Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 473 tikai gyűlések , terén azonban a legmesszebbmenőleg korlátozva vagyunk, különösen a vidéken, ahol a politikai hatóságok egyáltalában nem engedélyeznek gyűléseket. Rámutattam már itt titkos rendeletekre, amelyek egyenesen utasitást adtak arra, hogy szociáldemokrata irányú szervezeteknek, még gazdasági szervezeteknek is lehetőleg csak kivételes esetekben engedjenek összejöveteleket és gyűléseket. Ami a ministerelnök urnák azt a felhivását illeti, hogy a szocialista irányzat és tendencia ellen fogjanak össze a polgári osztályok nüanszbeli különbség nélkül, a ministerelnöknek joga van ahhoz, hogy egy világszemlélet ellen ugy agitáljon egyénileg, ahogy neki jól esik, csak mint kormányelnök, mint az államhatalom tényezője ne menjen el addig, hogy különböző mértékkel mérjen az egyesülés és gyülekezés terén. Mi nem kérünk privilégiumot, kiváltságot, nem is kértünk soha, csak azt kérjük, hogy egyenlő mértékkel mérjenek. Tudom, hogy a kormány az ellenzéki polgári osztályok gyűléseit épugy korlátozza, mint a mienket. De higyjék el, hogy a legrosszabb módszer viiágáramlatok ellen erőszakkal küzdeni. Egyetlen helyes módszer van : a meggyőzés, a felvilágosítás. Szükséges tehát, hogy a legteljesebb szabadságjogok mellett minden irányzat a maga érdekében, a maga felfogása szempontjából csinálja az agitációt ugy ahogy jónak tartja és a meggyőződésből kristályosodjék ki azután az a felfogás, amely a különböző világáramlatokat a törvényhozásnál, a közügyek intézésénél figyelembe veszi és lehetőség szerint kielégiti. Ami a szociáldemokrata párt felfogását illeti, én nemzeti veszedelemnek, nagyon végzetes politikának, végzetes megítélésnek tartom azt, ha el akarnak nyomni egy vilagáramlatot, egy eszmeáramlatot, amely nem ugy van kikapva. Hiszen ezt nem Marx gondolta ki, ő nem csinált egyebet, mint hogy a történeti fejlődést végigkísérve, arra a konklúzióra jutott, hogy igenis van osztályellentét. Hiszen egy gazdasági szerkezetben, amely osztályokra tagol bennünket, — minthogy van tőkésosztály és van munkásosztály, amelyek a gazdasági életből adódnak — természetes, hogy ezek érdekellentétben állanak egymással, amit senki sem fog elvitatni, mert a munkaadónak az az érdeke, hogy minél kevesebb bért fizessen, a munkásnak pedig az az erdeke, hogy minél magasabb bért kapjon. Ezek az irányzatok kétségtelenül mind törekedhetnek arra, hogy a maguk érdekeit védjék, de van egy közület — az állam — amelynek csak az lehet a feladata, hogy szolgálja és elősegítse a kiegyenlítődést, nem pedig az, hogy egyik társadalmi réteget a másik érdekében elnyomja. A szociáldemokrata gondolkodás és felfogás, tehát a szociáldemokrata politika is természetszerűleg ellentétben, áll a más világfelfogásra alapított politikával. Én azonban hivatkozhatom a szomszédos Becs példájára, amely tisztára szociáldemokrata igazgatás alatt áll, mig az államkor mányzatot keresztény kormányzat kormányozza, és mégis azt látjuk, hogy ugy a keresztényszocialista, mint a szociáldemokrata pártban kialakult a demokrácia tiszteletének, szeretetének és megbecsülésének alapgondolata és ez teszi lehetővé azt, hogy Ausztriában, ahol ezidőszerint keresztényszocialista többség van, ahol azonban Bécs tisztára szociáldemokrata befolyás alatt áll, olyan nagyszerűen — hogy ugymondjam — olyan meseszerűen tudják kormányozni azt a várost, amelynek fejlődése, berendezése, igazgatása szociális vonatkozásban olyan messze elment már, hogy mi nagyon örülnénk, ha Magyarország összes városaiban apró részletekben együttvéve meg lehetne