Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

474 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. Nem tudom, hogy mit tud a magyar kormány ; azonban egész röviden megmondom, hogy ismerem azokat a tényeket, ameWek alapján következtetek arra, hogy mit nem tud a magyar kormány. Méltóztassék megengedni, hogy egész rövid visszatekintést vessek az elmúlt négy esztendő pénzügyi kormányzására és cselekedeteire és hogy azokból levonjak bizonyos konzekvenciákat abban az irány, ban, hogy mi az, amit tud, illetve nem tud, a magyar kormány. Méltóztatnak tudni, hogy 1920 januárjától decemberig Koránjd báró ur volt a pénzügyminister. Méltóztatnak tudni azt is, hogy Korányi báró ur 1920 márciusában a pénzlebélyegzés kérdésével foglalkozott. Ő hozta be azt a javaslatot, hogy kényszerkölcsönt vett fel olykép, hogy lebélyegezték a pénzt, és kinek-kinek zsebéből kivették a pénz 507o-át, mondván, hog5

T ezt az 50°/

0 ot elveszem a közönségtől és ezzel a pénzzel most rendbehozom az államháztartást. (Lendvai István : Rendbe is hozták alaposan) Korányi báró akkori igen t. pénzügyminister ur 1920 márciusában megjelent ebben a teremben s benyújtotta az 1920. évi IV. t. c.-ről szóló törvényjavaslatot, amelynél tárgyalták a pénzlepélyegzési meiódust, akciót és le is" fogadták. Akkor itt vita folyt. A vita folyamán az igen t. pénzügyminister ur felszólalt és igen klasszikus Ígéreteket tett annak illusztrálására, hogy ő, mint pénzügyminister milyen világosan látja ennek a javaslatnak céljait és eredményeit. (Lendvai István: Külön pápaszemet tett fel hozzá!) Korányi báró igen t. pénzügyminister ur 1920 március 17-én ebben a teremben kijelentette, hogy ha a pénzt lebélyegezzük és ezzel kapcsolatosan a pénz 50%-át kitól-kitól elvesszük, akkor olyan nagy összeget tud összegyűjteni az államháztartás céljaira, hogy a 3 és y

2 milliárd évi deficitet, amely 1920/21-re preliminálva volt, fedezni tudja s hozzátette az igen t. pénzügyminister ur azt is, hogy ezzel a metódussal eléri azt, hogy megállitja az árak további emelkedését és egyéb kiváló eredményeket is megjósolt. Akkor itt a Házban számosan felszólaltak, akik figyelmeztették a pénzügyminister urat, hogy ez az ut nem vezet el az ó céljaihoz. Ismerek egy ministeri tanácsost — Ajtay József dr. ministeri tanácsos urat, — aki azokban az időkben egy ankéton figyelmeztette Korányi báró urat, hogj

