Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 533 jelentkezett szólásra, a képviselő ur ezután kerül sorra. PeidI Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nekem nincs módomban, sajnos, hogy a ministerelnök ur beszédjére reflektálják. (A 'képviselők egy része a jobboldalon kifelé indul), — Rupert Rezső: Várjunk, hadd tisztuljanak! — Elnök csenget — Farkas István: Nem zavarnak, csak tessék kimenni! — Rupert Rezső: Mi lesz? Vagy bennmaradni, vagy kimenni! — Elnök csenget.) Nekem a házszabályok sem teszik lehetővé, hogy a ministerelnök ur beszédére (reflektálják, de másrészt, sajnos, annak nagy részét nem is hallottam (Zaj. Elnök csenget), ugy hogy csak arra a részre vonatkozóan, amelyet hallani alkalmam volt, kértem szavaim félremagyarázása címén és személyts kérdésben szót. A ministerelnök ur többek között azt mondotta, hogy a kereskedelemügyi minister ur az ő vezetése alatt folytatott tárgyalások folyamán nem kivánt a munkásságra egyoldalúan presziót gyakorolni, hanem általánosságban a tárgyaló feleket figyelmeztette arra, hogy fejezzék be a sztrájkot, mert különben erélyesebb intézkedéseket tesz. Ezzel szemben én le kivánom szegezni, hogy a belügyministerium által kiadott rendelet a következőket tartalmazza (olvassa) : »A kereskedelemügyi minister ur erre a sztrájkoló munkásság képviselőinek tudomására hozta, hogy amennyiben folyó hó 25-én (Györki Imre : Halljuk ! Nagyon érdekes !) déli 12 óráig az ő magatartásuk következtében kielégitő megegyezés létre nem jöhetne, a kormány kénytelen lesz erélyesebb intézkedésekhez nyúlni.« Ez vonatkozhatik a sztrájkoló munkásságra, a sztrájkoló munkásság képviselőire, de semmiesetre sem vonatkozhatik szószerinti szövege szerint a munkaadókra. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Megállapítom tehát, hogy a kormány igenis egyoldalúan igyekezett presszionálni a munkásságot. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Ez nem áll ! Ez hamis beállítás !) — Peyer Károly: A rendelet szövege azt mondja; akkor rosszul fogalmazták ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Kérem, akkor többet nem fogunk közbejárni, meglátják az urak, mi lesz, ha ilyen illojálisan járnak el!) A másik az. hogy a Szózat és A Nép megjelenése azáltal vált lehetővé, hogy a munkásság anyagi követeléseit teljesítették és minden más nyomdavállalatban minden napilap és minden sajtótermék elkészülhet zavartalanul, akadálytalanul, ahol a munkások bérkövetelését teljesitik. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy befolyásolták a főbizalmi férfiak a munkásság szavazását. Én elmondtam, hogy ez az aktus titkos szavazással folyt le s elmondtam azt is, hogy teljesen a szabályoknak megfelelőennem szavazhattak a munkában levők, akik dolgoztak és nem sztrájkoltak, valamint az egyébként is munkanélküliek. (Rupert Rezső: A. rendőrség jelenlétében történt a szavazás!) Ha a ministerelnök ur ezzel szemben is azt állitja, hogy befolyásolták a, szavazást, akkor én a ministère]nők ur kijelentéseiben nem látom a ióbiszemüeéfi'et. (Uay van! Un" van! a baJ- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Nincs is abban egy csörm sem!) A főbizalmi férfiak' uralkodnak, mondia a t. ministerelnök nr. Emlékeztetem, hogy régebben » bizalmi férfi volt. általában av, a vörös "osztó, am elv p muTikássásrot izgatta, sztrájkba vitte stb. )3+h. Ezek n fKbizglmi férfiak nem ee-ypbek. mint az üzemben dolgozó munkások, valamennyi kivétel nélkül technikailag, üzemben dolgozó munkás. Amig azelőtt azt mondták, hogy csak a dolgozó munkás és ne a szakszervezet vezetője tárgyaljon, addig most a fordítottja a hiba és a baj. A főbizalmi férfiak tehát nem uralkodnak, nem, is uralkodhatnak, mert a munkásságtól kapják megbízatásukat. Viszont a szavazás eredménye fényesen beigazolta, hogy a főbizalmiak helyesen értékelték a munkások szándékát és akaratát, amikor ezeket a munkaadói javaslatokat nem fogadták el, nem tartották keresztülvihetőnek. Ha ők hozzájárultak volna, akkor sem lettek volna keresztülvihetők, mert a munkásság nem járult volna hozzájuk. Még csak egyetlen megjegyzést. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a vezetők nem respektálták a munkásság akaratát. Ennek épen az ellenkezője az igaz. A vezetők képviselték is a munkásság akaratát és respektálták

1 is a szavazás eredményében megnyilvánult munkásakaratot. Ez a valóság, nem pedig a másik. Talán nem árt most felhívni a figyelmet arra, mert esetleg későbbi komplikációknak lehet elejét venni, hog-y most ujabban, ugy tudom, a lapkiadók az újságírókat igyekeznek oly irányban befolyásolni és megfélemlíteni, hogy a nyomdászsztrájk következtében az újságírók egy részét, mint feleslegeset, el fogják bocsátani. Meg vagyok győződve róla. hogy az újságkiadók a maguk érdekeit kitűnően meg tudják védeni. Erről annál inkább meg vagyok győződve, mert ha előveszem a ceruzát, látom, hogy az újságok drágulása körülbelül lépést tart a cukor, vagy a zsír árának drágulásával. Tehát nincs semmi indokuk arra, hogy az ujságirókat rémítgessék, vagy elbocsássak. De természetesen, ha a kormány az újságírókon segíteni akar, méltóztassék az újságok terjedelmének korlátozására vonatkozó kormányrendeletet hatálytalanítani, tessék lehetővé tenni, hogy az újságok a szabad verseny terére lépjenek és akkor bizonyos, hogy egyetlen újságíró sem válik feleslegessé a nyomdászsztrájk következtében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Benárd Ágoston képviselő személyes kérdésben kért szót. Benárd Ágoston: T. Nemzetgyűlés! Csak pár pillanatra kérem a t. Nemzetgyűlés szíves türelmét. Az igen t. ministerelnök ur azt mondja, nem állította, hogy a keresztény nemzeti gondolatot képviselő sajtó megegyezést létesített volna a szociáldemokratákkal. Tény az, hogy mindenki a saját szavainak a legjogosultabb interpretálója, de az igen t. ministerelnök ur talán mégis meg fogja engedni, hogy nem egészen jól mondott szavai a hallgatóságban jogosan keltették azt a hitet, hogy ilyesfélét vagy ehhez hasonlót állitott. Miután én az egyik ilyen lapnak élén állok, amelyet megjelenésében az igen t. kormány rendelettel megakadályozott, természetes, hogy én is érdemben érintve érzem magamat és kötelességemnek tartom tiltakozni az ellen, hogy mint a keresztény nemzeti szociális gondolatnak intranzigens képviselője (Fábián Béla: Amellett a kormány támogatója!) és lap vezére, politikai kérdésben akármilyen paktum volna köztem és a szociáldemokraták között. Knelentem azonban itt a t. Nemzetgyűlés színe előtt, hogy amennyiben arról van szó, hogy az elégedetlen proletárt megelégedett polgárrá tegyük, a szociáldemokrata párt mindig az oldala mellett fog találni.