Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 477 jóformán frissen ültünk össze, mint uj nemzetgyűlés, első ténykedéskép azt csinálta, hogy elénk állította ax uj adójavaslatokat és azt mondotta önöknek, hogy buzaadót kell a gazdának fizetni. Tudom, hogy nehéz volt önöknek ezt az áldozatot meghozniuk, mert csak a gazdáktól követelték és megengedték, hogy a bankok, a síberek, a kereskedők, stb. nem komoly valutával fizessék adójukat. Önök meghozták az áldozatot, pedig élénken emlékezem reá, hogy azokon az értekezleteken, ott a párthelyiségben hányan voltak önök közül, akik felállottak es azt mondották, hogy »Meghozzuk az áldozatot, de biztos-e legalább, hogy komoly eredménye lesz; mert ha nem lesz, akkor ne rakjunk ilyen súlyos Terheket a társadalom egyik rétegének vall ára, amikor a többiek vállára nem rakjuk, minthogy ez nem igazságos; ne terheljék meg ilyen súlyosan a gazdákat az állam érdekeijén akkor, ha nem biztos az, hogy az állam céljai a szanálás, a rendezés tekintetében elérhetők.« S mi történt? Az Törtért, hogy a gazdák fizettek két esztendőn át a buzaadót. ellenben nem fizettek azt a siberek, stb. És ma hol vagyunk? Ma megint önök azok, akikneii elsősorban fizetniök kell a súlyos kénys; erkölcsönöket és egyéb obiigókat, mert önökön be lehet hajtani, mert önök nem dughatják el földjeiket, berendezéseiket, gépeiket, marháikai, mert önökben meg a nemzettel szemben való kötelessegteljesités tekintetében is mérhetetlenül magasabb etikai álláspont van kialakulóban, mint abban a társaságban amelyet ez a kormáuy állandóan favorizált íme, egy inkonzekvencia nem a nagyvonalúság szempontjából, hanem a részletekben. 1923 ban történt, hogy az igen t. ininisterelnök ur elutazott Szolnokra, s önök tudni lógják — hiszen számosan voltak a társasagában, — bogy mit mondott ő például a valorizációval kapcsolatban 1923 októberben Azt mondotta, hogy ez olyan csodaszer, amelyet a fajvédők találtak ki s amelyről az a véleménye, hogy (olvassál: »Ilyet nem lehet alkalmazni, mert a csodaszerek kettőt érhet. nek el; vagy sírba teszik a beteget vagy az orvost a börtönbe juttatják. Én nem akarom nemzetemet a sírban látni, de magamat, és a kormányt sem akarom börtönbe vitetni.« Öt hónappal később, a pánik korszakában a ministerehiök ur egys erűen alkalmazta ezt a csodaszert és beállította a valorizációt. (Rupert Rezső: Ez a zsenialitása ! — Zaj.) Amikor ezt latom, s amikor látjuk, hogy ilyen nagy problémák tekintetében milyen inkonzekvencia és milyen kevés előrelátás mutatkozik a kormányzat vezetője részéről, akkor engedjék meg, ha tartózkodás nélkül azt mondom, hogy nem lehet nekünk a ministerelnöki tekintéllyel imponálni, mert a ministerelnöki tekintély imponálhat — bárki legyen is a ministerelnök, bárhonnét jöjjön, alulról vagy felülről, s birjon akármilyen egyszerű képzettséggel is — egy esetben : ha akár tudás, akár ösztönszerüseg alapján, de eredményes munkát végez. Az eredmény, az imponál. A nagy szavak, a tekintély, a pozició mind nem elegendő ahhoz, hogy bennünket meghajlásra kényszerítsenek Mi minden érték előtt meghajtunk — nem tartozunk a tekintélyrombolók közé — de nem hajlunk meg olyan érték elótt, amelyben több a látszat, mint a lényeg. De eltekintve attól, hogy — amint mondottam — részletkérdésekben is állandó inkonzekvenciákkal találkozunk, vannak egyéb szempontok is, amelyeknél fogva bizalmatlanoknak kell lennünk a kormánnyal szemben. Ilyen szempont az, hogy ott, ahol a kormány megvalósít valamit azokból a problémákból, amelyeket mi vetünk fel, azt kell konstatálnunk, hogy a megvalósításkor hiányzik a kormányzatnál a szükséges őszinteség és jóakarat abból a