Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

"A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 489 tnében joguk van politikai kérdésekben véleményt nyilvánítani. (Meskó Zoltán : Nem mondtam, hogy nincs.) A törvényhozásnak mindenkinek jogát, tehát a törvényhatóságok jogát is tiszteletben kell tartania. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Nem vontam kétségbe.) Hova jutnánk, ha itt ellenzéki, vagy kormánypárti felszólalások nyomán, el akarnók konfiskálni ezt az ezeréves jogát a magyar törvényhatóságoknak 1 (Meskó Zoltán ; Ezt nem mondtam.) Azt kérem, ne avatkozzunk be e kérdésbe. Azt hiszem, ha ezek a törvényhatóságok az ellenzék mellett foglaltak volna állást, akkor az ellenzéki képviselő urak tudták volna, hogy mikép lehet ezt a maguk részére fruktifikálni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. — Zajos ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Tiszteljük mindenkinek jogait és tiszteljük a törvényhatóságok jogát, (Pikier Emil: A nép jogát nem tisztelik !) jogát az ezeréves magyar oszlopoknak, amelyek integráns részei a magyar alkotmánynak. (Élénk helyeslés és iaps a jobboldalon./ Elnök; Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső; T. Nemzetgyűlés ! Pártom neveben is szükségesnek tartom röviden nyilatkozni, mielőtt a javaslat további részletei következnének., (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) A mi pártunk volt egyike az u. n harcos pártoknak, amelyek itt ezt a tusát megvivták. Utólagosan elárulhatom a titkot : nem volt szükség 16 órás ülésekre, mert eredetileg is ugy határoztunk, hogy a ministerelnök ur kívánságát teljesítjük és áteresztjük ezt a javaslatot. Az urak tehát a 16 órás üléseket teljesen hiába rendezték. (Felkiáltások jobbfelől ; Na ! Na !) De, mert rendezték ezzel szemben is meg kellett mutatnunk, hoay a harcot bírjuk, ha akarjuk (Felkiáltások jobbfelőt : Két hétről beszéltek !) Annál jobban fájt nekünk az az illojálitás, amelyet az előadói székből kellett tapasztalnunk, hogy obstrukciot emlegetett az egyik igen t. előadó ur, és felvetette a házszabályrevizió szükségességének kérdését akkor, amikor alig egy heti vita alatt ilyen óriási, a nemzet eletérdekeit érdeklő, ken nagyfontosságú kérdést letárgyaltunk. T. Nemzetgyűlés ! Két'feladat állott előttünk. Megdöbbenéssel vettük kézhez ezt a javaslatot, és láttuk benne az ország veszedelmét, mi a haladás szellemet képviselő pártok, mikor a javaslatok tanulmányozása után meggyőződtünk róla, hogy itt voltaképen a reakció készül berendezkedni Mégis azért, hogy a felelősséget elhárítsuk magunktól, és áthárítsuk azokra, akiket illet; azért, mert láttuk azt a hipnózist, amelybe az országot belevitték, azt határoztuk, hogy nem fogjuk megakadályozni parlamenti obstrukcióval, vagy még az obstriikció látszatával sem ezeknek a javaslatoknak arra az időre való szállítását, amikorra azt a ministerelnök ur tervezte (Erdélyi Aladár : Nagyon helyes !j Kettő között választhattunk. Vagy egy deklarációval kellett elintéznünk a dolgot és ebben az esetben kivonultunk volna a javaslatok tárgyalása elől vagy el kellett mondanunk kritikánkat. Mi ezt a második, nehezebb móduszt választottuk, mert azt gondoltuk, hogy a kritika, az ország felvilágosítása a mi kötelességünk s el kell hárítanunk magunkról a felelősséget is, nehogy a hatalom mai kezelői, vagy az utódok bármikor is hivatkozhassanak arra, ha majd látni fogják az e javaslatokból ránkszakadni készülő végzeteket, hogy mi itt voltunk és nem emeltük fel szavunkat. Igen, mi itt voltunk, de mint Kasszandrák állottunk itt és sorsunk a Kasszandrák sorsa : megjósoltuk a végzetet ! A többi már nem a mi dolgunk. Feladatunk az volt, ami Kasszandráé — mint annakidején Kossuth Lajos