Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

À nemzetgyűlés 280. illése 1924. K;.bók t képvise'ő ur javaslatot terjesztett elő arra vonatkozólag hogy a jövedelmi adónál a létminimum 120J koronára emeltessék fel és annak a veszteségnek ellensúlyozásaképen, amely igy éri az államot, álh pittassék u eg a jövede mi adókulcsnak maximuma 40% helyeit 45% ban. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy az egyesitett bizottság tárgyalásai során már felem eltük a létminimumot a kormány javaslatában eredetileg szerepelt 500 korona helyett 80J ko onara: ez az összeg, amely a békeidőben a Wekerle-féle adójavaslatokban is szerepelt Most azt hiszem, hogy adott hel \ zetünkben a létminimum tekintetében "túl nem mehetünk. Ennélfogva a a agam részéről ellenzem a javaslat elfogadását Itt még megjegyezni óhajtom azt, hogy a maximális kulcs felemelése túlságos nagymérvű megadóztatást jelentene, mert a maximális adókulcs nem 40, hanem 44/°/

0 lehet a paragrafusban megjelölt esetekben és ehhez még hozzájönnek azok a városi pótlékok és egyéb terhek, amelyek éppen ezekben a nagyobb vagyonoknál a vagyonadóból kifolyólag súlyosan hárulnak az adózó polgárok jövedelmére. Azt hiszem, hogy ez igen nagy megterhelést jelentene és nem ellensúlyozná azt az összeget, amely a minimum leszállításából áll elő. Kabók Lajos képviselő ur másik javaslata az, hogy a városokra vonatkozó rendelkezésnél hagyassek ki az az intézkedés, amely azt kontemplálja, hogy a rendezett tanácsú városok külön adót vethetnek ki közigazgatási szükségleteik fedezésére. E tekintetben a helyzet ugy áll, hogy ezidőszerint is a legnagyobb városok, nevezetesen Budapest, meglehetős széleskörű jogokkal rendelkezik az adózás tekintetében. És azt hiszem, hogy fokozatosan ezeknek az autonómiáknak mindig több jogot kell biztositani a tekintetben, hogy a maguk háztartását szabadabban láthassák el. Szóval fokozatos jogkiterjesztésről van szó, amelyiknél azonban még nem megyünk el egészen a községekig, hanem megmaradunk a városoknál e jogkiterjesztői tekintetében. Kétségtelen, hogy különösen a jognak ilyen első kiterjesztése alkalmával, de későbben is figyelemmel kell kisérni azt, hogy a törvényhatóságok, városok és községek hogyan élnek ezzel a joggal, ez azonban teljesen biztosítva van a benyújtott törvényjavaslatban az által, hogy a belügyminister ur és a pénzügyminister ur hozzájárulása kell az ilyen intézkedésekhez. Kabók t. képviselő urat megnyugtathatom arra nézve, hogy a pénzügyministernek mindig nagy és fontos gondja lesz őrködni afelett, hogy községi adóztatással az emberek túl ne terheitessenek, mert hiszen a községi adókkal való túlterhelés az államháztartás egyensúlyát billenthetné meg, illetve az állami bevételek szabályszerű befolyását akadályozhatja. Ennélfogva ilt egy magas összeget kell megállapítani mindenkor, ennek biztosítására a kormány a jelenlegi szakasz szerint is ügyelni fog. Reisinger i. képviselő ur javaslatot adott be arra nézve, hogy a vasúti viteldíjakat illetőleg jelenleg fennálló kedvezmények meghagyassanak az államvasutak alkalmazottaira nézve. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy osztom azt a álláspontját, hogy ezeket a vasúti viteldíjkedvezményeket általában véve helyesebb volna megszüntetni Ez az intenció jut kifejezésre ebben a törvényben is, amennyiben felhatalmaztatik a kormány ezeknek a kedvezményeknek tényleges megszüntetésére is. Azonban számolva épen azzal a helyzettel, amelylyel Reisinger t. képviselőtársam is számol, egyelőre csak az van kimondva, hogy fokozatosan mérsékelheti ezeket a kedvezményeket és azután esetleg meg is szüntetheti, hogyha már olyan viszonyok következtek be, amelyeknél ez megszüntethető, anélkül, hogy ebből azok a kategóriák, ameévi április hó 17-én, csütörtökön. 499 lyek most a kedvezményeket élvezik, magukra nézve sérelmet konstruálhatnának. Azt hiszem, hogy ennél az eljái ásnál a kor mánynak mindig figyelnie kell arra, hogy ne az államvasutiaktól vonják el elsősorban es hogy illetve azoktól vonják el legkésőbb a kedvezményeket, mert hiszen egészen természetes, hogy ezek állanak legközelebb az államvasutakhoz és ezek azok, akik mégis bizonyos igényjogosultsággal, — ha valaki bir, — bírhatnak ezekre a kedvezményekre. De nem szeretném a kormányzat kezét megkötni e tekintetben annál kevésbbé, mert hiszen a törvényjavaslat ugy kontemplálja, hogy az államvasutak majd önálló vagy félig önálló kezelés alatt fognak hasznosittatni és erre az esetre, erre az önálló, vagy félig önálló kezelésre úgyis valami olyan külön szabályozást kell megtalálni, amely külön szabályozást illetőleg ezidőszerint még, mikor az önállósitás tervezete nincs meg, nem tudunk határozott választ adni. Reisinger képviselő ur második ilyen határozati javaslata arra vonatkozott, hogy a tisztviselői elbocsátásoknál a szakmunkások és azt hiszem, a kézimunkásokat értette itt elsősorban, vétessenek ki és hogy ezeket ne lehessen elbocsátani. Erre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy a törvényjavaslat maga azt kontemplálja, hogy az a létszámredukciő úgyis elsősorban a megüresedő állások nyilvántartása utján éressék el, csak amennyiben ig}

