Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

44 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924, hallottam, szintén fel fog szólalni, úgyhogy módjában lesz mindezekre válaszolni és megcáfolni azt, amit mondok. Azon nem lehet vitatkozni, hogy a kisbirtok adója felment holdankint 15 koronáig. (Gr. Hoyos Miksa: És én fizetek 123^ koronát.) Ilyen eset is előfordul. Ez azonban a nagybirtokoknál — mint méltóztatnak ezt a kérdést nagyon jól ismerni — nem olyan veszélyes, mert egy 1000 holdas birtok, véleményem szerint, sokkal könnyebben tud 22 korona adót fizetni holdankint, mint egy 15 holdas birtok 1 koronát. Hiszen a 15 holdas gazdának sokkal inkább szüksége van az ö 15 holdjának minden egyes fillér hasznára, mint az 1000 holdas birtokosnak a tőle elvont 22 koronára. Meg vagyok róla győződve, hogy sohasem fogom tudni ezt a tételt elfogadtatni a t. túloldallal és legkülönösebben az érdekeltekkel, de az, amit mondok, ennek ellenére valóság, mert hivatalos statisztikai adatokon alapszik. A jövedelemadónál a javaslat 800 koronát állapit meg az adómentes létminimumként. A magam részéről nem fogadhatom el ezt a létminimumot. Visszaidézem a t. Nemzetgyűlés emlékezetébe a békeidőt, amikor évi 1200 korona fizetéseket állapítottak meg létminimumként, ugy az állami, mint a magánhivatalokban. A legkisebb fizetésű kezelőszemélyzethez tartozó alkalmazottnak évi fizetése 1200 korona volt (Gr. Szapáry Lajos: Én 900-zal kezdtem! — Szabó Sándor: A tanitóknak 1000 koronájuk vfolt!) Igen. 1000 korona és a természetbeni járandóság. Az én felfogásom a_z, hogyha a fizetések tekintetében az alkalmazottak és a munkásság tömegei még a békebeli fizetések 50%-át sem tudják elérni, akkor súlyos igazságtalanság történik ezekkel az egyénekkel szemben, amikor adójukat olyan alapon állapítják meg, hogy az még a mai kevés keresetüket is csökkenti. A forgalmi adó terén a koiímány évek óta nem birt rendet teremteni. Ma is az a helyzet, hogv az egyik pénzügyigazgatósás: területén a forgalmi adó forgalmi adóját is fizetik, a másik pénzügyigazgatóság területén pedig nem. Az egyik helyen ugyanis külön vezetik be a könyvbe az illető áru árát és külön a bevételezett forgalmi adót, a másik helyen viszont együtt vételezik be az egészet és amikor az illető lerója forgalmi adóját, a forgalmi adó után is forgalmi adót fizet. Ugy gondolom, itt lenne már az ideje, hogy a kormány ezekben a kérdésekben ife rendet teremtsen, vagy; ha már nem hajlandó, vagy nem tud arra a magasabb álláspontra helyezkedni, hogy ezt a leglehetetlenebb, a dolgozó néposztályt a legkeményebben sújtó adónemet levegye a dolgozó néposztály nyakáról és teherbíróbb osztályokra rakja, legalább vigyen bele a forgalmi adó rendszerébe egyöntetűséget, hogy legalább el tudjanak igazodni, különösen a vidéken, azok a szerencsétlen Írástudással és könyvelési tudománnyal nem rendelkező apró emberkék, abban a tekintetben, hogy mihez van joguk, mihez nincs, és hogy elkerülhessék azt a folytonos zaklatást, amelynek épen a rendszertelenség következtében a forgalmi adózás közben állandóan ki vannak téve, Nagyon érdekes, hogy némely pénzügyigazgatóságnál olyan intézkedés van érvényben, hogy a forgalmi adóbélyeget csak hetenkint kétszer adják ki. A forgalmi adóbélyegárusitókiiak nincs anyi tőkéjük, hogy annyi összeget fektethetnének be forgalmi adóbélyegekbe, amennyi