Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
4? A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. ben, ahol köztudomás szerint semmiféle legkisebb kommunista megmozdulásnak sem tudtak még a kommün bukása óta nyomára jönni, sőt ahol még a kommün ideje alatt sem igen lehetett ilyesmit észlelni, — mondom — meg tudom érteni, ha libabőrössé válik a polgárság háta annak a szomorú hirnek olvastán, hogy még a legnyugodtabb vidéken, Miskolcon is, ahol — ismétlem — a bolsevizmus idejében 1 sem csapott nagyra a bolsevizmus, azóta pedig semmi ily irányú megnyilatkozás nem történt, még ott is most már kommunista mozgalmak vannak. Egy múltkori beszédemben emiitettem, hogy bizonyos lapok — ugyancsak Borsodban — hirt adtak arról, hogy ott a csendőr-járőrök megütköztek az amerikai pénzen, dollárokon szervezett kommunista gyülekezettel. Én akkor a rendőrségnek és a hivatalos tényezőknek jelentésével rácáfoltam erre az újságcikkre, kimutattam annak tarthatatlanságát, hazug voltát és igazoltam, hogy semmi egyéb sem. történt, mint hogy a fafuvarozást végző hutai fuvarosok, kisgazdák — kifejezetten kisgazdák, tehát nem is ipari munkások — a kocsmában iddogálva valamilyen szempontból kellemetlenekké váltak a csendőrség előtt.... Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő, urat, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni és .figyelembei venni azt is, hogy a képviselő Urat beszéde folyamán már két izben figyelmeztettem, hogy a tárgytól eltérni nem szabad. Reisinger Ferenc: Én meghajlok ismételten az elnöki intézkedés előtt, amint első izben is meghajoltam és visszatérek a tárgyra, amennyiben az, amiről most beszéltem, neín tartozik a tárgyhoz. Én Ugyanis ugy fogom fel a dolgot, hogy amikor arról van szó, hogy az államháztartást rendezni akarjuk és annak költségeit lehetőség szerint a minimálisra akarjuk csökkenteni, akkor fontos megemlékezni arról, hogy van-e szükség* arra, hogy négyszeres, ötszörös rendőri létszámot tartsanak fenn ebben az országban, amikor köztudomás szerint is hadiseregünket sem szánták egyébre, mint a belső rend fentartására, úgyhogy ebben az országban rengeteg fegyveres erő vigyáz a belső rendre. (Saly Endre: Belső rend még sincs!) Én tehát feltétlenül a tárgyhoz tartozónak találom annak kimutatását, hogy erre a nagy rendőri létszámra nincs semmi szükség a mostani megváltozott lelkiállapotokra való tekintettel sem. Mert ha a lelki állapotok megváltozásáról beszélhetünk, akkor arról kell beszélnünk, hogy ebben az országban a lelki állapotok a, legkedvezőbb irányban, olyan értelemben változtak meg, hogy itt a rendőrség létszámát a minimálisra lehet apasztani. Azt akarom még csupán ehhez a kérdéshez hozzáfűzni, hogy amint teljesen légbőlkapottnak, «az ujságredakeióban született dolognak bizonyult az a kommuiiistapuccs, ugy a níostani is összezsugorodott annyira, hogy letartóztattak egy vasúti munkást Miskolcon és egy ujságirót Egerben. Az ujságiró múltját, jelenét nem ismerem. (Felkiáltások jobbfelöl: Hallottuk már!) A miskolci emberét azonban ismerem, s köztudomású Miskolcon, hogy ez az egyén épen a műhelyfőnökség bizalmas szolgálatában állott, tehát esze ágában sem volt bolseviki puccsokat szervezni. Azért kell tehát 400 rendőrt tartani Miskolcon, hogy 3—4 év leforgása alatt lekapja