Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

534 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. Az igen tisztelt ministerelnök ur azt mondotta, liogy a kenyérharcban, bérkérdésben megengedhetetlen, hogy ez politikai érdekek szolgálatában kihasználtassék. Erre nézve azt mondom, hogy amennyiben a szociáldemokrata pártnak bármilyen ténykedése a keresztény és nemzeti gondolatnak előmozdítására, vagy a keresztény nemzeti gondolat intranzigens képviselőinek akcióstikerét előmozdítani alkalmas, azt mindig a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni. Épen ezért határoztam el, mint aki ebben a kérdésben egyedül vagyok felelős, hogy A Nép igenis meg fog jelenni. Nagyon természetes tehát, hogy én ezt a kormányrendeletet a legélesebben ellenzem és ennek konzekvenciáit a magam részéről levonom. Ezennel a legnagyobb sajnálatomra bejelentem, hogy kénytelen vagyok a kormányt támogató pártok tagjai sorából kilépni. (Általános helyeslés és taps. Derültség jobbfetől.) Elnök: Csendet kérek! (Állandó zaj a balközépen.) Ulain Ferenc képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnököt zavarni, amikor napirendi javaslatot tesz. T. Nemzetgyűlés ! Napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket május 14-én délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendje a további teendőkről való intézkedés legyen. A napirendi javaslathoz négy szónok iratkozott ^ fel. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első feliratkozottat felszólítani. Hebelt Ede jegyző : Nagy Vince ! (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. elnök ur napirendi javaslatával szemben bátor vagyok indítványozni, méltóztassanak elhatározni, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor taírtsa és annak napirendjére tűzzük ki a belügyminister urnák az időszaki lapok betiltásáról kiadott szombati rendelet tárgyalását és a béregyeztető bizottságok kérdését. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden megindokoljam napirendi javaslatomat. Az a kérdés, amelynek megtárgyal eSO képviselőtársam a

; nemzetgyűlés mai ülésének összehívását kérte, az eddigi felszólalásokban szerintem csak egyoldalú megvilágítást nyert, mert a baloldal részéről a szociáldemokrata pártnak hivatalos szónoka és személyes felszólalás kapcsán a fajvédők vezérszónoka szólott a kérdéshez, a kormány álláspontját pedig a ministerelnök ur fejtette ki. Én olyan pártnak vagyok a tagja és általában a polgári ellenzéknek ahhoz a részéhez tartozom, amely nem tartozik sem a Népszava mögött álló szociáldemokrata párthoz, sem pedig a Szózat és a Nép politikai napilapok mögött álló fajvédő csoporthoz. A polgári ellenzéknek ezekből a soraiból kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ezt az egyoldalú vitatkozást, amely a ministerelnök ur részéről harcot folytatott egyrészről a szociáldemokraták, másrészről a fajvédők ellen, nem tartom a kérdés objektív szemléletének és elbírálásának és ezért kénytelen vagyok a kérdésben sem anyagilag, sem pártpolitikai szempontból el nem fogúit polgári ellenzéknek álláspontját szóvátenni. Az, hoerv a szociáldemokraták vagy a fajvédők lápját esetleg törvényes indokkal betiltotta volna a belüsryminister ur, nem érintene általános szempontokat, de nem vagyunk érintve a munkaadók és a munkások bérharcában anyagilag sem, mert mi közöttünk, akiknek nevében szólok, nincsenek sem munkások, sem munkaadók. Ennélfogva megkísérlem és hiszem, hogy meg is tudom világítani a kérdést abból a pártatlan és objektív szempontból, amelynek irányító gondolata egyedül csak a sajtó szabadságának, a közszabadságoknak, a munkaszabadságának, a törvényességnek és az alkotmányosságnak kérdése lehet. (Helyeslés balfelől.) r Ebből a szempontból anélkül, hogy az előzményekre hosszasan vissza akarnék nyúlni, elfogadom igaz tényállásnak Peidl Gyula képviselőtársam szakszerű és időrendben és okozati összefüggésben előadott beszédét, amelyet bizonyítékokkal támogatott. E tényállási alapján meg kell állapítani azt, hogy a belügyminister urnák szombaton kiadott rendelete semmiféle törvényen nem alapszik, ellentétben áll az alkotmányosság szellemével, ellentétben áll a közszabadságokkal és főleg mélyen sérti a sajtó szabadságát és a iminkaszabadság elvét. Mert ha ezzel az egész munkáskizárással, vagy amint a túloldalról most már nevezik, mert azzá fajult: sztrájk kérdésével foglalkozunk, akkor meg kell állapitanunk, hogy ez a mozgalom kezdeti stádiumában, igenis a munkaadok részéről megindult kizárás volt, olyan kizárás, amely néhány renitens munkásnak bűnét, akiknek renitenciáját a saját szakszervezeti vezetőségük is elitélte, általánosítani igyekezett nemcsak egyetlen nyomdára, hanem az összes budapesti nyomdászokra. Ilyen módon, amikor az ország égetően sürgős és fontos törvényjavaslatokat tárgyalt: a szanálási javaslatokat tárgyalta; amikor a megelőző nemzetközi tárgyalások rendjén és azok következtében Európának figyelme ide volt fordítva, ezeknek a javaslatoknak tárgyalására; (Ugy van! a balközépen.) akkor a munkaadók, a lapkiadók a kormány segítségére siettek azzal, (Ulain Ferenc : Ez igaz !) hogy egy csoportnyi, egy kis maroknyi munkás renitenciájának következtében azt a jogtalan és egyoldalú intézkedést tették, hogy a kollektív szerződést, amelyet ők nemcsak azzal a maroknyi 50—60 számú munkással, hanem az egész szakszervezeti munkássággal kötöttek, megsértsék, egyoldalulag felbontották, megszegték és kizárták Összes munkásaikat. Ez a kérdés keresztmetszete. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon s a balközépen.) Ehhez járult az a körülmény, hogy amikor már elmúlt annak szüksége, hogy a kormány igénybevegye a lapkiadóknak ama támogatását, hogy a kritika elnémittassék és az a komoly és nívós vita, amely itt a kormány javaslataival szemben folyt, egy süket vitává sülyesztessék alá; amikor kezdett maguknak a lapkiadóknak kényelmetlen, előnytelen és káros lenni, hogy az ő lapjaik még mindig nem jelennek meg, ellenben vannak egyes sajtóorgánumok, mésr pedig különböző pártállásu és világnézetű sajtóorgánumok, amelyek a sajtószolgálatot ellátják, amikor zsebkérdéss© lett ez a dolog a lapkiadó urak számára, s amikor már nem is volt többé szüksége a kormánynak erre a támogatásra: akkor jön a kormány és megfizet nekik ezzel a törvénytelen rendelettel, megszünteti a konkurrenciát. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Azt nem mondhatja . a ministerelnök ur ennek a belügyministeri rendeletnek a védelmére, hogy csak két szélső sajtóorgánum jelent _ meg: a szélsőbal és a ^ szélsőjobboldal sajtója, amely a maga izgatá-