irta Deák Ferencnek — hogy : Igazunk legyen, de amit mondunk, az meg ne hallgattassék. Ezek után pártom nevében kijelentem, hogy nem tartjuk szükségesnek a részletes vitában való részvételt. Elmondottunk eddig mindent, azért sem kell a vitában tovább résztvennünk, mert ez egy sajátságos törvény lesz, mindezen javaslatok egy sajátszerű komplexust fognak alkotni, s tulajdonképen abban a pillanatban — és ez nagyon érdekes, mert aligha volt még példa rá törvényhozásunkban — ahogy megszavaztatnak ezek a javaslatok, meg is szűnnek törvények lenni, mert hiszen a 2. §-ban benne van, hogy minden kérdést, amelyet törvény rendez, a törvénytől eltéróleg is rendezhet a kormány. A legsajátságosabb, talán a világ egyetlen törvényhozásában elő nem forduló törvény lesz ez, amely abban a pillanatban válik semmivé, abban a pillanatban lesz nemtörvény amikor meg fog szavaztatni. Ebbe a játékba mi a magunk részéről tovább nem megyünk bele. Szerettük volna ettől megóvni a többséget ; szerettük volna, ha a kormány a nemzet amaz erőihez fordult volna, amelyek hivatva leltek volna megmenteni a helyzetet-, szerettük volna, ha a kormány nem egy csődbejutott krájzlerosként kezeli az ország ügyeit, egy olyan krájzlerosként, akinek rokonai sem rendelkeznek már több pénzzel, hanem ehelyett a nemzet lelki és anyagi erőforrásaihoz fordult volna, mert meggyőződésünk, hogy ebben az esetben a kormány megtalálta volna részben az áldozatokban, részben egy nemes, a mai nagy időkhöz illő takarékoskodásban a kimenekülés útját. Nem tudtuk elérni, amit akartunk, hiábavaló volt ez a figyelmeztetés. De mi lelkiismeretünknek eleget tettünk és eszel elbúcsúzunk ezen ügy tárgyalásától. (Helyeslés jobbfelől.j Elnök: Szakács Andor képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Mindenben hozzájárulok ahhoz, amit Meskó Zoltán t. képviselőtársam elmondott. Mindössze két rövid megjegj

7zést óhajtok a törvényhatóságok kérdéséhez tenni. A törvényhatóságok azon jogát, hogy még a nemzetg3'ülést is bírálhatják, kétségbevonni nem lehet, ha a törvényhatósági mVottság törvényesen és alkotmányosan van együtt. (Heflymegi-Kiss Pál : Ez az !) Mivel azonban a törvényhatósági bizottságoknak a nemzetgyűlés által a muít év végeztéig meghosszabbított mandátumai lejártak, többi semmi illetékességük és törvényes kompetenciájuk nincs arra, hogy a nemzetgyűlés fölött bírálatot mondjanak. Másik megjegyzésem pedig az, hogy ugyanezek a törvényhatósági bizottságok az előző nemzetgyűlés életfolyamata alatt valósággal fellázadtak a nemzetgyűlés szuverenitása ellen, amikor kétségbevonták a nemzetgyűlés törvényalkotási jogát, kétségbevonták a nemzetgyűlésnek azt a jogát, hogy pl. a közigazgatási reformot megalkothassa. Azok a törvényhatósági bizottságok cselekedték ezt (Rubinek István : A törvényhatósági bizottságok egyes tagjai !) — nem valamennyien, nagyon jól ismerem a kérdést, hanem azoknak egy tekintélyes része, — azok vonták kétségbe ennek a nemzetgyűlésnek illetékességét és kompetenciáját, amely az ez idöszerinti ideiglenes alkotmány alapjait lefektette, az ország alkotmányos berendezkedéséről intézkedett és Magyarországon a kormányzót államfővé megválasztotta, amely törvényhatósági bizottságok most az ellenzék működését bírálat tárgyává tették. Az ilyen törvényhatósági bizottságok illetékességét, sőt még erkölcsi jogosultságát sem ismerem el arranézve, hogy a nemzetgyűlés felett bírálatot gyakoroljanak. Elnök : Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A szociáldemokrata párt ezen javaslat általános tárgyalásánál résztvett és kifejtette a párt álláspontját. Igyekeztünk rámutatni arra, hogy ezek a javaslatok, véleményünk szerint, nem alkalmasak a gazdasági élet szanálására. A javaslatot nem fogadjuk el, nem-