Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

532 A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. .jából nines keresztényszocialista munkás! Ez a maguk bűne. — Peyer Károly: Kérjen pénzt a kormánytól most újból! — Szomjas Gusztáv: Életképes keresztény politikát kell csinálni! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gömbös Gyula: Amikor pedig azt mondják, hogy keressek munkásokat a keresztényszocialistáknál, megállapítom, hogy nem tudnak nekem munkásokat szállítani, mert ilyen munkásuk egyszerűen nincs. (Zaj.) Ebben azonban nem ők a hibásak. Az én felfogásom szerint a nemzeti keresztény alapon álló kormánynak kötelessége lett volna ezt a mozgalmat és más nemzeti munkásmozgalmakat is támogatni. (Nagy zaj. Elnök csenget. — Peyer Károly: A tehetetlenség politikája ez! — Farkas István: A munkásokat nem lehet járszalagon vezetni!) A szakszervezeti kiküldöttekkel és a bizalmiférfiakkal igenis, megállapítottuk azt, hogy mik a követelések, megállapítottuk, hogy mit fogunk teljesíteni és azt a kikötést tettük, — természetesen miután a főnökegyesület viszszaniaradt része terrorral igyekezett engem elnémítani — hogy amennyiben a főnökegyesület velük szemben azzal a követeléssel lépne fel, hogy bennünket bojkottáljon a szociáldemokrata szakszervezettel, — mert erről volt szó, ezt akarták keresztülvinni (Propper Sándor: Ez a terror!) — akkor mi közvetlenül a szakszervezetektől és a bizalmiférfiak utján kapunk munkásokat. Miután a szociáldemokrata párt kijelentette, hogy ezekben a kérdésekben tisztára a munkásproblémát nézi, ennek következtében nem volt okom arra, hogy ebbe a támogatásba bele ne menjek. Ez, mint munkaadónak, különben is kötelességem, mert nem akarok azok közé a munkaadók közé tartozni, akik a munkást nem is ismerik; közvetlenül akarok velük tárgyalni, tudni akarom, hogy mi a bajuk, mert ha tudom, hogy mi a baj... (Gr. Bethlen István ministerelnök : Én csak ennyit mondtam. — Zajos ellentmondások a bál- és a ssélsőbalJodalon. — Zsirkay János: Szerencsére vannak itt gvorsirók!) A ministerelnök urnák tudnia kell, hogy nálam ebben a kérdésben nincs megalkuvás, hiszen ő volt az, aki engem mindig mérsékelt, amikor ezzel a párttal szemben harcot hirdettem ebben a házban. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Én ugy látom, hogy van!) Egy különös — nem tudom eléggé aposztrofálni — elferdltést látok abban, amikor a ministerelnök ur politikát magyaráz az én gazdasági ténykedésembe. Apnonyi Albert igen t, képviselőtársam kijelentette, hogy ha túlságosan ragaszkodunk almoz a rendszerhez, amely a múltban is elmérgesitette a viszonyt az egyes társadalmi osztályok között, ha túlságosan magasról fogunk egy régi rendhez ragaszkodni, akkor természetes, hogy a munkásság — mert elégedetlen — olyan utakat fog keresni, amelyek nem illeszkedhetnek bele a mi gondolatkörünkbe. Nekünk kötelességünk a szociális problémákkal intenziven __ foglalkozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem lehetek keresztény uzsorás sem, (Ugy van! Taps a balközépen.) nem lehetek uzsorás nemcsak a fizikai munkásokkal szemben, de a szellemi munkást is ki kell szabadítani a tőke béklyóiból, (Ugy van! a balközépen.) mert a fizikai munkás, a szellemi munkás és a tőke együtt termelnek. Jogtalan tehát az a tendencia, amely csak az egyik fél javára akarja billenteni