Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

534 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. Az igen tisztelt ministerelnök ur azt mondotta, liogy a kenyérharcban, bérkérdés­ben megengedhetetlen, hogy ez politikai érde­kek szolgálatában kihasználtassék. Erre nézve azt mondom, hogy amennyiben a szociálde­mokrata pártnak bármilyen ténykedése a ke­resztény és nemzeti gondolatnak előmozdítá­sára, vagy a keresztény nemzeti gondolat intranzigens képviselőinek akcióstikerét elő­mozdítani alkalmas, azt mindig a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni. Épen ezért hatá­roztam el, mint aki ebben a kérdésben egye­dül vagyok felelős, hogy A Nép igenis meg fog jelenni. Nagyon természetes tehát, hogy én ezt a kormányrendeletet a legélesebben ellenzem és ennek konzekvenciáit a magam részéről levo­nom. Ezennel a legnagyobb sajnálatomra be­jelentem, hogy kénytelen vagyok a kormányt támogató pártok tagjai sorából kilépni. (Álta­lános helyeslés és taps. Derültség jobbfetől.) Elnök: Csendet kérek! (Állandó zaj a bal­középen.) Ulain Ferenc képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnököt zavarni, amikor napirendi javaslatot tesz. T. Nemzetgyűlés ! Napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket május 14-én délelőtt 11 órakor tart­suk és annak napirendje a további teendőkről való intézkedés legyen. A napirendi javaslathoz négy szónok irat­kozott ^ fel. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első feliratkozottat felszólítani. Hebelt Ede jegyző : Nagy Vince ! (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. elnök ur napirendi javaslatával szemben bátor vagyok indítványozni, méltóztassanak elhatá­rozni, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor taírtsa és annak napi­rendjére tűzzük ki a belügyminister urnák az időszaki lapok betiltásáról kiadott szombati rendelet tárgyalását és a béregyeztető bizott­ságok kérdését. (Helyeslés balfelől.) Méltóztas­sanak megengedni, hogy egész röviden megin­dokoljam napirendi javaslatomat. Az a kérdés, amelynek megtárgyal eSO képviselőtársam a ; nemzetgyűlés mai ülésének összehívását kérte, az eddigi felszólalásokban szerintem csak egyoldalú megvilágítást nyert, mert a baloldal részéről a szociáldemokrata pártnak hivatalos szónoka és személyes felszólalás kap­csán a fajvédők vezérszónoka szólott a kérdés­hez, a kormány álláspontját pedig a minister­elnök ur fejtette ki. Én olyan pártnak vagyok a tagja és általában a polgári ellenzéknek ahhoz a részéhez tartozom, amely nem tartozik sem a Népszava mögött álló szociáldemokrata párthoz, sem pedig a Szózat és a Nép politikai napilapok mögött álló fajvédő csoporthoz. A polgári ellenzéknek ezekből a soraiból kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ezt az egyoldalú vitatkozást, amely a minister­elnök ur részéről harcot folytatott egyrészről a szociáldemokraták, másrészről a fajvédők ellen, nem tartom a kérdés objektív szemléle­tének és elbírálásának és ezért kénytelen va­gyok a kérdésben sem anyagilag, sem párt­politikai szempontból el nem fogúit polgári ellenzéknek álláspontját szóvátenni. Az, hoerv a szociáldemokraták vagy a fajvédők lápját esetleg törvényes indokkal betiltotta volna a belüsryminister ur, nem érintene általános szempontokat, de nem vagyunk érintve a munkaadók és a munkások bérharcában anya­gilag sem, mert mi közöttünk, akiknek nevé­ben szólok, nincsenek sem munkások, sem munkaadók. Ennélfogva megkísérlem és hi­szem, hogy meg is tudom világítani a kérdést abból a pártatlan és objektív szempontból, amelynek irányító gondolata egyedül csak a sajtó szabadságának, a közszabadságoknak, a munkaszabadságának, a törvényességnek és az alkotmányosságnak kérdése lehet. (Helyeslés balfelől.) r Ebből a szempontból anélkül, hogy az előz­ményekre hosszasan vissza akarnék nyúlni, el­fogadom igaz tényállásnak Peidl Gyula kép­viselőtársam szakszerű és időrendben és oko­zati összefüggésben előadott beszédét, amelyet bizonyítékokkal támogatott. E tényállási alap­ján meg kell állapítani azt, hogy a belügymi­nister urnák szombaton kiadott rendelete sem­miféle törvényen nem alapszik, ellentétben áll az alkotmányosság szellemével, ellentétben áll a közszabadságokkal és főleg mélyen sérti a sajtó szabadságát és a iminkaszabadság elvét. Mert ha ezzel az egész munkáskizárással, vagy amint a túloldalról most már nevezik, mert azzá fajult: sztrájk kérdésével foglalkozunk, akkor meg kell állapitanunk, hogy ez a mozga­lom kezdeti stádiumában, igenis a munkaadok részéről megindult kizárás volt, olyan kizárás, amely néhány renitens munkásnak bűnét, akik­nek renitenciáját a saját szakszervezeti vezető­ségük is elitélte, általánosítani igyekezett nem­csak egyetlen nyomdára, hanem az összes buda­pesti nyomdászokra. Ilyen módon, amikor az ország égetően sür­gős és fontos törvényjavaslatokat tárgyalt: a szanálási javaslatokat tárgyalta; amikor a megelőző nemzetközi tárgyalások rendjén és azok következtében Európának figyelme ide volt fordítva, ezeknek a javaslatoknak tárgya­lására; (Ugy van! a balközépen.) akkor a mun­kaadók, a lapkiadók a kormány segítségére siettek azzal, (Ulain Ferenc : Ez igaz !) hogy egy csoportnyi, egy kis maroknyi munkás renitenciájának következtében azt a jogtalan és egyoldalú intézkedést tették, hogy a kollek­tív szerződést, amelyet ők nemcsak azzal a ma­roknyi 50—60 számú munkással, hanem az egész szakszervezeti munkássággal kötöttek, megsértsék, egyoldalulag felbontották, meg­szegték és kizárták Összes munkásaikat. Ez a kérdés keresztmetszete. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon s a balközépen.) Ehhez járult az a körülmény, hogy amikor már elmúlt an­nak szüksége, hogy a kormány igénybevegye a lapkiadóknak ama támogatását, hogy a kri­tika elnémittassék és az a komoly és nívós vita, amely itt a kormány javaslataival szem­ben folyt, egy süket vitává sülyesztessék alá; amikor kezdett maguknak a lapkiadóknak ké­nyelmetlen, előnytelen és káros lenni, hogy az ő lapjaik még mindig nem jelennek meg, el­lenben vannak egyes sajtóorgánumok, mésr pedig különböző pártállásu és világnézetű sajtóorgánumok, amelyek a sajtószolgálatot el­látják, amikor zsebkérdéss© lett ez a dolog a lapkiadó urak számára, s amikor már nem is volt többé szüksége a kormánynak erre a tá­mogatásra: akkor jön a kormány és megfizet nekik ezzel a törvénytelen rendelettel, meg­szünteti a konkurrenciát. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Azt nem mondhatja . a ministerelnök ur ennek a belügyministeri rendeletnek a védelmére, hogy csak két szélső sajtóorgánum jelent _ meg: a szélsőbal és a ^ szélsőjobboldal sajtója, amely a maga izgatá-

Next

/
Thumbnails
Contents