csinálni azt, amit Bécsben megcsinálták. Hogy a munkásosztály törekszik a maga érdekein, a maga világszemléletén keresztül politikát csinálni és ezt érvényesiteni, ennek híveket toborozni, az természetes jelenség. Mindaddig, amig lesz tőke, amig meglesz a magántermelési rend, a szocializmust nem tudják kiirtani, mert ha tudták volna, ,már régen kiirtották volna. (Kiss Menyhért : Es bottal nem lehet elintézni !) Ez a mozgalom meglesz akkor is, ha elismerik, akkor is, ha nem ismerik el, amint a múltban történt. Ezt kiirtani, megszüntetni azzal, hogy negligáljuk, elnyomjuk, nem lehet; csak egyet lehet tenni: meglátni, hogy mi van, megengedni érvényesülését és a fokozatos fejlődés, a kulturális emelkedés és a modern kormányzat módszereivel beasszimilálni az ország, a nemzet testébe. Minél jobban beasszimilálódhatik, tehát minél több eredményt ér el, annál közelebb jön az ország általános érdekeihez és annál inkább viszi azt előre. Én azoknak, akik harcolnak a szociáldemokrata világnézet ellen, csak azt mondom, hogy mi nem félünk a harctól, nem is térünk ki előle. Az a fontos azonban, hogy ne erőszakkal, ne terrorral, ne elnyomással folyjék ez a harc, hanem tessék az alapjogokat mindenkinek egyenlően biztosítani, mert ha ezek meglesznek, akkor majd meggyőzzük egymást és akkor a harc modernül, a parlamentarizmus keretei között folyhatik majd le. Kérem határozati javaslatom elfogadását. Elnök : Sorrend szerint Szeder Ferenc képviselő urat illeti a zárszó szava. A képviselő urat azonban nem látom, tehát a zárszó jogától elálloltnak kell őt tekintenem. Sorrend szerint következik a zárszó jogán Ulain Ferenc képviselő ur. Ulain Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Zaj a középen.J Elnök: Kérem Gömbös képviselő urat

; ne méltóztassék a tárgyalást zavarni Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés! Bátor vollam a vita során a fajvédő csoport megbízásából határozati javaslatot beterjeszteni, amelynek célja az volt, hogy a német rendszerű Rentenbank- és Rentenmark szisztéma nálunk is meghonositassék. Ezzel a határozati javaslattal kapcsolatosan az igen t ministerelnök ur szives volt a mai nap folyamán foglalkozni és arról a kormány kritikáját elmondani. A ministerelnök ur alapgondolata a kritika szempontjából az volt, hogy ez Magyaroszágon nem volna alkalmas rendszer azért, mert hiszen Németországban is csak kisegítő, átmeneti rendszer. Abban teljesen igaza van a ministerelnök urnák, hogy ez csak egy átmenetet célzó rendszer Németországban, hiszen ezt én magam elmondottam, de nyomban hozzátettem, hogy Németországban is csak azért átmeneti a szerkezet, mert ugy, amint ezidőszerint Németországban van, azt már meghamisították az eredeti gondolathoz képest és Magyarországon való alkalmazásánál epén az vezet minket, hogy azok a hibák, amelyek Németországban a financiális és nagyipari körök befolyása következteben az egész rendszerbe belecsúsztak, kiküszöböltessenek. A kérdésnek ezzel a részével tehát nem kívánok foglalkozni, hiszen ezen a téren a ministerelnök úrral teljesen egy véleményen vagyunk. A ministerelnök urnák volt más érve is. Azt mondotta ugyanis, hogy hiszen nagyon jó volna ez a rendszer, talán jobb is volna először, ha a jóvátétel problémája nem lógna a rendszer fölött Damokles-kardként, és másodszor ha, az országnak megvolna a szükséges devizakészlete. Miután ez a két körülmény nem forog fenn — mondja a ministerelnök ur — ez a rendszer itt nálunk nem fogadható el. Körülbelói azzal fejezte be idevágó érvelését, hogy ennél mégis többet tud tenni a magyar kormány. (Zaj. Elnök csenget.]