Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
538 A nemzetgyűlés 282. illése 1924. évi május hő 2-án, péntekén. egyebet nem tud felhozni, mint ezt a közbeszólást. (Rothenstein Mór: Vénuszok fölött nein rendelkezünk!) Elnök : Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Erdélyi Aladár: Csak a tükörbe kell néznie! — Derültség jobbfelől.) Erdélyi Aladár képviselő urnák sincs joga közbeszólni. Kenéz Béla : Mondom, nemcsak a t. Nemzetgyűlés többségének a helyeslése bizonyítja ezt, hanem mindenkinek be kell látnia, aki felismerte azt az igazságot, hogy soha nemzetgyűlésre nagyobb felelősségérzetnek és nagyobb kötelességérzetnek súlya nem nehezedett (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mint erre a nemzetgyűlésre a mostani időben. És aki átérzi ezt a felelősség- és kötelességérzetet, annak lelkében parancsoló erővel kell, hogy megszólaljon épen ina az a nagy igazság, hogy okos külpolitika csak az, ami egyszersmind okos belpolitika. Az okos belső politika pedig az egységnek, vagy ha ez már nem lehetséges, legalább a méltóságnak, a nyugalmonak, a komolyságban rejlő erőnek a tanuságtételét követeli meg. (Eckhardt Tibor : Az erőszaknak !) Fontos ez különösen a mai napokban, amikor, remélem, pirkad már a nemzetgazdasági újjászületés hajnala és a külföldi kölcsön kedvező elhelyezésének küszöbén állunk. (Eckhardt Tibor: Másfél éve!) De nem tartom szükségesnek a holnapi ülésezést azért sem, mert — amint épen a mai jelenetek is tanúsították — az a kedvező atmoszféra, amely szükséges a nemzeti talpraállitás helyes keresztülvitelére, az én nézetem szerint, amit sajnos, nagyon sok tapasztalati ténnyel tudnék bizonyitani, ma épenséggel nincs meg. (Eckhardt Tibor : Tessék diktatúrát csinálni ! Azért a felelősséget is kell vállalni !) Elnök : Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Fel van iratkozva "a képviselő ur, módjában lesz elmondani mindazt, amit el akar mondani. Kenéz Béla : Eszemágában sincs, hogy Eckhardt képviselőtársam tanácsát követve, a diktatúra mellett emeljek szót. (Felkiáltások a balközépen : Megvan !) Azt tartom, hogy nincs szükség a holnapi ülésezésre azért sem, mert hiszen a tisztelt ellenzéknek bőven, talán bővebben, mint bármely más nemzetgyűlésen vagy országgyűlésen, volt alkalma az indemnitási vita alkalmával, és legutóbb is a szanálási javaslatok tárgyalása alkalmával a kormány általános politikáját megbírálni, és ezt a jogát, e jog gyakorlásának lehetőségét nem fogja tőle elvenni az a körülmény, ha nem holnap, hanem 10 nap múlva fogunk ülést tartani. Igazán csak objektív érveket kivánok felvonultatni. Méltóztassanak figyelenibevenni azt, hogy a hosszú időn át tartó ülésezések tisztelt képviselőtársaimnak szervezetét is megviselhették, vagy legalább is elvonták őket egyéb fontos közéleti kötelességeik teljesitésétöl, de meg azt hiszem, figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a kormánynak az üléseken elfoglalt tagjai a folytonos ülések miatt nem kéxíesek kellőképen elvégezni az adminisztratív teendők tömegét. Mindezen okoknál fogva arra kérem a t. Nemzetgyűlés tagjait, méltóztassanak a t. elnök ur napirendi javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 TScdó János ie^y?/. : Eckhardt Tibor ! Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Nem • követem az előttem szóló igen t. képviselőtársamat a csillagokba ; én itt maradok a földön, és nagyon szomorú gazdasági ós szociális érveket vagyok kénytelen a magam álláspontjának indokolására felhozni. M ndenekelött korrigál m akarom a minister elnök urnák azt a mulasztását, hogy a kiadott lapbetiltó rendelet törvényességének indokolásánál felolvasta a kiegészítő törvényeket, de nem olvasta fel az alaptörvényt, és pedig nem olvasta fel az 1912 : LXIII. törvénycikk 11. §-ának idevonatkozó 4. bekezdését, valószínűleg nem azért, mert az ő igazát bizonyítja, hanem valószínűleg azért, mert az nemi egyeztethető össze az általa tett intézkedésekkel. Az 1912 : LXIII. t.-cikk idevonatkozó szakasza a következőképen szól (olvassa): »A ministerium intézkedhetik, hogy egyes belföldi időszaki lapoknak, amennyiben közleményeik a hadviselés érdekeit veszélyeztetik, megjelenése és terjesztése eltiltassék.« Itt nyilvánvalóan konkrét közleményekről, konkrét cselekményekről van szó, amely konkrét cselekmények valamilyen igen fontos államérdeket, pl. a hadviselés érdekeit veszélyeztetik. Az 1920-ban e tárgyban hozott kiegészítő törvény, illetőleg törvénymagyarázat a hadviselés érdekeit ugy interpretálja, hogy a belső rend, a közbiztonság és az ország külső biztonsága a hadviselés étdekei alá szubszumálhatók, egyébként azonban ezt a rendelkezést tökéletesen érintetlenül hagyja. A kérdés lényege tehát ez: felhozható-e a betiltott lappéldányokkal szemben az a jogos kifog-ás, hogy akár az ország belső rendjét, akár közbiztonságát, akár külső biztonságát veszélyeztették valamely megjelent közleményükkel; mert ha igen, akkor a ministerelnök urnák, illetőleg a kormány nevében eljáró belügyminister urnák joga volt ilyen lapbetiltó végzést kiadni, de ha nem fordult elő ilyen közlemény, akkor nem volt joga. Hiányzik a laobetiltó-rendeletből még a törvénycikkre való utalás is. Ugy látszik, annak idején maga a belügyminister ur sem talált paragrafust ehhez a betiltó rendelkezéshez. (Meskó Zoltán: Ahá!) De én voltam bátor a belügyminister urnái néhány képviselőtársam kíséretében személyesen is megjelenni és megkérdezni tőle, hogy a mi lapjainknak, a Szózatnak, vagy A Népnek milyen közleményei adtak okot arra, hogy a hatóságok e lapokkal szemben ezt a betiltó rendelkezést foganatosítsák. A belügyminister ur — itt van, maga megmondhatja — nyiltan beismerte, hogy lapjainkban nem jelentek meg olyan közlemények, amelyek miatt velük szemben bármilyen eljárásnak helye volna, (Rakovszky Iván belügyminister : A közlemények összessége !) sőt hivatkozott arra is, egyenesen kérdés f formájában, hogy csak nem tételezzük fel róla, hogy betiltotta volna ezeket a lapokat, ha egyidejűleg a Népszava is meg nem jelent volna,. (Nagy mozgás a balközépen, a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Kijelentette a belügyminister ur azt, hogy a Népszavának egyedül való betiltása nem lett volna célravezető. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Leleplezés!) mert ez esetben a Világ, vagy más destruktiv orgánum vehette volna át a Népszava szerepét. (Peyer Károly: A Népszava milyen közleménye izgatott 1 ? — Elnök csenget.) Teljes tárgyilagossággal megállapítom tehát^ — és ebben követni akarom Kenéz Béla t. képviselőtársam
