Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
544 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot eliogadni, szemben Peidl Gyula és Nagy Vince képviselő urak napirendi javaslatával, igen vagy nem? (Igen! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi inditványt elfogadják, méltóztassanak felállani ! (Megtörténik. Élénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Éljen Apponyi ! — Dénes István : Alkotmányunk őre a többséggel szemben ! — Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és d Ualközépen. Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Peyer Károly : Ez a legsúlyosabb megbélyegzés.) Többség ! A nemzetgyűlés az elnöki napirendi inditványt fogadta el, igy Peidl Gyula és Nagy Vince képviselő urak javaslatai elesnek. A megállapított napirend szerint legközelebbi ülésünk folyó hó 14-én, szerdai napon lévén, természetesen a házszabályokban előirt időben meg fog történni az inditványkönyv és az interpellációskönyv felolvasása is. Most pedig további felhatalmazást kérek a t. Nemzetgyűléstől arra, hogy az elnapolás tartama alatt esetleg beérkező meghívások ügyében és az esetleg megüresedő képviselőválasztókerületkben az uj választás elrendelése, illetőleg a. pótképviselők behívása iránt a szükséges intézkedéseket megtehessem. Méltóztatnak ehhez a felhatalmazást megadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot, (Szakács Andor: Szót kérek!) Szakács képviselő ur a házszabályokhoz kért szót, a szó őt megilleti. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! A mai rendkívüli helyzetben a nemzetgyűlés mai tanácskozásáról az ország közvéleménye, sajnos, nem fog hiteles formában értesülni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ha a képviselő uraknak privát beszélgetéseik vannak, méltóztassanak a folyosón elvégezni. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szakács Andor : A lefolyt vitában ugy az ellenzéki férfiak, mint a kormány feje kifejtették a maguk állaspontját. Nagyon szükségesnek ítélném, hogy az ország ennek a vitának az anyagával részletesen megismerkedjék. Ezt szolgálja az én felszólalásom. Ugyebár, tudjuk azt a hosszú évtizedes küzdelmet, amelyet a 3Ö-as és 40-es években a magyar nemzet a törvényhozás, az országgyűlés nyilvánossága érdekében folytatott. Ismerjük a magyar országgyűlés alsó táblájának rendkívüli erőfeszítéseit az elnyomó, adminisztrátorokkal dolgozó császári hatalommal szemben, hogy az országgyűlés ! gxmdfrskodhassék tárgyalási anyagának az ország tudomására hozataláról. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország egyik legnagyobb fia, Kossuth Lajos, ezen a téren végzett úttörő munkát. Nagyon jól tudjuk, hogy a Törvényhatósági Tudósítások közzétételéért és szerkesztéséért szenvedett az elnyomó osztrák császári hatalomtól hosszú, súlyos fogságot. Nagyon jól tudjuk, hogy az osztrák császári hatalom lépésről-lépésre engedett az országgyűlési nyilvánossági törekvéseinek és volt olyan időszak körülbelül tíz esztendeig Magyarországon a 30-as és 40-es években, amikor a sajtónak már szabad volt közölnie az egyes felszólalásokat, a felszólalók neveit azonban nem volt szabad közzétenni, amivel azt célozta az osztrák császári hatalom, hogy az ellenzék vezető íérfiai személyes népszerűségre és befolyásra ne tehessenek szert az országban. A 48-iki alkotmányosság, amelynek alapján ma is állunk, végre törvényben biztosította az oriszággyülés nyilvánossági jogjáít. Az 1848 : IV. te. 10. §-a kimondja, hogy mindkét tábla ülései ezután is nyilvánosak. Ugyanezt a nyilvánosságot meghatározták a mi házszabályaink, amikor az egyik szakasz szószerint megállapítja az országgyűlés nyilvánosságát. A helyzet az, hogy megjelenik Budapesten egy Reggeli Hirek és egy Esti Hirek című újság, amelyek maguk megmondják, hogy a kormány orgánumai. Ezek tehát egyoldalú beállításban közlik az eseményeket és már terjedelmük sem elég arra, hogy a mai nemzetgyűlési vitát az ország közvéleményével megismertessék. Felmerül az a kérdés, hogy a kormány ugyan betiltotta az újságokat, de ha egy újság megjelennék a holnapi napon kizárólag a mai vita anyagával, joga van-e a kormánynak azt a lapot betiltani s elkobozni vagy pedig nem. (Felkiáltások a balközépen: Holnap megjelenünk!) Rögtön megadom rá a választ és kijelentem a törvényre való hivatkozással, hogy egy olyan újságnak az elkobamely kizárólag az országgyűlés vitaanyagának ismertetésére szorítkozik, a jog a kormányt, de nemcsak a kormányt, hanem Magyarország semminemű töirvényies hatóságát sem illeti meg. Itt van az 1914. évi XIV. te. 44. paragrafusa, amely csaknem szószerint átvette az 1848-iki sajtótörvény, következő rendkívül lényeges intézkedését. (Olvassa): »Az olyan közlemény tartalma miatt, amely az országgyűlés, vagy bizottságai, a hatóságok vagy más, a törvény által alkotott testületek nyilvános iratait vagy azok nyilvános tárgyalásait hiv szellemben és kizárólag közlik, sem bűnvádi eljárásnak, sem kártérítési igénynek nincs helye«. Én tehát megállapítom, hogy vannak közjogok, az ország minden polgárát megillető nagyon fontos köz jogosítványok, amelyek felette állanak a kormány hatalmának. Ilyen közjogositvány Magyarország bármely állampolgárának, hogy a mai nemzetgyűlési vitát akár szószerinti tartalommal megjelentessék. (Felkiáltások a balközépen: Holnap megjelenünk !) Előre is megállapítom, ha akár a ministerelnök ur, akár a belügyminister ur, akár az összkormány akarná vindikálni magának a jogot egy ilyen sajtótermék megindítására, vagy elkobzására, akkor ez az ország egyik legfontosabb, legsúlyosabb közjogát sértené meg és olyan állapotot állítana vissza, amely ellen őseink, az előző országgytiések, hosszú évtizedeken folytattak küzdelmet. Mai felszólalásom csupán ennek megállapítására szorítkozik,' semmi es^vebet nem óhajtok hozzáfűzni. Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Arról, hogy a Ház tanácskozásai nyilvánosak legyenek, azt hiszem, a Ház maga is gondoskodott, amennyiben a karzatokon a közönség' helyet foglalhatott, a gyorsírók jelen vannak s a gyorsírói feljegyzések a hivatalos közlönyben publikáltatni fognak. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a hivatalos közlöny melléklete a Ház tanácskozásairól felvett napló. Ez a napló tehát meg fog jelenni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor?) és ezáltal a közlés természetesen megtörténik.
