Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
SO A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. vasüt, köztudomás szerint mintegy száz milliárd deficittel bajlódik. (Farkas István: Ott jó gazdálkodás van!) Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az állami vasmüvek, az állami iparüzemek valami egy millió korona haszonnal számoltak el legutóbb, akkor meg kell állanom és kétségbe kell esnem afölött, ami itt történik. Amikor az állami birtokokról volt szó, azt mondták, hogy azokat) kifosztották a románok, elvitték onnan az állatokat, a gépeket, azokat újból be kellett rendezni, stb. stb. Megengedem, hogy az állami birtokgazdálkodásban történtek olyan balesetek, amelyeknek a kormány nem volt oka, amelyeket a kormány nem tudott elhárítani, igy a román kifosztás, vagy talán más is. Az állami vasüzemeket azonban, pl. Diósgyőri Vasgyárnak azt a részét, amely üzemben van, amely dolgozik, nem fosztották ki a románok, csak az ágyugyárat fosztották ki, amely különálló ettőLaz üzemtől. Ott az üzem a mai rendszer fennállásának kezdete óta folytonos, ott a forradalom bukása után megindult a munka, és a gyár még a forradalom alatt is teljesen üzemben volt. Akkor, amikor Magyarországon a villanyerőre berendezett legkisebb üzem a szédületes nagy konjunktúra idején súlyos milliókat produkál, akkor. — méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam — az, hogy a magyar királyi ipari üzemek elszámolása egy millió korona hasznot mutat ki, az humbug, mert ilyen nagy üzemben egy millió korona haszon nincs. Ilyen összeget egy munkás véletlen rossz reszelő tolásával elüt vagy megdupláz. Ahol öt-hatezer munkás dolgozik, ott nincs egy millió korona, ott egy milliárdnál kezdődik.a szám. — Az ilyen elszámolást nem lehet komolyan venni, sőt nagyon valószinü, hogy az ilyen egy millió koronában feltüntetett haszon néhány száz millió korona deficittel egyenlő. Mert azok az értékek, amelyekkel ott elszámolnak, mind leltári értékek, az okot ugy lehetett elkönyvelni, ahogy jól esett. Azt látom, hogy a magyar királyi vas- és acélgyárak szénszükségleténél, ennél az egyetlen tételnél 170 millió koronát fizetett rá a vasgyár^ azért, mert nem szerezte be augusztusban szénszükségletét, 7.50 koronával, hanem beszerezte novemberben tizszer ekkora összeggel. Ig v y történik az, hogy az állami háztartás nagy deficittel zárul, mert hiszen ezekre a hatalmas nagy üzemekre, amelyekből mérhetetlen kincseket kellene kitermelnünk, súlyos összegeket fizet rá. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalodalon.) Tisztelettel kérem a tanáeskozóképesség megállapitását. _ Elnök: Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a jelenlévőket megszámlálni, (Megtörténik.) A ház tanácskozóképes. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (FelMáltások johbfelől: Hol az ellenzék? Névsort! Patacsi Dénes közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Patacsi képviselő ur! Reisinger Ferenc: A közbeszólásokra legyen szabad azt válaszolnom, hogyha az ellenzék nincs itt teljes számmal, az még érthető, mert nem mi akartuk a tizenhat órás üléseket, hanem a t. túloldal, amelynek duplán kötelessége volna itt lenni. (Zaj. Elnök csenget.) Jellemzi az állami üzemek gazdálkodását, hogy a magyar királyi diósgyőri vas- és acélgyárban köztudomás szerint öt fizikai munkásra esik egy felügyelő, s azonkivül ott még külön iparőrség is van, amely egy felfegyverzett alakulat. A felügyelők száma a mnnkáévi április hó íi-én, pénteken. sokóhoz tehát— a tisztviselői és iparorségi létszámon felül — ugy aránylik, mint egy az öthöz. Méltóztassanak számításiba venni, hogy milyen tékozló gazdálkodást jelent ez. Ennek következményeképen kell a dolgozó szegény nép osztálynak elviselni azt, hogy a súlyos lakásínség idején a házbért a háziurak a békebeli állapot 200%-ára verik fel. Én tehát azért, mert a kormány ebben az országban négy esztendőn keresztül fejetetejére állított gazdasági politikát folytatott és mert a legteljesebb reakciós uralmat honosította meg, eziránt a kormányzati rendszer iránt bizalommal nem lehetek és az elénk terjesztett javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik'? Perlaki György jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy a hazafias beszédnél többet ér, az áldozatos hazafias készség, és arra kérem, hogy amikor ezt proponálja és efelé az oldal felé adresszálja, méltóztassék ezt szives megfontolásra ajánlani barátainak is. (Helyeslés jobbfelől.) Reisinger Ferenc: Azok folyton dolgoznak! A mimika a legtisztességesebb hazafiság! (Zaj.) Elnök: Ugy tudom, Reisinger képviselő ur méltóztatott beszédjét befejezni. Méltóztassék tehát a közbeszólásoktól tartózkodni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Berki Gyula: Én szigorúan tartom magamat ahhoz, amit a mai tárgyalási rend az én lelkiismeretem szerint előir. Lelkiismeretes meggyőződésem az, hogy az ember csak addig beszéljen, ameddig mondanivalója van és ne törekedjék feltétlenül arra, hogy órák hosszáig vegye igénybe a nemzetgyűlés drága idejét akkor, amikor a nemzet nagy érdekei s más egyéb fontos érdekek, amelyek e javaslat letárgyalásához fűződnek, azt kivánják, hogy ezen a vitán minél előbb essünk túl. (Kabók Lajos: A nemzet levetkőztetéséről van szó! — Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A mi feladatunk ezen az oldalon kettős. Az egyik feladat az, hogy a javaslat lényeges részeit megvilágositsuk, a másik az, hogy azokat a többnyire személyes élü támadásokat, invektivákat és ellenvetéseket, amelyek a túlsó oldalról elhangzanak, a kellő értékükre szállitsuk le. Ami az előttünk fekvő javaslatokban a! felelősség kérdését, a jóvátételi problémát, a pénzügyi kérdéseket és a kérdés pénzügyi voniatíkozáslait illeti, az igen t. ministerelnök ur (Éljenzés a jobboldalon.) előljáró beszédében kifejezésre juttatta a mi nézeteinket és a mi igen t. volt pénzügyministerünk, (Éljenzés a jobboldalon) s a törvényjavaslat előadója pedig nagyobb részben megfelelt azokra a felszinre került pénzügyi kérdésekre, amelyek erre a vitára vonatkoznak. (Zsirkay János: Célzatosan felelt.) Én azt a rövid türelmet és azt a kis időt, amelyet igénytelen nézeteim kifejtésére igény be venni óhajtok, kérem, méltóztassanak; részemre engedélyezni s engem kellő figyelemmel meghallgatni, mert elég türelmet és elég béketűrést tanusitunk a t. ellenzéki szónok urakkal szemben is. A mi pártunk ellen ellenzéki oldalról állandóan elhangzott egy nem épen megtisztelő vád, és ez az, hogy mi a pártabszolutizmus béklyóiba vagyunk verve és mi, mint szavazógép, szavazzuk meg ezeket a javaslatokat. (Lendvaí István: Ez áll! — Farkas István: Igaz isi!) Ez
