Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

474 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. Nem tudom, hogy mit tud a magyar kormány ; azonban egész röviden megmondom, hogy ismerem azokat a tényeket, ameWek alapján következtetek arra, hogy mit nem tud a magyar kormány. Mél­tóztassék megengedni, hogy egész rövid vissza­tekintést vessek az elmúlt négy esztendő pénzügyi kormányzására és cselekedeteire és hogy azokból levonjak bizonyos konzekvenciákat abban az irány, ban, hogy mi az, amit tud, illetve nem tud, a magyar kormány. Méltóztatnak tudni, hogy 1920 januárjától decemberig Koránjd báró ur volt a pénzügyminis­ter. Méltóztatnak tudni azt is, hogy Korányi báró ur 1920 márciusában a pénzlebélyegzés kérdésével foglalkozott. Ő hozta be azt a javaslatot, hogy kényszerkölcsönt vett fel olykép, hogy lebélyegez­ték a pénzt, és kinek-kinek zsebéből kivették a pénz 507o-át, mondván, hog5 T ezt az 50°/ 0 ot elve­szem a közönségtől és ezzel a pénzzel most rendbe­hozom az államháztartást. (Lendvai István : Rendbe is hozták alaposan) Korányi báró akkori igen t. pénzügyminister ur 1920 márciusában megjelent ebben a teremben s benyújtotta az 1920. évi IV. t. c.-ről szóló törvényjavaslatot, amelynél tárgyalták a pénzlepélyegzési meiódust, akciót és le is" fogadták. Akkor itt vita folyt. A vita folyamán az igen t. pénzügyminister ur felszólalt és igen klasszikus Ígéreteket tett annak illusztrálására, hogy ő, mint pénzügyminister milyen világosan látja ennek a javaslatnak céljait és ered­ményeit. (Lendvai István: Külön pápaszemet tett fel hozzá!) Korányi báró igen t. pénzügyminister ur 1920 március 17-én ebben a teremben kijelen­tette, hogy ha a pénzt lebélyegezzük és ezzel kap­csolatosan a pénz 50%-át kitól-kitól elvesszük, akkor olyan nagy összeget tud összegyűjteni az államháztartás céljaira, hogy a 3 és y 2 milliárd évi deficitet, amely 1920/21-re preliminálva volt, fe­dezni tudja s hozzátette az igen t. pénzügyminister ur azt is, hogy ezzel a metódussal eléri azt, hogy megállitja az árak további emelkedését és egyéb kiváló eredményeket is megjósolt. Akkor itt a Házban számosan felszólaltak, akik figyelmeztették a pénzügyminister urat, hogy ez az ut nem vezet el az ó céljaihoz. Ismerek egy ministeri tanácsost — Ajtay József dr. ministeri tanácsos urat, — aki azokban az időkben egy ankéton figyelmeztette Korányi báró urat, hogj r ha az árakat nem töri le, ez a metódus nem alkalmas arra, hogy elérkezzék a szanálás állapotához. (Lendvai István: Másutt már régen pénzügjministernek kellene lenni az ilyen emberből!) Mi történt"? A pénzügyminister ur ennek ellenére megcsinálta az operációt, — hiszen ő maga nevezte ezt a műveletet operációnak itt a parlamentben — és az eredmény elmaradt. Illő tehát, hogy mi most azzal a pénzügyministerrel szemben, aki itt uj kényszerkölcsönt és uj külföldi kölcsönt reprezentál, legalább annyi ellenőrzést gyakoroljunk, hogy megnézzük: hogyan beszélt az a pénzügyminister négy évvel ezelőtt a m gyár pénzügyi és gazdasági viszonyokról s hogy azok a vélemények, szakszerű kijelentések miként igazol­tattak rövid pár év leforgása alatt. A mélyen t. pénzügyminister ur szintén azon a véleményen van, amelyen őexcellenciája, a mélyen t. ministerelnök ur, hogy ebben az országban pénz­ügyi kérdésekhez mások, mint ők, nem értenek. (Lendvai István: Csak ők ketten !) És ő. aki meg­lehetős magas hangon szokott — inkább a parla­menten kivül, bizonyos vacsorákon — ellenfeleiről beszélni, az igen t. pénzügyminister ur csodálatos szakértelemmel a következő kijelentéseket tetle 1920. március 17-én, akkor, amikor egy kényszer­kölcsönnel kapcsolatosan minden magyar ember zsebéből kivette a zsebében levő pénz 50%-át, első­sorban azonban azok