7 nem sikerül a kellő redukciót elérni, akkor kerül azután sor a tisztviselők elbocsátására Ezen elbocsátásoknál azonban bizonyos irányban feltetlenül szabadkezet kell biztositani a kormányzat részére, és amint ezt minden téren biztosítja a javaslat, ugy nem szeretném megkötni valamely speciális irányban sem. Elhiszem és szívesen koncedálom, hogj

r a t. képviselő ur látott és tapasztalt olyan esetet, amelyben méltánytalan vágj- helytelen eljárásról volt szó, de hogyha ezen a részen vagy ebben az irányban történt valami ilyen, előfordulhatott vagy történhetett más irányban valamely más eset, amely szintén ugyancsak ilyen helytelen eljárásnak nevezhető és különösen a jövőre nézve előfordulhat valamely más irányban való intézkedésből kifolyólag, amelyre vonatkozólag pedig korlátozó intézkedést — hiszen mindent nem tudunk a törvénnyel provideálni, — nem állapithatunk meg. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ha ezeket az intézkedéseket egyes képviselő urak észrevétel és felszólalás tárgyává teszik az illető ministereknél, hogyha szükséges, esetleg ide a Ház elé hozva azokat, én azonban.nem gondolok olyan általános szabályt megállapítani egy esetből kifolyólag, amely speciálisan egy iráiTyban, illetve egy téren korlátozza azt a felhatalmazást, hogy általábanvéve ezek a tisztviselői korlátozások megtörténhessenek. Hiszen, hogyha azokra az emberekre szükség van, nem fogják elbocsátani őket úgysem. (Esztergályos Jáuos: Sajnos a közelmúlt azt mutatja. — Zaj. — Elnök csenget.) F. Szabó Géza t. képviselő ur is előterjesztett egy javaslatot, melyhez a magam részéről hozzájárulok. Azután Egry Nagy János t. képviselőtársam is előterjesztett egy javaslatot, amelyben a városokra nézve ugyanazt kívánja megállapittatni, ami a vármegyékre nézve áll. Ehhez a javaslathoz a magam részéről szintén hozzájárulok, illetve annak elfogadását javasolom. Kéthly Anna t. képviselőtársam is beterjesztett egy javaslatot arra vonatkozólag, hogy a gyermekeknél a korhatárra vonatkozó rendelkezés fentartassék és illetve, hogy ne adassék meg a népjóléti ministernek az a jog, hogy e tekintetben rendelettel intézkedhessek. Itt tisztelettel megjegyezni kívánom, hogy nézetem szerint ez elsősorban olyan kérdés, amely a