az egyik kíévi áprUis hó 11-én, pénteken. vétel napjától a másikig elegendő, úgyhogy gyakran előfordul az az eset, hogy nem tudnak az igénylőknek forgalmi adóbélyegeket eladni. Viszont a közönséget, az igénylőket a forgalmi adó ellenőrök vekszálják és űzőbe veszik amiatt, mert nem róják le naponta rendesen a forgalmi adót. A forgalmi' adózásnál igy az a helyzet állott elő, hogy a forgalmi adót fizető közönségnek egy bizonyos összegű holt tőkét kell forgalmi adóbélyegekbe befektetni, hogy azokon a napokon is tudjanak forgalmi adót fizetni, amikor a pénzügyigazgatóságok helytelen rendelkezése miatt a tőzsdékben nem kaphatnak forgalmi adóbélyeget. (Egy hang a jobboldalon: Hagyja már abba!) Ha megméltóztatik igérni, hogy utánam felszólal, rögtön befejezem. (Berki Gyula: Én megígérem!) Önnek nem teszem meg ezt a szívességet. Meg méltóztatik talán engedni, hogy ezt a szívességet, mint magántulajdont ugy osztogassam, ahogy jónak látom. (Mozgás jobbfelől.) Gorombaságot marj sokat hallottam a képviselő úrtól, de annyi érvet, mint amenyit eddig elmondottam, még egyszer sem. Egyébként nagyon szívesen elismerem, hogy nem ez a legtökéletesebb beszéd, amely ezen az oldalon elhangzott, de az is megfelel az igazságnak, hogy azon az oldalon sokan még ezt sem tudnák végigmondani, még utánam sem. Én a magam részéről a teljesítendő minimumnak tekintem azt, hogy a forgalmi adózás terén helyreállítsák végre az egyöntetűséget, a rendet és a pénzügyigazgatóságokat a kormány arra utasitsa, hogy a nagyközönség érdekért ne helyezzék kényelmi szempontjaik alá. Az adózás kérdéséről általában megjegyzendő és elmondandó dolgok között nem utolsó helyen van az, hogy egyes pénzügyigazgatóságok területén a helyi viszonyokat egyáltalában nem ismerő egyének, menekült tisztviselők végezték az adókivetést és segítették elbírálni az adófellebbezéseket, ugy hogy ennek a ténynek nem kis befolyása van arra, hogy az adókivetések irtózatos rendszertelenséggel és nagy ellentmondásokkal történtek. Mig mutnkásokra, és olyan egyénekre, akiknek nincs más jövedelmük, mint a munkabérük, két kezükkel megkeresett keresetük, súlyos adótételeket róttak, ugyanakkor nemcsak az fordult elő — amire már névszerinti adatokat soroltam fel legutóbb — hogy közismert gazdag, vagyonos emberek ugyanannyit, fizettek, hanem még az is előfordult, hogy jelentékenyen kevesebbet fizettek. Ebben igen nagyrésze van

1 annak, hogy teljesen vadidegen, a viszonyokkal ismeretlen emberek vezették az adókivetést, akik nem ismerték az ott lakó dolgozó polgárság anyagi viszonyait, Irtó terhekkel sújtatnak olyan emberek, akik nem teherbirók, é& könnyen futni engednek a terhek alól olyan egyéneket, akik erősen teherbirók volnának. Emlékszem rá, hogy a múltkori is, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, közbeszólás alakjában azt mondták: Hát hiszen azért van a fellebbezés, tessék fellebbezni! Azt hiszem, fellebbezni lehet, joga van az illetőnek, csakhogy azokat a fellebbezéseket okmánnyal, sőt egy idevonatkozó rendelet alapján könyvkivonattal, hiteles mérleggel kell alátámasztani. Egészen apró, törpeemberekről van szó, sőt alkalmazottakról, munkásemberekről, akik nem is vezetnek semminemű könyvet, ez nem is kötelességük. Hogyan igazolják ezèk keresetüket, jövedelmüket könyvkivonattall Más esetben pedig okmányokra van szükség, amelyek nem bélyegmen-