r ha az árakat nem töri le, ez a metódus nem alkalmas arra, hogy elérkezzék a szanálás állapotához. (Lendvai István: Másutt már régen pénzügjministernek kellene lenni az ilyen emberből!) Mi történt"? A pénzügyminister ur ennek ellenére megcsinálta az operációt, — hiszen ő maga nevezte ezt a műveletet operációnak itt a parlamentben — és az eredmény elmaradt. Illő tehát, hogy mi most azzal a pénzügyministerrel szemben, aki itt uj kényszerkölcsönt és uj külföldi kölcsönt reprezentál, legalább annyi ellenőrzést gyakoroljunk, hogy megnézzük: hogyan beszélt az a pénzügyminister négy évvel ezelőtt a m gyár pénzügyi és gazdasági viszonyokról s hogy azok a vélemények, szakszerű kijelentések miként igazoltattak rövid pár év leforgása alatt. A mélyen t. pénzügyminister ur szintén azon a véleményen van, amelyen őexcellenciája, a mélyen t. ministerelnök ur, hogy ebben az országban pénzügyi kérdésekhez mások, mint ők, nem értenek. (Lendvai István: Csak ők ketten !) És ő. aki meglehetős magas hangon szokott — inkább a parlamenten kivül, bizonyos vacsorákon — ellenfeleiről beszélni, az igen t. pénzügyminister ur csodálatos szakértelemmel a következő kijelentéseket tetle 1920. március 17-én, akkor, amikor egy kényszerkölcsönnel kapcsolatosan minden magyar ember zsebéből kivette a zsebében levő pénz 50%-át, elsősorban azonban azok zsebéből, akik ott hordták, akik nem értékpapírokban és nem trezorokban évi április hó 17-én, csütörtökön. helyezték el. Kivette tehát a kisemberek zsebéből, kivette a középosztály, különösen a magyar tisztviselőosztály zsebéből azt a 3-9 milliárd összeget, amely befolyt a pénzlebélyegzési akció során és amely közel 4 milliárd összeggel rendezni akarla, I de rendezni nem tudta a magyar pénzügyi viszonyokat. Mondom, illő, hogy most az igen t. pénzügyminister urat ellenőrizzük abban a tekintetben, hogy ő akkor maga hogyan nyilatkozott, hogyan látta a dolgokat, mit tudott és mit nem tudott. Miután felolvasásom kissé terjedelmes és látom, hogy fél perc múlva 2 óra van, kérnem kell az elnök urat, hogy elhalaszthassam felolvasni valómat délutánra. Elnök: A Ház határozata éri elmében 2-től 3-ig szünetel a tanácskozás. Arra való tekintettel, hogy most 2 óra van, az ülést d. u. 3-ig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. A szó folytatólag Ulain Ferenc képviselő urat illeti. Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A délelőtt folyamán emiitettem volt, hogy a ministerelnök ur szives volt szóvátenni azt a Rentenbank és Rentenmarkjavaslatot, amelyet a fajvédőcsoport nevében én terjesztettem elő. Ezzel a kritikával kapcsolatosan, amit a ministerelnök ur szíveskedett mondani, legyen szabad nekem röviden reámutatnom arra — igen örülök, hogy szerencsém van a pénzügyminister urat itt látni, mert igy neki is módomban lesz bizonyos dolgokat figyelmébe ajánlani, — hogy azt kell mondani, hogy bármennyire finom is volt a ministerelnök ur megjegyzéseiben, amelyekben bizonyos mertékben a kormányról is megállapította, hogy nem vezeti meggondolatlanul az akciókat, tulajdonképen nekünk mondotta, hogy hát miféle csodadolgokat beszélünk mi. Ne vegye rossz nevén a t. ministerelnök ur és a t. pénzügyminister ur sem, hogy mi a magunk védelme szempontjából ! ugyanezt a taktikát alkalmazzuk, angnfbe megyünk j át, támadunk mi is, és azt mondjuk úgyis tudjuk, | hogy a kormány mit tud, és vannak dolgok amelyek| ről biztosan tudjuk, hogy ezeket a kormány nem j tudja. A t. pénzügyniinister ur jól fog emlékezni : arra, hogy 1920 március 26-án ebben a teremben j beszédet mondott a kényszerkölcsönnel kapcsolaj tosan. Amikor airól volt szó, hogy le kell bélyegezni j az Osztrák-Magyar Rank által kibocsátott bankj jegyeket, akkor a t. ptnzügymiuister ur azon az • állasponton volt, hogy a kb. 35 milliard koronában preliminált 1920/^ -iki deficitet ugy tudja i eltüntetni, hugyha az Osztrák-Magyar Rank jegyeinek lebélyegzé ével kapcsolatosan 50'/

0-os kenyI szerkölcsönt vesz fel Azt mon_i

ta, ha e kcnyszeri kölcsönt be tudja hozni, akkor tudja a deficitet | fedezni, tud egy szanálást keresztülvinni. Igen élénj ken raj olta a közönség ele, hogy a már megleheI tősen gyors tempóban mutatkozó drágulást is lehet . megállítani Megengedi a t. pénzügyminister ur, j hogy a beszédéből a vonatkozó passzust íelolvas| sam, annál is inkább, mert akkor húsvét előtt állottunk, es a pénzügyminister ur bes édében a képj viselőket arra kérte, ha hazamennek, csináljanak . propagandát annak a kényszerkölcsön javaslatnak, 1 amelyet akkor térj esz ett elő, és amelyről a . minister ur abban a véleményében volt, hogy az i meglehetősen eredményesen fogja biztosítani azt , a pénzügyi politikát, amelyet ő reprezentált e Házban. A pénzügyminister ur akkor pl. ezeket mondta : »A kényszerkölcsönnel szemben olyan i hangú ut van, amely talán nem felel meg egészen a mai Helyzetnek. Azt hiszem, hogy egyenkint nézve talán nem kellemes, ha talán valaki aki a készpénzét otthon tartotta, ami igen sajnálatos volt, mert hiszen a kormány részéről is mindig biztattuk