Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 27 B. ülése Í92Í. nem áll, igén. t. képviselő ur, mert mi lelkiis­meretünk szavára hallgatunk, mert mi a fele­lősséget ezért a javaslatért, mint férfiak, csak ugy vagyunk képesek vállalni, ha mi a legjobb meggyőződésünk szerint teljesitjük ezen vitá­ban kötelességünket és ha a mi magatartá­sunkat semmi más nem szabja meg, mint az egyéni felelősségérzet, aminthogy semmi más nem vezet bennünket, mint a nemzetnek azok a nagy érdekei, amelyek ezen javaslathoz fű­ződnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A délelőtt folyamán gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, aki a parlamentnek egyik régi illusztris tagja, (Zaj. Elnök csenget) és akit mindannyian tisztelettel övezünk, meg­állapított három tényt. Ez a három tény a kö­vetkező. Az első tény amit megállapított, az, hogy a mai időkben ezek nélkül a javaslatok nélkül és ezen kormányzati tervezetek nélkül az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét sza­nálni nem lehet. (Zsirkay János: Kár volt ide juttatni az országot!) És megjegyezte még egy rövid mondatban azt is, hogyha ez a kor­mány távoznék a helyéről, az utána következő kormány kénytelen lenne ugyanezeket a javas­latokat átvenni és azok letárgyalását kérni. (Haller István: Ez igaz, de ez nem dicséret!) Második megállapítása az volt, hogy ez a javaslat nem arra való, hogy az ország gazda­sági és pénzügyi helyzetét szanálja, hogy azt a sok pusztítást, amelyet a háború, a forradalom, a bplzevizmus, a megszállás és az azután kö­vetkező rossz gazdasági viszonyok idéztek elő az ország helyzetében, máról-holnapra meg­szüntesse, hanem ez a javaslat arra való, hogy alapul szolgáljon egy pénzügyi és gazdasági kibontakozásnak, amely alapon állva, ez a nemzet ebből a mai rettenetes gazdasági és pénzügyi krízisből ki tud bontakozni. (Zaj.) Apponyi Albert gróf képviselő urnák har­madik megállapitása az volt... (Zsirkay János: Ilyen gazdálkodás mellett a 250 millióból na­gyon rövid idő alatt semmi sem lesz! — Halljuk jobbfelől.) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék megvárni, míg a szólás joga; őt fogja illetni. Berki Gyula: ...hogyha ezek a javaslatok kutbaesnének, akkor az országra rászakadna egy olyan mérhetetlen válság, amelyből kibon­takozni alig lesz lehetséges. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Farkas István: Ezt is csak feltételesen mondta, nem igy! — Ellent­mondások jobbfelől.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Berki Gyula: Az ellenzéki oldalról ezzel ellentétben teljesen ellenkező generális megál­lapitásokat tettek. Első fő ellenvetésük az volt, hogy nincs szükség kölcsönre. Bátor vagyok a t. ellenzék emlékezőtehetségére apellálni. Én a naplókat kikerestem és azokban találtam nem egy, de igen sok ellenzéki felszólalást, amelyek­nek cl 55 ct lényege, hogy a kormány miért nem igyekszik külföldi összeköttetést, külföldi tá­masztékot szerezni, hogy az országot a mai ne­héz gazdasági és pénzügyi helyzetéből ki­mentse. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Másik megállapitása az ellenzéknek az volt, hogy ez a kölcsön jó lett volna, de kicsi. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk előbb idézett megállapításából nyilvánvalóan követ­kezik, hogy ez az eredetileg tervezettnél kisebb kölcsön, nem az ország teljes gazdasági és évi április hó li-én, pénteken. §i pénzügyi rekonstrukciójára van szánva, ha­nem az állam pénzügyi helyzetének biztosítá­sára és az állami gazdálkodás stabilitásának helyreállítására. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) A harmadik ellenvetés pedig az volt, hogy a kölcsön miért nem előbb született megl Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur azt mon­dotta, hogy a kormány gerincét elvesztve, teljesen megalázkodott a kisentente előtt és koldusként jelent ott meg és a megalázkodás, az önérzetnek és férfias, magyaros magaxartas­nak ez a feladása nincs összhangban az ország érdekeivel. Nagyon jól emlékszem rá, hogy éveken keresztül hallottunk itt felszólalásokat, amelyeknek lényege nagyjában az, hogyha más kormánya, egy demokratikus kormánya volna az országnak, az elmehetne a külföldre, de azért nincs külföldi kölcsön, mert ezzel a kormánnyal nem áll szóba a külföld, (Szomjas Gusztáv: Mert gerince van!) Szomo­rúan állapitom meg, egy t. barátom, aki itt van a Házban s aki nemrégiben jött haza kül­földről, azt mondotta nekem, hogy nem értik meg külföldön azt, hogy Bethlen István mi­nisterelnök nagy erőfeszítéseit Magyarorszá­gon nem honorálják azzal a készséggel és azzal a bizalommal, amellyel őt külföldön azok, akik­kel tárgyalásokba bocsátkozott, megtisztelték. (Saly Endre: Mert nem ismerik, mi meg ismer­jük!) A dolog ugy áll, hogy a ministerelnök az ellenzék és a kormányzópárt biztatására el­indult és nyakába vette Európát, sorra járta az összes országokat s igenis, nagy érdeme neki, hogy a mi nagy elzárkózottságunkból ki tudta vezetni a nemzetet (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és végre-valahára, felvette a kül­földdel, amit annyira sürgettek a t. ellenzéki képviselő urak, a tárgyalások fonalát, és te­remtett olyan tárgyalási alapot, amelynek nyomán azután eredményképen elő lehetett állani egy olyan tervezettel, amely a külföld jóakaratával, a külföld támogatásával, meg­győződésünk és hitünk szerint alkalmas lesz arra, hogy alapja legyen a mi gazdasági ki­bontakozásunknak. (Helyeslés jobbfelől.) Ed­dig elfogadták azt, hogy mi volt az igazi aka­dálya annak, hogy a ministerelnök ur és a t. kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a külfölddel előbb kezdhetett volna tárgyaláso­kat és azt mondták, hogyha ez a kölcsön előbb jött volna, sokkal jobb lett volna. Mind­annyiunk szeme előtt folytak le bizonyos ese­mények. Méltóztassanak visszagondolni a há­borúra. Méltóztassanak visszagondolni a for­radalomra. Méltóztassanak visszagondolni a bolsevizmusra, a megszállásra, (Farkas István: Az ellenforradalomra!) az ellenforradalomra és ne méltóztassanak megfeledkezni a király­puccsokról sem. Ne méltóztassanak elfeled­kezni az emigrációnak nevezett és az emigráció örve alatt külföldön tartózkodó volt magyarok magatartásáról sem. (Ugy van! jobbfelől. —­Propper Sándor: Vannak olyan jó magya­rok, mint maga!) Ezek azok a komoly ténye­zők és akadályok, amelyek megnehezítették a magyar nemzet számára azt, hogy a külföldi államokkal megfelelő összeköttetéseket tudjon teremteni. Ezek voltak a komoly akadályok, nem pedig Bethlen István grófnak és ennek a pártnak reakciós magatartása,... (Farkas Ist­ván: Elsősorban ez!) Elnök: Csendet kérek. Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. 7*

Next

/
Thumbnails
Contents