Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

476 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. az időben figyelmeztette az illetékes tényezőket — nem tudom, vájjon a pénzügyminister urat is, vagy sem, — bogy mindaz a remény, amit a lebélyegzésekhez és a kényszerkölcsönhöz fűznek, nem fog bekövetkezni. Ha jól emlékszem, valami ankét felével kapcsolatban hivta fel erre az illetékes tényezők figyelmét. És ime, Ajtay József, aki nem hivatalos fajvédő, de aki gondolkozás tekintetében a mi irányunknak egyik leglelkesebb hive és akinek a »Magyarság« című napilapban szoktak megjelenni végtelenül érdekes pénzügyi cikkei — Ajtay ministeri tanácsos ur látott, a pénzügyminister ur pedig nem látott. Ez 1920ban történt, amikor először végeztek érvágást a magyarnemzet testén egy kényszerkölcsönnel, ami nagyobb pénzmennyiséget vont ki a közönség zsebéből, mint amennyi általában ma forgalomban van. Most következik a magyar pénzügyi politikának, a szaktudósok hozzáértésének és csalhatatlanságának második frázisa, az 1921. év. Bethlen István gróf 1921 áprilisában vállalta az ország pénzügyi és kormányzati teendőinek végzését. Méltóztatnak tudni, hogy az 1921. év első feiében deflációs politika folyt, amelyet az akkori pénzügyminister, Hegedűs Lóránt irányított. Emlékezzenek csak vissza t. képviselőtársaim, hány exisztencia tettetett tönkre akkor azon elméleti alap következtében, amelyet az akkori kormány reprezentált, s amcl3

r elméletért Bethlen István gróf ép oly felelős, mint Hegedűs Lóránt, mert hiszen ö megtartotta pénzügyministernek Hegedüst és támogatta azt az irányt, amely a deflációval kapcsolatosan üzembeszüntetéseket és egyéb károsodásokat idézett elő. Méltóztassanak meggondolni, mit jelentett ez töméntelen emberre, akinek talán egy centimes üzletei voltak, vagy pénze volt, amikor a pénz értéke felment majdnem 300 centimig, s azután el kezdett gyors iramban leesni, ugy hogy már 1921 novemberében 045 volt ugyanaz a magyar korona, mely májusban még 2*85 centime-on állt. Ezt az irtózatos periódust, amely a nemzet pénzügyi életében talán a legkatasztrófálisabbak egyike volt, szintén Bethlen István gróf kormányzata idején éltük át. Kérdem, abszolút csalhatatlan pénzügyi tudásnak és szakértelemnek bizonyitéka-e ez, t. Nemzetgjmlés ? S ha 1921-ben megismétlődött az országon az az érvágás amelyet ar előző esztendőben Korányi ő excellenciaja végzett, nincs-e jogunk kételkedni abban, hogy az urak valóban olyan csalhatatlan orvosai a magyar pénzügyi életnek, mint amilyen csalhatatlan orvosoknak feltüntetni kívánják magukat. (Egg hang jobbfelöl: Miért nem hagyták el már akkor a pártol ?) Nagyon szívesen megfelelek majd erre is. A lényeg az, hogy elhagytuk az egységespártot. Követ kezett azután 1922. Méltóztatnak tudni, hogy 1922-ben már Kállay ő excellenciaja végezte az ország pénzügyi teendőit ! (Lendvai István : Alaposan elvégezte !) Kállay egészen uj teóriával jött. Bethlen fedezte Hegedűsnek azt a politikáját, mely a külföldi kölcsönre volt felépítve s melynek irányvonala a defláció volt. S 1921 december 28 án — egészen sajáls/erü módon : pontosan egy évvel Hegedűs bemutatkozása után — bemutatkozó beszédét tartotta Kállay pénzügyminister ur. 1920 december 20-ika és 1921 december 20-ika, pontosan egy esztendő és — két uj világ. Hegedűs jött a külföldi kölcsönnel jött a deflációval, utána belép Bethlen gróf kormányzata idején Kállay egy uj problémával és azt mondja: A magyar koronát megjavítani nem tudom, tehát nem is akarom. Szószerint ezt mondta. És beállította a következő teóriát: Nem teszek se jobbra, se balra semmit, a termelést akarom segíteni, mert ez a fontos. (Lendvai István : Na, azt megsegitette !) Méltóztatévi