Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án

2 pénteken. 545 Kissé olcsó dolog volna az, ha a t. képviselő urak ugy magyaráznák ezt a paragrafust, hogyha a kormány törvényes hatáskörében egy lapot eltiltott, azt ezen a címen most újra lehet éleszteni. Ilymódon minden betiltott lapot másnap újra meg lehetne jelentetni (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Csak ezt hozzák!) és így semmiféle lapot sohasem tilthatnának be. (Zaj.) Amit a t. képviselő ur mondott a lap tartalmára nézve, természetesen ezért a tartalomért büntetőjogi felelősségre nem lehet vonni, de ez nem semmisiti meg a kormánynak adminisztracionális hatáskörében tett intézkedését. Ez olyan világos, mint kétszer kettő : négy. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc : Akkor miért van törvény 1 — Peyer Károly : A posta miért nem száliit nyomtatványt 1 — Ulain Ferenc : Grófi szovjet !) Mert ha ez igy volna, akkor a kormánynak az a joga, hogy egy lapot betiltson, teljesen illuzóriussá válnék. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kupert képviselő ur szót kért. Kérdem a képviselő urat : milyen címen kivan szólani 1 (Rupert Rezső : A házszabályokhoz !) A képviselő urat a szólás joga megilleti. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A mai vitát mélységes szomorúsággal hallgattam végig (Felkiáltások jobbfelől: Mi is egyes részeit!) és megdöbbenéssel vettem tudomást — különösen a ministerelnök ur felszólalásából — arról, hogy a mai nappal, mint nyíltan is kifejezte, megszűnt a magyar alkotmány. (Zaj és ellenmondás jobbfelől) A sajtószabadság tagadhatatlanul az országgyűlésnek tanácskozó szabadságával és nyilvánosságával van kapcsolatban ; de a bírói tárgyalások nyilvánosságával is kapcsolatban olyan lényeges alkatrészét képezi a magyar alkotmányosságnak, amely semmiféleképen rendeleti jogalkotás keretébe nem vonható, különösen nem olyan értelemben, hogy egyszerűen e szabadságjogok bármelyikét megszüntethetjük. Ha igaz lenne az a rabulisztika, amellyel hatalmi jogászok a hatalom segítségére sietnek ma, hogy azon trrvény alapján, amely a kormánynak bizonyos kivételes esetekre kivételes hatalmat biztosit, ezt ki lehetne terjeszteni, ha a sajtószabadságot egy tollvonással meg lehetne szüntetni, akkor ez a hatalom megilletné a kormányt a nemzetgyűléssel szemben is ; egyszerűen eltörölhetné azt a föld színéről. Nincsen különbség a törvényhozás jogai és a sajtószabadság jogai és az alkotmány között. Épen ezért az, aki igazán magyarnak érzi magát és az alkomány tiszteletét fontosnak tartja, alkotmánytiszteletben nevelkedett fel, annak mélységesen meg kell döbbennie azon, amikor itt, a sajtószabadságról egyszerűen ugy beszélnek, mint nem tudom, valami krumplikiviteli szállítási engedésről vagy annak visszavonásáról. A kormánynak adott jog, bármilyen jog legyen is az, nem foglalja magában a joggal való visszaélés jogát. Már pedig, ha a kormány arra használja fel azt a jogot, amelyet magának vindikál és amely őt nem illeti meg, mert csak a legelvetemedettebb rabulisztika tulaj donithatja neki azt a jogot, hogy a sajtót beszüntetheti, mondom, aki erre az álláspontra helyezkedik, az egyszerűen le. tért az alkotmányosság útjáról, az az anarchiát, a törvénytelenséget, a diktatúrát, vagy ami még ennél is rosszabb, a. tökéletes zsarnokságot védelmezte itt meg. Ezen az utón mi sohasem fogunk tudni eljutni oda, hogy ebből az országból csakugyan ország legyen. A kormánynak efféle visszaélései, törvénytelenségei, amilyet most cselekedett, elkeserítik a nemzet széles rétegeit. Az egyenes útra vissza kell térni és erre elsősorban itt van az alkalom azzal, hogy amikor a nemzetgyűlés együtt ül és tanácskozik, módot kell adni a kormánynak arra, hogy a nemzetgyűlés tanácskozásaáról a nemzet tudomást szerezhessen s a nemzetnek joga van magkövetelni, hogy a sajtó felszab adittassék és hírt adhasson az országnak. Nem fogadhatjuk el a, ministerelnök ur álláspontját, amelyet kifejtett s amely épen olyan rabulisztika, mint ahogy mindig lényegtelen kérdésekbe szokott belekapaszkodni, mindig valami tetszetősét mond, habár az nem is helyes. Ma is azt cselekedte, amikor azt mondta, hogy hiszen van nyilvánosság... Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a házszabáryok keretében maradni és ne méltóztassék széles polémiába bocsátkozni. Rupert Rezső : A házszabályok keretében maradtam. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. A házszabályokhoz való felszólalás polémiára nem ad jogot. (ErődrHarrach Tihamér: Szófecsérlés!) Rupert Rezső: Majd magától tanulom meg. Maga kis szanatóriumi növendék! Nem mindenki szanatóriumban tanulta a jogot, mint ön. (Erődi-Harraeh Tihamér: Én nem ott tanultam, de ugy látszik, ön ott tanulta!) A iiemzegyülés tanácskozásának nyilvánossága sértetik meg azzal, hogy a kormány a sajtót elnémítja, mert a nemzetgyűlés tanácskozásának szabadsága és nyilvánossága is megköveteli,— de megköveteli a bírói tárgyalások nyilvánossága is, mert együtt képezik a nagy alkotmánybiztositékot — hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a sajtó a maga szabadságát visszanyerje. Ha a kormányt jóindulat vezeti, nagyon könnyen elintézheti a kérdést. Ha nincsenek a háttérben titkos éredekek, akkor meg van adva a kormánynak a mód arra, hogy a sajtót szabaddá tegye. Már kijelentették több oldalról is, hogy ami az anyagi feltételeket illeti, az el van intézve, nincs más ok a sajtó szüneteltetésére, mint hogy egyszerűen lehetnek olyan mellékkérdések, amelyek azt zavarják. De legyen bármiként is, a nemzetgyűlés tanácskozásának nyilvánossága megköveteli azt, hogy a sajtó felszabadittassék, mert a nemzetgyűlés tanácskozásának nyilvánossága biztosítva csak a teljes sajtószabadság mellett vaai. Az a szabadság, a nemzetgyűlés tanácskozásának, nyilvánosságának az a szabadsága., hogy a karzaton mindenki jelen lehet, hogy a hivatalos lap nem tudom miféle kiadványt ad ki, — mert hiszen a hivatalos lap mellett nem látjuk a naplót — s ha a képviselők meg is kapják azt, ez nem jelenti a nyilvánosságot és az csak korlátozott^ mert csak akkor van meg a nyilvánosság teljesen, ha az korlátlanul biztosíttatik, ha mindenki részére hozzáférhetővé tétetik, csak akkor van meg, ha a sajtót felszabadítják, mert nemcsak Budapest közönségének és annak, aki esetleg jelen lehet az üléseken, nemcsak azoknak a számára kell a 73*