Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 535 sával veszélyeztette a közbékét és a közérdeket. Jól méltóztatnak tudni, hogy a középen megjelent a kormány sajtója is<, még pedig két kiadásban: a Reggeli Hirek és Esti Hirek formájában és ha igy messziről nézzük a kérdést mi, akik nem vagyunk érdekelve sem a szélsőjobb, sem a szélsőbal sajtójában, sem a kormány hivatalos sajtóorgánumaiban, ha mi, mondom, igy elfogulatlanul szemléljük a dolgot, akkor azt kell látnunk, hogy ha bénának tartjuk is a sajtószolgáltatást, ha valóban nem kapja is meg a megjelenő orgánumokban a közönség az azelőtti irányzatok hű képét, de körülbelül azt lehet mondani, hogy egy szűkre szabott kis szurrogátuma jelenik meg a maiskor széleskörű sajtóskálának, mert a szélsőbaloldalnak s a szélsőjobboldalnak és a kormánynak — nem mondhatjuk, hogy elfogulatlan, de az ő érdekeiknek is megfelelő — sajtója napvilágot láthatott, ennélfogva a kiegyenlitődés megtörténhetett. Mármost, ha az alapkérdést vesszük fel, látjuk, hogy a mozgalom bérkérdés és ezt a mozgalmat még a minister elnök ur és a belügyminister nr sem bélyegezték a szanálási vita alatt másnak, mint egyszerű bérkérdésnek. Mi is azt hittük, naivak voltunk ; csupán egy titkos sejtésünk volt az, hogy ez a kormány érdekét szolgálja, de adatunk nem volt rá, én sem tudom bizonyítani, csak a mostani belügyministeri rendelet bizonyitja, hogy itt egy nyújtott kéz baráti elfogadásra történik. Akkor még nem volt semmi politikumról szó ebben a kizárási, illetőleg sztrájk-kérdésben. Ha pedig csakugyan bérkérdésről volt szó, és ha tudja azt a ministerelnök ur, valamint tudják a belügyminister és a kereskedelemügyi minister urak, amit ennek az országnak minden józanul gondolkodó polgára tud, hogy sajtószolgálat nélkül meg van akasztva az egész nemzetnek nemcsak politikai, hanem gazdasági vérkeringése is, ha jól tudják azt, hogy igy egy olyan nyugtalanság száll a lelkekre, amely ugy politikailag, mint gazdaság gilag kihasználható és ugy politikailag, mint gazdaságilag bizonytalan helyzetet teremt : akkor t. ministerelnök ur és t. belügyminister urak, önöknek kötelességük lett volna azt az egyeztetést, amelyet a kereskedelemügyi minister ur megkezdett most húsvét után, a szanálási javaslatok törvényerőre emelkedése után— a sztrájk, illetőleg a kizárás első napján megkezdeni. (Rakovszky Iván belügyminister : Meg is próbáltuk !) T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur azt állit ja-, hogy e<bben a sztrájkban most már a politikai kérdés dominál. (Rupert Rezső : Most már nem ! — Baticz Gyula : Igaza van neki, mert ő belevitte ! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ő politikáját szolgálta!) Ha igy van, hoery ez politikai kérdéssé vált, akkor le kell fejteni erről a kérdiésről a reá rakodott politikai rétegeket és vissza kell térni, épen a kérdés gyökeres meoroldása kedvéért, az eredeti állapotra és tessék a bérkérdési részt mee-oldani próbálni. Én nem látom a magam részéről és annak a polgári ellenzéknek mesúllapitása szerint, hogy itt akár a szociáldemokrata munkásképviselet, akíár pedig a fajvédők kiélezési tendenciát tanúsítottak volna nautikái érdekből. Látom azonban a kormány ewoldalu tétlenségét, amellyel valóságos p-v'6nyörrel szemlélte a részére nyújtott segítséget, hogy lapok nélkül az ellenzéki újságok hirnélkül kellett lefolytatni a szanálási