Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
536 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. nök urnák ez a mai indokolása egy utólag, a szombati gombhoz varrott köpeny, egy utólagos ürügy, amellyel utólag- akarják megvédeni ezt a törvénytelen intézkedést. Ha egy lap egy számának elkobzásáról van szó, a hatóságoknak nemcsak a törvény paragrafusára kell hivatkozniok, hanem inkriminálniuk kell idézőjelben azt a passzust is, amelyet törvénybeütközőnek látnak és csak akkor lehet törvényesen indokoltnak találni az elkobzó rendeletet. (Ulain Ferenc : A legelemibb dolog ! — Rakovszky István : Ostoba rendelet !) Annál inkább természetes, hogy amikor egy időszaki lap végleges betiltásáról van szó, akár egy számában, akár pedig folytatólagosan használt izgató hangot, az illetékes hatóságnak, jelen esetben a belügyminister urnák, rá kellene mutatnia, konkrété fel kellene sorolnia az izgató közleményeket, illetőleg kifejezéseket, amelyekkel törvénybe ütköző cselekményt követett el az illető lap, és csak erre alapithatná betiltó rendelkezését. A belügyminiser ur ezt nem tette. Mi magunk is olvastuk ezeket a lapokat, bár máskor talán nem volt olvasmányunk a Szózat és A Nép, más frakcióknak pedig a Népszava, a többi polgári lapok beszüntetésével azonban azok olvasói is kezdték ezeket a lapokat olvasni. Tehát kritikával, egy más világszemlélet bírálatával olvastuk ezeket a lapokat ; mi is észrevettük volna, ha azokban akár szélsőjobboldali, akár szélsőbaloldali izgatás lett volna. Jogérzékünk azt mondja, hogy ha ugyanazon lapoknak gyilkosságra izgató közleményei miatt nem méltóztatott régebben betiltani ezeket a lapokat, akkor nem lett volna szabad betiltani ezek miatt a lappéldányok miatt isem, amelyekben nem volt más, mint részint a sajtószolgálat, részint saját elvi álláspontjuknak időnként vezércikkekben és egyéb cikkekben való kifejtése, mondhatni enyhébb módon, mint félesztendővel, vagy esztendőkkel ezelőtt akár a Népszavában, akár a másik két lapban olvastuk azt. Azt látjuk, hogy egyedül egy szempontból izg-ató ezeknek a lapoknak a megjelenése ; a szünetelő lapok tulajdonosai szempontjából. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mint kétségtelenül meg lehetett állapitani, a szanálási javaslatok vitája alatt a lapkiadó urak siettek a kormányzat isegitségére a munkáskizárással, épen ugy vita nélkül meg lehet állapitani, hogy a kormányzat a belügyminister ur rendeletével most visszafizette ezt neki és a konkurrens sajtót elnémitotta. (Eckhardt Tibor : Ugy van ! Ez az igazság !) Itt nemosak arról van szó, hogy az igen t. belügyminister ur a törvény, az alkotmányosság és a munka szabadságának figyelembe nem vételével hozott egy ilyen törvénytelen rendeletet, hanem arról a további és még sokkal fontosabb következményről is szó van, amelyre már rámutattak a 'baloldali szónok urak, hogy ez a munka szabadságát veszélyezteti és a munka szabadságának veszélyeztetésével magát ezt az isra7Ân nagyon is szanálásra szoruló gazdasági életünket ássa mélyen alá. Nem lehet ezen mosolyogni, mint a ministerelnök ur Gömbös képviselő ur beszéde alatt mosolv^ott, amikor •prről a kérdésről beszélve, (Ul«in Ferenc : "Rosszul esett neki az a mosoly ! Keserű volt !) Gömbös képviselő ur arra az analógiára mutatott rá, hogy hasonló következmény állhat be, ha eery másik iparban egyes munkások renitenciája, nemdolgozása, szerződésszegése miatt ugyanazon iparágban, még pedig egészen más vállalatokban is megszünteti a kormány a munkát. Arról van szó, hogy az amúgy is nagyon felgyülemlett munkanélküliséget a kormány mesterségesen mélyíti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Lelkiismeretlenség ! Kenyeret nem tud adni, de mindenkitől elveszi ! — Kiss Menyhért : A legnagyobbfoku lelkiismeretlenség !) Hiszen ha lehetne, külön ankétet kellene tartani, vagy permanenciában kellene tartani a nemzetgyűlés gazdasági, pénzügyi és munkásügyi bizottságait, hogy a munkanélküliekről gondoskodjunk munkaalkalmak teremtésével. (Peyer Károly : Ök csak a románokról gondoskodnak ! 680.000 aranylei ! Román nemzeti ajándék ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak Ï Nagy Vince : Akármi lett volna az előzménye, akármilyenek volnának az ante aktái és kiinduló pontja ennek a nyomdászkérdésnek, abban a pillanatban, amikor a belügyminister ur szükségét érezte annak,, hogy közbelépjen, látnia kellett volna, hogy itt nem történt más, mint hogy a bérharc odáig mérgesedett el, hogy 3—4 lap kivételével sztrájkba lépett a nyomdászmunkásság. Ez a negativ képe a dolognak; pozitivja pedig az, hogy akadt mégis 3—4 lapkiadó tulajdonos, akik a munkásokkal a bérkövetelések tekintetében megegyeztek. Tehát csak részleges sztrájk állapotában voltunk és a teljes sajtóbénaság helyett legalább, ha egyoldalú pártpolitikai lapokból is, de mégis kaptunk bizonyos képet az eseményekről. Vagyis voltak munkaadók és munkások, akik mertek megegyezni és akik mernek és akarnak dolgozni, ugyanakkor azonban a kormány közbelép és a lapokban nem inkriminált közlemények miatt betiltja az összes lapokat, tehát kimélyiti a sztrájkot, amely kimélyitést, ha bárki más — magánegyén, testület, szakszervezet — meg merné tenni, oda méltóztatnának állitani a vádlottak padjára. A kérdés fontosságára való tekintettel ne méltóztassék szüneteltetni^ a Házat mindaddig, amig a ministerelnök és a belügyminister urak a nemzetgyűlés felelősségrevonása alapján vagy meg nem védték ezt a törvénytelen rendeletet, vagy mig vissza nem vonják azt s mig nem nyomozták ki, hogy melyik ministeri segédfogalmazó készitette ezt a rendeletet és a belügyminister ur nevét odahamisitotta a rendelet alá s mig az illetőt nem méltóztatik fegyelmi alá vonni és elcsapni. (Erdélyi Ala" dár : Olyan is megtörténik a belügyministeriumbaníí — Urbanics Kálmán: Az ön idejében !) Nem tudja az ember elhinni, hogy a belügyminister ur irta ezt alá. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán. Nagy Vince : Amig nem méltóztatnak megfelelő feleletet adni és egyúttal a kereskedelemüeryi minister ur utján sürgősen közbelépni, hogy a gyöngébb fél érdekeinek figyelemébe vételével és megvédésével mielőbb befejeződjék ez a kormány érdekeit kezdetben szolgált sztrájk, mindaddig a Házat ne méltóztassék szüneteltetni, hanem a holnapi napra méltóztassék napirendre tűzni ezeket a kérdéseket. A ministerelnök ur volt az, aki 1918 eseményeit beledobta a mai vitában is a megbeszélések sorába. Ugyanakkor mindjárt fel-