Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

536 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. nök urnák ez a mai indokolása egy utólag, a szombati gombhoz varrott köpeny, egy utóla­gos ürügy, amellyel utólag- akarják megvédeni ezt a törvénytelen intézkedést. Ha egy lap egy számának elkobzásáról van szó, a hatósá­goknak nemcsak a törvény paragrafusára kell hivatkozniok, hanem inkriminálniuk kell idéző­jelben azt a passzust is, amelyet törvénybe­ütközőnek látnak és csak akkor lehet törvé­nyesen indokoltnak találni az elkobzó rende­letet. (Ulain Ferenc : A legelemibb dolog ! — Rakovszky István : Ostoba rendelet !) Annál inkább természetes, hogy amikor egy időszaki lap végleges betiltásáról van szó, akár egy számában, akár pedig folytatólago­san használt izgató hangot, az illetékes ható­ságnak, jelen esetben a belügyminister urnák, rá kellene mutatnia, konkrété fel kellene so­rolnia az izgató közleményeket, illetőleg kife­jezéseket, amelyekkel törvénybe ütköző cse­lekményt követett el az illető lap, és csak erre alapithatná betiltó rendelkezését. A belügy­miniser ur ezt nem tette. Mi magunk is olvas­tuk ezeket a lapokat, bár máskor talán nem volt olvasmányunk a Szózat és A Nép, más frakcióknak pedig a Népszava, a többi polgári lapok beszüntetésével azonban azok olvasói is kezdték ezeket a lapokat olvasni. Tehát kri­tikával, egy más világszemlélet bírálatával olvastuk ezeket a lapokat ; mi is észrevettük volna, ha azokban akár szélsőjobboldali, akár szélsőbaloldali izgatás lett volna. Jogérzékünk azt mondja, hogy ha ugyanazon lapoknak gyilkosságra izgató közleményei miatt nem méltóztatott régebben betiltani ezeket a lapo­kat, akkor nem lett volna szabad betiltani ezek miatt a lappéldányok miatt isem, amelyekben nem volt más, mint részint a sajtószolgálat, részint saját elvi álláspontjuknak időnként vezércikkekben és egyéb cikkekben való ki­fejtése, mondhatni enyhébb módon, mint fél­esztendővel, vagy esztendőkkel ezelőtt akár a Népszavában, akár a másik két lapban olvas­tuk azt. Azt látjuk, hogy egyedül egy szempontból izg-ató ezeknek a lapoknak a megjelenése ; a szünetelő lapok tulajdonosai szempontjából. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mint kétségtelenül meg lehetett állapitani, a szaná­lási javaslatok vitája alatt a lapkiadó urak siettek a kormányzat isegitségére a munkás­kizárással, épen ugy vita nélkül meg lehet állapitani, hogy a kormányzat a belügyminis­ter ur rendeletével most visszafizette ezt neki és a konkurrens sajtót elnémitotta. (Eckhardt Tibor : Ugy van ! Ez az igazság !) Itt nemosak arról van szó, hogy az igen t. belügyminister ur a törvény, az alkotmányosság és a munka szabadságának figyelembe nem vételével ho­zott egy ilyen törvénytelen rendeletet, hanem arról a további és még sokkal fontosabb követ­kezményről is szó van, amelyre már rámutat­tak a 'baloldali szónok urak, hogy ez a munka szabadságát veszélyezteti és a munka szabad­ságának veszélyeztetésével magát ezt az isra­7Ân nagyon is szanálásra szoruló gazdasági életünket ássa mélyen alá. Nem lehet ezen mo­solyogni, mint a ministerelnök ur Gömbös képviselő ur beszéde alatt mosolv^ott, amikor •prről a kérdésről beszélve, (Ul«in Ferenc : "Rosszul esett neki az a mosoly ! Keserű volt !) Gömbös képviselő ur arra az analógiára muta­tott rá, hogy hasonló következmény állhat be, ha eery másik iparban egyes munkások reni­tenciája, nemdolgozása, szerződésszegése miatt ugyanazon iparágban, még pedig egészen más vállalatokban is megszünteti a kormány a munkát. Arról van szó, hogy az amúgy is nagyon felgyülemlett munkanélküliséget a kormány mesterségesen mélyíti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Lelki­ismeretlenség ! Kenyeret nem tud adni, de mindenkitől elveszi ! — Kiss Menyhért : A legnagyobbfoku lelkiismeretlenség !) Hiszen ha lehetne, külön ankétet kellene tartani, vagy permanenciában kellene tartani a nemzetgyű­lés gazdasági, pénzügyi és munkásügyi bizott­ságait, hogy a munkanélküliekről gondoskod­junk munkaalkalmak teremtésével. (Peyer Károly : Ök csak a románokról gondoskod­nak ! 680.000 aranylei ! Román nemzeti aján­dék ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak Ï Nagy Vince : Akármi lett volna az előz­ménye, akármilyenek volnának az ante aktái és kiinduló pontja ennek a nyomdászkérdés­nek, abban a pillanatban, amikor a belügy­minister ur szükségét érezte annak,, hogy köz­belépjen, látnia kellett volna, hogy itt nem történt más, mint hogy a bérharc odáig mér­gesedett el, hogy 3—4 lap kivételével sztrájkba lépett a nyomdászmunkásság. Ez a negativ képe a dolognak; pozitivja pedig az, hogy akadt mégis 3—4 lapkiadó tulajdonos, akik a munkásokkal a bérkövete­lések tekintetében megegyeztek. Tehát csak részleges sztrájk állapotában voltunk és a tel­jes sajtóbénaság helyett legalább, ha egyol­dalú pártpolitikai lapokból is, de mégis kaptunk bizonyos képet az eseményekről. Vagyis voltak munkaadók és munkások, akik mertek megegyezni és akik mernek és akar­nak dolgozni, ugyanakkor azonban a kormány közbelép és a lapokban nem inkriminált köz­lemények miatt betiltja az összes lapokat, tehát kimélyiti a sztrájkot, amely kimélyitést, ha bárki más — magánegyén, testület, szak­szervezet — meg merné tenni, oda méltóztat­nának állitani a vádlottak padjára. A kérdés fontosságára való tekintettel ne méltóztassék szüneteltetni^ a Házat mindaddig, amig a ministerelnök és a belügyminister urak a nemzetgyűlés felelősségrevonása alap­ján vagy meg nem védték ezt a törvénytelen rendeletet, vagy mig vissza nem vonják azt s mig nem nyomozták ki, hogy melyik minis­teri segédfogalmazó készitette ezt a rendeletet és a belügyminister ur nevét odahamisitotta a rendelet alá s mig az illetőt nem méltóztatik fegyelmi alá vonni és elcsapni. (Erdélyi Ala" dár : Olyan is megtörténik a belügyministe­riumbaníí — Urbanics Kálmán: Az ön idejé­ben !) Nem tudja az ember elhinni, hogy a belügyminister ur irta ezt alá. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán. Nagy Vince : Amig nem méltóztatnak megfelelő feleletet adni és egyúttal a kereske­delemüeryi minister ur utján sürgősen közbe­lépni, hogy a gyöngébb fél érdekeinek figye­lemébe vételével és megvédésével mielőbb be­fejeződjék ez a kormány érdekeit kezdetben szolgált sztrájk, mindaddig a Házat ne méltóz­tassék szüneteltetni, hanem a holnapi napra méltóztassék napirendre tűzni ezeket a kérdé­seket. A ministerelnök ur volt az, aki 1918 ese­ményeit beledobta a mai vitában is a meg­beszélések sorába. Ugyanakkor mindjárt fel-

Next

/
Thumbnails
Contents