e évi május hó 2-án, pénteken. mérleget. (Lendvai István: Keresztény nemzeti alapon! — Zaj.) Ez a tényállás és merem állítani, hogy e pillanatban nyugodtabban állok ezen a helyen, mint akár a ministeerlnök ur, akár a bel ügy minister ur ül a vörös bársonyszékben. (Ugy van! a balközépen.) A helyzet felületesl ismeretének hamis kémjelentések alapján való felesleges félelemnek tulajdonítom azt, hogy ilyen erélyes intézkedéssel némítják el a lapokat. T. Nemzetgyűlés! Mi termeltünk sajtóterméket, mi munkát adtunk szellemi és fizikai munkásoknak — hiszen épen azt a két sajtóorgánumot méltóztatott betiltani, amelyeknek ezen rendszer létrejöttében igen nagy szerepük volt. — (Rupert Rezső: Ezek csinálták!) mi termeltünk békés szándékkal és ezt a békés szándékot a Ház húsvéti ülésén is kinyilvánitottam akkor, amikor a szanálási javaslat általános vitájának berekesztése idején kijelentettem, hogy alkalmat kivánok adni a kormánynak, miután már általánosságban elfogadtatott a javaslat, hogy húsvét előtt a kormányelnök ur azt programmjához hiven tető alá hozhassa. Békés szándékkal mentünk vissza békés foglalkozásunkhoz, mert éreztük a helyzet súlyos voltát; még akkor sem akartunk gáncsot vetni a kormány politikájának, különösen amikor a nemzetgyűlés már döntött ebben a kérdésben s akkor a kormány, melynek az a tulajdonsága, hogy amikor nincs nemzetgyűlés, mindig merészebb, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) beszünteti a napilapokat minden megokolás nélkül, mert állítom azt, hogy az 1912. évi LXIII. te.-re való hivatkozással nem lehet megokolni a lapok betiltását, (Ugy van! balfelöl.) mert hiszen a közlemény, amely miatt be kellett volna tiltani, meg sem jelent; az a lap nem jelent meg, hanem megüzenték, hogy egyáltalán ne Írjatok és ne dolgozzatok. (Lendvai István: Csak hazudni szabad!) Ilyen körülmények között kétségbe kell esnem ázom, hogy az ország politikáját felelős tényezők olyan irányba terelik, amelynek következtében ahelyett, hogy nyugalmat és békét teremtenének, a végén ökölbe szorított kézzel fogunk eerymással szembenállni és testvér a testvér ellen fog harcolni. (Rakovszky István: Ugy van! Fájdalom!) Mert be kell jelentenem, hogy ha ez tovább igy megy, nem vagyok hajlandó magamat sem tovább mérsékelni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen. — Hajós Kálmán: Micsoda prenotens hang ez! Mit jelent ez? Ki fél magától?! Menjen Károlyi Mihállyal Bécsbe! — Ulain Ferenc: Árulókkal ne ... — Nagy zaj.) Elnök : Ulain Ferenc képviselő urat másodszor vagyok kénytelen rendreutasítani. Gömbös Gyula : s minden erőmmel &s alkotmányunkadta jogommal azon igykezem, hogy ezt a rendszert, amely ugylátszik, termelni nem tudott, csak adminisztrálni, (Egy haing half elől .* Azt is rosszul !) annak ellenére, hogy (Erdélyi Aladár : Ök kívánták az újságok megszüntetését, az jogos volt ?) olyan magasztos gondolatnak, a nemzeti újjáéledésnek, a renaissancenak jegyében született^ amely jelszavak után a magyar tömegek tényleg tudtak indulni, hogy ezt a rendszert, amely önmagával ellentétes, mert termelni nem tud, mert elveit elhagyta, az ország érdekében elsöpörmk. (Élénk helmeslés és taps a balközépen és o bal- és a szélsőbaloMalon). Elnök : Peidl Gyula képviselő ur személves kérdésben kért s?ót. (Bénárd Ágoston szólásra jelentkezik.) Először Peidl képviselő ur