zsebéből, akik ott hordták, akik nem értékpapírokban és nem trezorokban évi április hó 17-én, csütörtökön. helyezték el. Kivette tehát a kisemberek zsebéből, kivette a középosztály, különösen a magyar tiszt­viselőosztály zsebéből azt a 3-9 milliárd összeget, amely befolyt a pénzlebélyegzési akció során és amely közel 4 milliárd összeggel rendezni akarla, I de rendezni nem tudta a magyar pénzügyi viszo­nyokat. Mondom, illő, hogy most az igen t. pénz­ügyminister urat ellenőrizzük abban a tekintetben, hogy ő akkor maga hogyan nyilatkozott, hogyan látta a dolgokat, mit tudott és mit nem tudott. Miután felolvasásom kissé terjedelmes és látom, hogy fél perc múlva 2 óra van, kérnem kell az elnök urat, hogy elhalaszthassam felolvasni való­mat délutánra. Elnök: A Ház határozata éri elmében 2-től 3-ig szünetel a tanácskozás. Arra való tekintettel, hogy most 2 óra van, az ülést d. u. 3-ig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. A szó foly­tatólag Ulain Ferenc képviselő urat illeti. Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A délelőtt folyamán emiitettem volt, hogy a ministerelnök ur szives volt szóvátenni azt a Rentenbank és Ren­tenmarkjavaslatot, amelyet a fajvédőcsoport ne­vében én terjesztettem elő. Ezzel a kritikával kap­csolatosan, amit a ministerelnök ur szíveskedett mondani, legyen szabad nekem röviden reámutat­nom arra — igen örülök, hogy szerencsém van a pénzügyminister urat itt látni, mert igy neki is mó­domban lesz bizonyos dolgokat figyelmébe ajánlani, — hogy azt kell mondani, hogy bármennyire finom is volt a ministerelnök ur megjegyzéseiben, amelyek­ben bizonyos mertékben a kormányról is megálla­pította, hogy nem vezeti meggondolatlanul az akció­kat, tulajdonképen nekünk mondotta, hogy hát miféle csodadolgokat beszélünk mi. Ne vegye rossz nevén a t. ministerelnök ur és a t. pénzügyminister ur sem, hogy mi a magunk védelme szempontjából ! ugyanezt a taktikát alkalmazzuk, angnfbe megyünk j át, támadunk mi is, és azt mondjuk úgyis tudjuk, | hogy a kormány mit tud, és vannak dolgok amelyek­| ről biztosan tudjuk, hogy ezeket a kormány nem j tudja. A t. pénzügyniinister ur jól fog emlékezni : arra, hogy 1920 március 26-án ebben a teremben j beszédet mondott a kényszerkölcsönnel kapcsola­j tosan. Amikor airól volt szó, hogy le kell bélyegezni j az Osztrák-Magyar Rank által kibocsátott bank­j jegyeket, akkor a t. ptnzügymiuister ur azon az • állasponton volt, hogy a kb. 35 milliard koro­nában preliminált 1920/^ -iki deficitet ugy tudja i eltüntetni, hugyha az Osztrák-Magyar Rank jegyei­nek lebélyegzé ével kapcsolatosan 50'/ 0-os keny­I szerkölcsönt vesz fel Azt mon_i ta, ha e kcnyszer­i kölcsönt be tudja hozni, akkor tudja a deficitet | fedezni, tud egy szanálást keresztülvinni. Igen élén­j ken raj olta a közönség ele, hogy a már meglehe­I tősen gyors tempóban mutatkozó drágulást is lehet . megállítani Megengedi a t. pénzügyminister ur, j hogy a beszédéből a vonatkozó passzust íelolvas­| sam, annál is inkább, mert akkor húsvét előtt állot­tunk, es a pénzügyminister ur bes édében a kép­j viselőket arra kérte, ha hazamennek, csináljanak . propagandát annak a kényszerkölcsön javaslatnak, 1 amelyet akkor térj esz ett elő, és amelyről a . minister ur abban a véleményében volt, hogy az i meglehetősen eredményesen fogja biztosítani azt , a pénzügyi politikát, amelyet ő reprezentált e Házban. A pénzügyminister ur akkor pl. ezeket mondta : »A kényszerkölcsönnel szemben olyan i hangú ut van, amely talán nem felel meg egészen a mai Helyzetnek. Azt hiszem, hogy egyenkint nézve talán nem kellemes, ha talán valaki aki a kész­pénzét otthon tartotta, ami igen sajnálatos volt, mert hiszen a kormány részéről is mindig biztattuk

Next

/
Thumbnails
Contents