és mélyen tisztelt képviselőtársam, én közbeszólás formájában többször felvetettem a kérdést, ... (Egy hang jobbfelől: Házszabályellenesen! — Derültség jobbfelől.) — Házszabályellenesen, igen!... hogy vájjon miért nincs ugyanilyen állapot Bulgáriában. Két bulgár lap van a kezemben, francia nyelvű lapok, amelyek Szófiában jelentek meg. Ezeket pontosan áttanulmányoztam, és sirva állapítottam meg, hogy bizony nálunk nemcsak Trianon volt az ok, — hiszen annak is óriási jelentősége van — hanem a Kállayak, a Korányiak, a Hegedűsök hihetetlen balkezüsége volt az, amely szerencsétlen nemzetünket ide juttatta. Rá fogok világítani, hogy ezzel szemben milyen állapotok vannak Bulgáriában. Azt is leverték és azt is megcsonkították, mint bennünket. (Patacsi Dénes: De nem olyan mértékben!) De tessék megnézni, hogyan állanak a közállapotok, a közviszonyok és a pénzviszonyok Bulgáriában! Tessék megnézni, hogy ott egyetlenegy államféríiunak sem jut eszébe, hogy ilyen nagy "álmot fessen a nemzet elé, mint a külföldi kölcsön, hogy egy nemzetből minden önérzetet, minden reményt, minden hitet kiszipolyozva, odaállítsa eléje ezt a délibábot, ezt a fata morgana-t: „Nesze, kapsz 250 milliót, most talpra állasz, megerősödöl, tied az Eldorado, most már haladhatsz előre!" Hivatkoznak önök Ausztriára is. Rá fogok világítani arra, hogy mennyire más volt ott a helyzet és mennyire más most, mint Magyarországon, úgyannyira, hogy nem is lehet ezt a két kölcsönt összehasonlítani. Majd be fogom bizonyítani Bulgária esetében is, hogy lett volna erő és lett volna mód nálunk is, amely ezt a lavinát megállította volna külföldi kölcsön nélkül is, ha tudtunk volna férfiak lenni, ha tudtunk volna lemondani, ha nemcsak si berekét és bankokat tápláltunk volna és hizlaltunk volna fel, hanem igenis minden magyar levonta volna a vesztett háború következményeit, (Hedry Lőrinc: Ugy van! — Varsányi Gábor (aki átült a balközépre): Hála Istennek, szaporodnak a fajvédők a szónok háta mögött! — Derültség jobbfelől. — Varsányi Gábor: Nem is engedjük a fajvédelmet kisajátítani, mi is vagyunk olyan fajvédők, mint Zsirkay képviselő ur! — Derültség. — Patacsi Dénes: Bulgáriának nincs annyi ellensége körül; Törökország felől szabad, jegyezze meg Zsirkay képviselő ur!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! E két lap egyes tételeit leszek bátor felolvasni, — hiszen NAPLÓ XXIII.