április hó 17-én, csütörtökön. nak tudni, hogy ez a politika mennyire váltódott be. A termelés alig emelkedett, mert az agrártermelés emelkedése nem az ő pénzügjn működésének következménye, (Egy hang balfelbl : Annak ellenére emelkedett !) ellenben emelkedett a spekulativ munka ! Mert Bethlen gróf második pénzügyministere, Kállay, végigcsinálta azt az inflációt, amely Bethlen gróf első pénzügyminisztere szerint gyilkos volt és amelynek ellenkezőjét csinálta az ő első pénzügyministere Hegedűs Lóránt. (Rupert Rezső: És lelkesedéssel csinálta!) A ministerelnök ur annyira értett a dologhoz, hogy össze tudta egyeztetni az ország gazdasági szanálásának lehetőségével az első évben a deflációt, a második évben az inflációt s annak ellenére, hogy második pénzügyministere ezt az inflációt csinálta, a ministerelnök ur beérte azzal, hogy csupán elvi deklarációkat tett az infláció ellen, de meg nem akadályozta azt, noha a ministerelnök ur épen oly jól tudta, mint bárki más ebben az országban, hogy ez az infláció a harmadik érvágás a nemzeten. S ennek a harmadik érvágásnak a következtében uiabb ezer és ezer exisztencia döntetett romba, kivétetett zsebeikből a megmaradt kevés pénz, elértéktelenedett az az ingó érték, amely a kezükben volt, s a munkásság, a középosztály, a hivatalnoksereg a szó szoros értelmében kifosztatott. Ez volt 1922 pénzügyi politikája. (Zaj a baloldalon./ Azután következett 1923. 1923 a pénzügyi élet terén ebben az egy gondolatban testesül meg : külföldi kölcsön. 1923 első hónapjaiban még 0.20-on íelül állott a magyar korona. Egy szép napon megfújták a harsonát, hogy külföldi kölcsön nélkül összeomlunk, s három hét alatt leesett a magyar korona 0.10-re. Azután esett tovább megállási lehetőség nélkül. Azután elkövetkezett 1924. 1924-ben ránk vetették a kényszerkölcsönöket, ránk vetették a külföldi kölcsönt. A jó Isten tudja a további konzekvenciákat. Ilyen pénzügyi szaktudás, ilyen vezetésbeli inkonzekvenciák után nem vehetik tőlünk rossz néven az urak, ha a kritika álláspontjára helyezkedünk, s noha abszolúte nem vitatjuk, mert nem vitathatjuk — jogunk sincs hozzá — hogy abszolúte csalhatatlan pénzügyi tételekkel tudunk előállani, legalább is annyi lojalitással méltóztassanak elismerni velünk szemben azt, hogy a mi pénzügyi javaslatainknak és érveinknek van annyi értékük, mint a kormány pénzügyi javaslatainak, mert, bár lehetséges, hogy mi is tévedünk, a tévedés tekintetében a bélyeg még nincs rasütve a mi javaslatainkra. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Most, miután én a pénzügyi gazdálkodásnak nagy méreteit, nagy vonalait megismertettem i.rról a négy esztendőről, amely alatt állandóan gr. Bethlen István volt az országos dolgok intézője, engedjék meg, hogy még egy „pár inkonzekvenciára mutassak reá. Önök talán emlékeznek arra, hogy 1921 novemberében Hódmezővásárhelyen volt a miniszterelnök ur, ahol a korona stabilizációjáról beszélt és ezeket mondotta (olvassa/: »Sokan azt mondják, hogy lehetetlen politikát követünk, mert ahelyett, hogy a fedezetlen bankjegyeket a többtermelés fejlesztésére forditanók, a valuta stabilizálásának gondolatával foglalkozunk. Nem osztom ezt a felfogást. Nekünk is a termelést fejlesztenünk és erősítenünk kell, s minden eszközt igénybe kell vennünk a cél elérésére, csupán egy eszközt nem, s ez az, hogy a termelés fejlesztése érdekében a fedezetlen bankjegyek milliárdjait bocsássuk rendelkezésre.« Azóta már a billióknál vt gyünk. Ez egy pénzügyi kijelentése volt a kormányelnöknek, amelynek azután szintén az ellenkezője következett be. (Zaj a baloldalon. — Lendvai István : Konzekvens ez a politika !) Ez volt 1921 ben. 1922-ben Kállay őexellenciája, amikor még