Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése Î924. évi április hó 11-én, pénteken, 49 szer hallom, hogy a ministereket reklamálják fontos kérdések tárgyalásánál, pedig nem volt mindig temetés. (Drozdy Győző: Dehogy nem, öt esztendő óta mindig temetnek. — Pikier Emil: Az országot már eltemettük! — B. Podmaniczky Endre: A kommunisták eltemették, az már igaz! — Drozdy Győző: És az ötéves kurzus! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Ne máltóztassanak a szónokot állandó közbeszólásaikkal zavarni. Reisinger Ferenc: Ennek az országnak sírját a kommunisták ásták meg. Ha ez a tétel igaz volna, akkor az sem kevésbé igaz, hogy a keresztet önök szúrják bele a sirdomb végébe. (Drozdy Győző: Önök viszik birkapörkölt mellett a halottat. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Teljesen lehetetlen a tanácskozást igy folytatni. Berki képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Berki Gyula: Nehezen megy.) Mégis kötelessége a képviselő urnák és minden más képviselő urnák is. (Platthy György: De a szóval sem szabad visszaélni.) Reisinger Ferenc: Egész természetesnek tartom, hogy az adózó közönség bizalmatlan avval a kormányzattal szemben, amely az általa befizetett adókról nem számol el, inert hiszen nemcsak az történik, hogy nem számol el, de ezenkívül folyton vannak olyan jelenségek is, amelyek arra engednek következtetni, hogy annak: az el nem számolásnak komoly, mélyreható okai vannak, hogy a kormánynak megvan az oka arra, hogy miért nem számol el. Már igen sok érvet haüottam, hogy költségvetést nem lehet csinálni, azért, mert a folyton romló korona ezt nem teszi lehetővé. Ha ma megcsinálunk egy költségvetést, mire az a Ház plénuma elé kerül, már tárgytalanná vált, mert a viszonyok egészen megváltoztak. De nem. tudom

1 megérteni azt, hogy a kormány miért nem csinál zárszámadást, ami a költségvetésnél is sokkal jobban érdekel bennünket, mert abból megtudnók, hogy hova méltóztattak tenni a pénzünket. (Zaj a jobboldalon.) A korona romlása a zárszámadás lehetőségét nem akadályozza meg. A zárszámadást elő lehet készíteni, annak dacára, hogy a koronánk napról-napra romlik, mert hiszen ez a múltra vonatkozik. (Drozdy Győző: A részvénytársaságoktól is megkövetelik az elszámolást.) Itt időről-időre olyan hirek keringenek a levegőbe, hogy a kormány azokat a pénzeket, amelyeket itt bevételezett, nem minden alkalommal helyezte el olyan célokra, amelyekre neki törvényes felhatalmazása volt. (Huszár Dezső: Ezeket a hir reket maguk terjesztik!) Ne méltóztassék rágalmazni képviselő ur..» (Drozdy Győző közbeszól.) Elnök: Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (KunaP. András: Kifogyna a témából, ha ilyeneket nem állítana.) Reisinger Ferenc: Felfogásom szerint tehát a kormánynak már csak azért is erkölcsi kötelessége elszámolást kesziteni_ az itt folytatott gazdálkodásról, hogy igazolja magát azokkal a keringő hirekkel s_zemben, amelyek a kormány pénzügyi gazdálkodását nagyon alacsonyan tüntetik fel. Az elébünk terjesztett szanálási kérdés kapcsán még két dolgot kivánok megemlíteni. Én ezt az egész szanálási akciót, ezt az egész kül- I földi kölcsönakciót szintén elkésettnek tartom.Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a megállapltásojnmal nem viszem előbbre az ország sorsát, de viszont kötelességemnek tartom rámutatni arra, hogy ez az elkésés olyan károkat okozott ennek az országnak és dolgozó népének, amelyet nem fog egy könnyen kiheverni. Az egyik helyrehozhatatlan hiba az ország helyzetének szanálása terén az a tény, amely az index kérdésében a pénzügyi kormányzat álláspontja következtében előállott. Kállay volt pénzügyminister ur egy fixa ideának áldozta fel a dolgozó népet. Nem vonom kétségbe, hogy a minister ur szándéka jóhiszemű volt, de kétségtelen, hogy olyan álomnak kergetésében pusztult el az ő energiája, amelyet most már a tények nem igazolnak. Amikor előhoztuk az index kérdését, akkor a volt pénzügyminister ur körülbelül azzal az okoskodással állott ellen annak, hogy az indexrendszer szerinti fizetés törvénybeli biztosittassék, hogy az index inflációt von maga után, az infláció pedig lerontja a korona értékét. Nem volt tehát hajlandó még a köztisztviselői karnál sem bevezetni, elfogadni az indexet, mert azt hitte, hogy ez inflációt fog teremteni a pénzügyi kormányzatban. Ezt nevezem én tiszta ideának, hogy megkötjük magunkat egy kérdésben, ennek feláldozzuk a dolgozó néposztályt és a végén azután kisül erről, hogy nagy alapvető tévedés volt, a munkásság és a magánalkalmazottak százezrei koldusbotra jutottak, testileg és anyagilag teljesen lerongyolódtak ebben az országban, de ezzel párhuzamban mégis meg kellett csinálni az inflációt, bármilyen elnevezést adtak annak. Hiába beszéltek arról, hogy nincs infláció, hogy a kormány a deflációs p_olitika hive, a valóságban mégis inflációt csináltak. Ennek a rögeszmének kiszolgáltatták a dolgozó népet, hagyták teljesen elrongyosodni, elpusztulni,, a vége pedig az lett, hogy meg kellett csinálni az inflációt és a korona sohasem álmodott mélyre romlott le. Azt kérdezem most már a volt pénzügyminister úrtól: miért kellett hát nekünk lenyelnünk ezt a békát? Érdemes volt-e ezért a 0.008-as koronáért a magyar dolgozók tömegeit odavetni az éhínségnek? Ezt kellett nekünk megérnünk? Ez nagy boldogságot okozhat a pénzügyi kormányzatnak és most már el is pihenhet babérjain. A sok helytelen pénzügyi és egyéb kormányintézkedéssel szemben nem igen láttam sehol, hogy olyan gazdálkodást folytattak volna, amely — ha megfelelő időben történik — alkalmas lett volna az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. Az államnak van 50 ezer holdnyi mintagazdasága. Ez a mintagazdaság nem jövedelmez ma annyit, mint egy magángazdálkodásban levő 200 holdas birtok. 50 ezer hold föld mintagazdaság az ország szivévében nem jövedelmez annyit, .mint akármelyik kisgazdának magánkezelésében levő 200 holdas birtoka. Ha megkérdezném akármelyik nagybirtokos képviselőt privátim a folyosón, hogy mennyit jövedelmez az ő sokkai kisebb birtoka, azt hiszem, olyan kétségbeejtő számbeli differenciát hallanék, amelyre magam sem számítottam. Hogy ilyen hatalmas nagy birtokból, amelynek minden előfeltétele meg van a~ belterjes gazdálkodásra, mennyi jövedelmet lehet ez időszerint kisajtolni, arról még hozzávetőlegesen sem lehet számokat mondani. A magyar állam legnagyobb üzeme, a NAPLÓ XXIII. 7