Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924, különb, elfogadhatóbb esetnek, mint azt, hogy az államrendőrség agyaggyárat épit privátemberek Bzámára. Én tehát ugy vélem, hogy a takarékoskodást nemcsak épen ugy kellene csinálni, mint ahogy ezt eddig mutatták nekünk, hogy megszüntettek, illetve megszüntetettnek bemutattak olyan intézményeket, amelyek maguktól már régen megszülitek, vagy amelyeknek megszüntetése már úgyis régen idejét múlt dolog még a mai kormány szerint is, amelyek háborús intézmények voltak s amelyeknek megszüntetése előtt nem hogy akadályok lettek volna, de az a köz érdekében egyenesen szükséges. Ha gondoskodni akarunk arról, hogy az államháztartás terhein komoly formában könnyitsünk, akkor alaposan utána kell néznünk, hogy miért kell hivatalokat fentartani ebben az országban azért, hogy azoknak tagjai bizonyos aktusoknál. 10 esztendőben egyszer a vasúti várótermekben mulathassanak. Ha nem elég a nemzeti hadsereg, nem elég a négy-ötszörös létszámra emelt államrendőrség, vámőrség, csendőrség, pénzügyőrség, — és nem tudom, még milyen fegyveres alakulataink vannak — azt méltóztatnak gondolni, hogy ezzel a nemzeti munkavédelmi hadsereggel el lehet intézni forradalmi eseteket 1 ? Hiszen ezeknek a hivataloknak egész összeállítása egy komolytalan játék, hiszen ebben az intézményben köztudomás szerint seregestül vannak olyan egyének, akik sokkal inkább akarták annak idején a bolsevizniust, mint ahogyan azt a szociáldemokrácia jegyében szervezett munkásság akarta. Azután pedig, ha csak ez az alakulat alkalmas már ezt az országot a forradalmi kitörésektől megmenteni, akkor mondhatom önöknek, hogy máris íehet kezdeni a végrendelkezést, mert ha a nemzeti hadsereg és ötszörösitett rendőrségi létszám és egyéb intézmények nem elegendők ebben az országban a forradalmi hangulat elfojtására, akkor ezzel a bizonytalan és kétes értékű intézménnyel igazán nem erősödik a magyar fegyveres hatalom. Nekem ezekre a felesleges és szinte a közvéleményt bosszantó és kihivó játékintézkedésekre és intézményekre sincs egy krajcárom sem. Méltóztassanak megengedni, hogv nagyon röviden az adózás kérdésével is foglalkozhassam. Felfogásom szerint a kormány most ideterjesztett javaslataiban sem tagadta meg önmagát és ezekben a javaslatokban sem oldotta meg mindazokat az adóügyi problémákat, amelyeket az adózó közönség joggal elvárhatott volna a kormánytól. Hogy az adózás terén csinált a kormány ujabb úgynevezett reformokat, ezt mondja, de e reformok helyett nem birok egyebet látni, mint azt, hogy különböző módokon újból emelte az adózást, fordított eg*yet az adóprésen. Egyik legjellegzetesebb tünete ennek az adózási akciónak, amelyet a kormány a szanálás kapcsán tervbe vett, hogy Magyarország legnagyobb vagyonmennyisége, legnagyobb vagyontömege, a föld nem fizet annyi adót, mint amennyit házhaszonrészesedésből bevételez az állam. Meg tudom érteni Hoyos képviselő urat, amikor (Gr. Hoyos Miksa: Nenv tudja mennyit fizetünk! Hogy mondhat ilyet?) ennél a mondásomnál felszisszen (Gr. Hoyos Miksa: Neím szisszenek fel, hiszen idáig vagyok vele!) de ezzel szemben^ méltóztassék megengedni képviselő ür. én még annál ipkább vagyok t«le azzal az igazságtalanságévi április hó 11-én, pénteken. 43 gal, melyet elkövet az állam a nagy földbirtok javára az adózás terén. (Gr. Hoyos Miksa: Ez teljesen téves, azért szisszenek fel!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Saly Endre: A földadó 33 millió!) Reisinger Ferenc: Földadóból befolyik 33 millió és a házhaszonrészesedésből 35 millió. Bocsánatot kérek, lehet, hogy én laikus vagyok. (Berki Gyula: A földvagy on váltság többet tesz ki! — Mozgás és zaj jobbfelől.) Azon az oldalon ül néhány képviselőtársam, aki még a szüzbeszédét sem mondotta el. Ennél alkalma volna erre, — igen bő téma — fel álla ni és mindazokat elmondani, amiket közbeszólás alakjában felém méltóztatnak zuditani. Nagyon szivesen szeretem magamat megg r yőzetni (Erdélyi Aladár: Ide méltóztatik ezt adreszszálni!) Nem, Berki képviselő úrhoz. (Nagy Vimce közbeszól. — Berki Gyula: A képviselő urnák Debrecenben több tehénre volt szüksége, mint nekem Sarkadon! — 'Nagy Vince: emberek állottak mellettem, nem tehenek! — Berki Gyula: Tegyük egymás mellé a választási számlákat!) Nem méltóztatnék ezt a közbeszólást hangosabban megismételni? (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Mivel a földadójövedelem az eddig is érvényben lévő régi rossz kataszter alapján rovatik ki ezután is, én indittatva érzem magamat annak megállapítására, hogy épügy mint eddig, a városi lakosság és a kisgazdaközönség rovására a nagy földbirtok javára fog megtörténni ezentúl is a föld megadóztatása. Egy cseppet sem vagyok elfogult, amikorj a nagy földbirtok adójával foglalkozom és neon zavarom össze a fogalmakat, mert hiszen épen tisztázni szeretném. Arról az oldalról igen nagy előszeretettel szeretik nagy általánosságban felénk kiáltani, hogy várost a falu ellen. Nem, kérem szépen. Az adózásban rejlő igazságtalanságokat, amelyek Magyarországon régóta történnek, mi nagyon világosan látjuk, tudjuk, hogy a kisgazdaközönség azzal mélyen sújtva van. Hiszen még emlékszem számokra, hivatalos statisztikai adatokra s hogy csak egyet említsek, a gróf Csekonies-féle többezer holdas nagybi'rtok adója holdanként 40 fillér volt, a fél koronát sem ütötte meg. Ezzel szemben (Gr. Hoyos Miksa közbeszól.) — persze ez önöknek ostobaság, amit én beszélek, pedig nem ostobaság, hanem kellemetlen egyes nagv földbirtokos uraknak — a kisgazdák, a 10—15 holdas törpe birtokosok fizettek holdanként 15 koronáig menő adót. Méltóztassék képviselő ur, aki ezt az iliparlamentáris megjegyzést adresszálta felém ... Elnök: Ne méltóztassék ilyet mondani, képviselő ur. Én inparlamentáris kifejezést nem hallottam, mert ha hallottam volna, akkor rendreutasítottam volna az illető képviselő urat, (Gr. Hoyos Miksa: Ki volt az? Én? Egy szót sem szóltam!) Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Gr. Hoyos Miksa: Én nem is szóltam! — Pikier Emil: Nem a képviselő úrra célzott! — Gr. Hoyos Miksa: De ide nézett! — Pikier Emil: A képviselő ur szép ember, azért nézett oda! — Derültség. — Erdélyi Aladár: Hol fizetett az a kisgazda 15 koronát? Közelebbi vidéket kérünk! Szeretnék válaszolni!) Erdélyi képviselő urlat is kérem, méltóztassék csendben maradni, mert a képviselő urnák sincs joga közbeszólni. Reisinger Ferenc: A képviselő ur. mint 6*