vitát és csak a szociáldemokraták lapjából, később pedig a fajvédők lapjaiból olvashatta a közönségnek mindig csak egy része, — mert hiszen az emberek nincsenek olyan vagyoni helyzetben, hogy előfizetéseiken kívül más újságokat is megvásárolhassanak — tehát csak egy kisebb olvasótábor olvashatta a szanálási javaslat vitáját, amely pedig nem volt más, mint súlyos ostorcsapások sorozata a kormány (bűnei felett. (Ugy van ! baljelöl.) Igenis, súlyos és fontos kérdés ez. Más kormányok, bármennyire konzervativek, azt mondhatnám reakciósak voltak is, akkor, ha csak egy fél napig szüneteltek a lapok, máris olyan égető kérdésnek tekintették a lapok megjelenését, (Ugy van! balfelöl.) hogy a kormány részéről azonnal megtörténtek a szükséges lépések, nem erőszakos közbelépések, mert hiszen nem is történhetik magánjogi kérdésben ez másként, mindaddig, amig a béregyeztetés kérdése törvényhoizásilag megnyugtató rendezést nem nyer.; — mint, hogy a kormány békéltetőként lépjen fel. Ezt itt nélkülözték az illető tényezők hosszú heteken keresztül mindaddig, amig ez a kormánynak jó volt. Most közbe méltóztatik lépni; de nem látjuk, hogy ez a gyengébb fél, a munkásság érdekében történnék. (Egy hang jobb felől: Mi van a napirenddel?) A nemzeti életnek, magának az alkotmányos életnek két légzőszerve van: a törvényhozás és a sajtó. Azt már hallottam, hogy orvosi beavatkozással tüdőbetegeknél meg tudják csinálni, hogy az egyik gyenge tüdőszárnyat elzárják és az alatt csak a másik működik. Én is el tudom képzelni, hogy egy ideig a nemzetgyűlés elnapolásával, de ugyanakkor egy eleven sajtókontrollal a nemzeti élet lélegzhetik, ha az a sajtó ellenőrizheti ugy a kormányzatot, mint a gazdasági élet minden vonatkozását; azt is el tudom képzelni, hogy megfordítva ilyen bérkérdések miatt, amelyek akár a sajtó szellemi, akár fizikai munkásai között és munkaadóik között fölmerülnek, a sajtó szolgálatában időnként bizonyos bénulás állhat be: de ugyanekkor a másik alkotmányos szervnek, a nemzetgyűlésnek működésben kell lenni. Épen azért lehetetlen, hogy azzal távozzunk el erről a mai ülésről, hogy megint egy bizonyos későbbi időpontra elnapoljuk magunkat, amikor a kormány talán még niindig nincs kész valamelyes munkaprogrammal, és megint ad Graecas Kalendas elnapoljuk a nemzetgyűlést ugyanakkor, amikor sem a ministerelnök ur, sem a belügyminister ur semmiféle megnyugtató választ nem tudtak adni arra, mi fog történni, mi lesz a megoldása a mai nyomdai munkáskrizisnek. Énen ezért fontosnak tartom, hogy ezeket a kérdéseket —- még pedig magának a törvénytelen belügyministeri rendeletnek a, mepryi tatását, valamint a béree-yeztető fórumok kérdését — napirendre tűzzük és már holnaD in médias res tárgyaljuk. (Helyeslés balfelől) Vkr szóval még csak arra akarok rámutatni, hogy az ieen t, belügyminister urnák Peidl Gyula képviselő ur által ismertetett rendelete mennyire törvénytelen és alkotmányellenes. A ministerelnök ur a kivétess törvénvekre és az ezek hatályát meghosszabbító 1920. évi törvényre hivatkozott, amikor azt mondotta, hogy erre alapitva törvényesnek mondható, jogos, helyes, oko« volt a belügymini e ter ur rendelete. Én felteszem a belli íryminister úrról, hogy ha erre a rendelkezésre alapította volna intézkedését, magában a rendeletben mes* is indokolta volna ezt ilyenformán, törvényszerűen. A ministerelNAPLÓ XXIII. 12