célból, hogy ugy oldassanak meg azok a problémák, amint az a cél szempontjából szükséges. Itt van például a takarékkorona problémája. Önök nagyon jól tudják, hogy a takarékkorona problémája már egy esztendő óta — hogy ugy fejezzem ki magamat — a levegőben van. Ajtay József pénzügyministeri ministeri tanácsos — most közigazgatási bíró, egyébként kiváló pénzügyi ember és kiváló keresztény ember — volt az, aki a takarékkorona egészséges problémáját a Magyarság hasábjain bevezette volt a köztudatba. Megcsinálták egy könnyed pillanatban, február 20 án a takarékkoronát. Méltóztassanak figyelni arra, hogy hogyan csinálták meg. 1924 február 20-án kimondta a rendelet: 100 takarékkorona egyenlő 100 közönséges koronával. Ezen a napon méltóztassék a devizaközpont árjegyzéseit megtekinteni, egy svájci bankár központ adott 5600 magyar koronát, akkor 225.000 korona volt egy métermázsa búza ára. Azóta másfél hónap alatt 16%-kal emelkedett a takarékkorona, ellenben ma már 13.000 korona a zürichi frank, a búza ára pedig 300.000 korona, tehát egy 60—70-80 és bizonyos tekintetben 100°/

0-os emelkedés mutatkozik, a takarékkoronánál azonban csak 16%-os emelkedés. Méltóztatnak tudni, miért kellett ezt igy megcsinálni ? Hogy a valorizáció kijátszassék, . hogy azokat a hiteleket, amelyeket a valorizáció ürügye alatt vettek fel, csak 16%-c-s differenciával lehessen visszafizetni. Az egész gazdasági életbe be lett vive a íalláció, a hamisítás, a hazugság, azért, hogy azok az emberek és érdekeltségek, amelyek három esztendő óta keresnek ós eszik ennek a nemzetnek életerejét, azok ujabb gazdasági érdekek szempontjából kielégíttessenek. Ahol a kormányzatban hiányzik az őszinteség, ahol a kormányzat a nemzettel szemben való kötelezettségeit ilyen kérdésekben, amelyek végtelenül primitívek, végtelenül egyszerűek és átlátszóak, ugy teljesíti, mint ahogy ez a kormány teljesítette ezeket a kötelezettségeket, ott önök nem kívánhatják, hogy alávessük magunkat a ministerelnök egyéni nagy kvalitásának és pénzügyi téren abszolút tudatlanságának. Nem kívánom az önök szíves figyelmét tovább is ig;nybe venni. Igen röviden, néhány szóval kívánok még megemlékezni a rekriminált kérdésekről, tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur az ő szokoti módja ^zerint, gesztussal intézve el a kérdéseket, azt mondja, hogy baromorvosoktól csak barom dolgok kerülhetnek ki. (Szabó István /sókorópátkai) . Éz igaz !) Önnek nem érdemes válaszolnom, ön mondhat, amit akar, mert az ön intelligenciáját ismerem. (Ressenyei Zénó: Hát azért, mert kis«azga, nem lehet intelligens 1) Elnök : A képviselő ur sértő kifejezéseket használ képviselőtársával szemben, ezéit a képviselő urat rendre utasítom (Zaj a balközépen.) Ulain Ferenc: Befejezem röviden felszólalásomat, azonban még három körülményre keil a figyelmet felhívnom. Az egyik az, hogy mi épolyan jol tudjuk at, mint a ministerelnök ur, hogy ez a Rentenmark és Rentenbank rendszer hol gyenge és hol erős. Nem tökéletlenséggel hoztuk ezen problémákat ide es megmondom tartózkodás nélkül, hogy szinte lehetetlennek tartom azt, hogy előbb, vagv utóbb a pénzügyminiszterek valamelyike, talán a jelen egi vagy az > t követő második a Rentenmark es Rentenbank problémájával valamilyen szempontból ne lenne kt nytelen foglalkozni. .> ert nem elegendő az az erő, amelyére most felépítik a szanálási próbálkozásokat, arra a célra, hogy ki is tartson. Kénytelenek lesznek ennek következtében egy uj szerkezetet és szervezetet megkonstruálni. Hogy mikor, hogyan és milyen átalakulással, az már raas kérdés. Mi nag von jól tudtuk azt, midőn ezen javaslatokat előterjesztetXAPLÓ XXIII. e.

4