azt az egy vasúti munkást (Saly Endre: Büntetlenül!), aki ott a műhelyfőnökség bizalmas szolgálatában állott!? Ezzel szemben Miskolcon békeidőben a legmagasabb rendőri létszám 70 volt. Diósgyőrben, a m. kir. vas- és acélgyár területén békeidőben 5 rendőr teljesít szolgálatot, ma pedig ott 70 a rendőrök száma. (Graeffl Jenő: Jobbak voltak akkor az erkölcsök! —Saly Endre: A rendőrségnél is hiányzik a jóerkölcs!) Elnök: Figyelmeztetem Saly Endre képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Reisinger Ferenc: Az ilyen közbeszólásokra szoktam én mondani azután azt, hogy itt tárgytalan minden beszéd és magyarázat, mert hiszen ugy felelnek az egyes kérdésekre, mintha az iskolai szokás szerint betanultatott volna. Hiszen épen most magyaráztam el, hogy semmi hivatalos kifogás nem emeltetett azon a vidéken a közerkölcsök és a közállapotok ellen. Hivatalos nyilatkozatok erősitik ezt meg-. ISTem tudom tehát megérteni, hogy hol van az az erkölcsi elfajulás, amely szükségessé teszi azt, hogy a békebeli 5 csendőrrel szemben most 70 államrendőr teljesitsen szolgálatot a m. kir. vas- és acélgyár diósgyőri telepén. Ez minden, csak nem az államháztartás költségeinek rendbehozatala; ez poesékolás a közpénzekkel, ez elhelyezkedési alakulat. Ugy látszik, egyik zsebünkből kivesszük, a másikba meg berakjuk az egyeseket. Azok az egyének, akik az államnak feleslegesekké váltak bizonyos formációkban, ugy látszik, áttétetnek a jobb zsebből a bal zsebbe: az államrendőrség szolgálatába. Ez játék a számokkal és ismételten azt mondom, hogy ez ujabb fajtája a porhintésnek. Egy másik oldalát is meg akarom világítani ennek a dolognak. A rendőrség maga is tudja, hogy nem képes foglalkoztatni ezeket az embereket és ez a magyarázata annak, hogy a miskolci államrendőrség legénysége holmi agyagipari építkezésnél felügyeletet gyakorol, ahol aztán az őrizetükre bízott foglyok földcsuszamlás következtében a föld alatt maradnak, meghalnak, hogy azután az állam nehezen összeszedett adófilléreiből ezeket a szerencsétlenül járt letartóztatottakat közköltségen eltemethessék. (Zsirkay János: Miért nem küldik őket a siberek ellenőrzésérel) Ez lenne az a magasztos állami szempontból létesített nagyobbmérvíi rendőri szolgálati Azért alkalmazzák azt a sok rendőrt, hogy pallérokként használják fel őket agyaggyár-épitkezéseknél, hogy azután az ennek következtében ott előálló bajok és szerencsétlenségek ujabb terhet zúdítsanak a magyar állata, nyakába 1 ? Nekem ilyen célokra pénzem nincs. Ezzel szemben végtelenül örültem volna, ha ebben a javaslatban némi nyomot, vag*y legalább a kormánynak valami igéretét találtam volna arravonatkozólag, hogy egy másik, teljesen feleslegesen életben tartott intézményt leszerel. A nemzeti munkavédelmi hivatalra gondolok. Hogy ennek az intézménynek ma mi a célja, azt hiszem, ezt azok a javasasszonyok sem tudnák megmondani, akik egyébként a hallottakról is sokat tudnak beszélni. Amióta ez az egész intézmény életrehivatott, annak egyetlenegy tényét láttam, a mozdonyvezetők sztrájkja alkalmával Miskolcon, ahol a várótermekben létesített restaurációkban, vendéglőkben nagyon jól fogyasztották az ebédeket és a spriccereket. Ez volt ennek az intézménynek eddigi egyetlen megnyilatkozása s én ezt a köz szempontjából egy hajszállal sem tartom
