Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

472 f  nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-en, csütörtökön. is beváltak. Minden egyes ilyen repülőbizottság álljon három b rói tagból; ezek járják be a köz­igazgatás különböző ministeriumait és ágait s miután meg van állapítva a lecsökkentendők lét­száma, vegyék elő a rendelkezésükre álló minősit­vényi táblázatot, viszgálják meg gondosan a mellék­körülményeket, az illető tisztviselők arravalóságát, munkaképességét, vagyoni helyzetét s ennek meg­vizsgálása után és az illető szakministerium kikül­döttének meghallgatása után is titkosan tanács­kozván, állapitassék meg, hogy kiket óhajtanak létszámcsökkenteni. Ezeknek határozata azután szuverén legyen, a határozat ellen ne legyen helye fellebbezésnek. (Helyeslés balfelől.J Azt hiszem, hogy ha ezt a határozati javasla­tomat el méltóztatnak fogadni, akkor ki lesz zárva a politika, protekciózás, atyafiságoskodás és nem fogjuk a tisztviselőket— mint mondottam — gerinc­telenségre szoktatni Hiszem azt, hogy az igazság legalább 80 százalékban el lesz érhető. Méltóztas­sék tehát ezt az indítványomat, amely nem poli­tika, elfogadni. [Helyeslés balfelöl.) Elnök : Sorrend szerint Farkas István képviselő urat illeti meg a zárszó a sorrendben I. szám alatt benyújtott határozati javaslatra. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Az én hatá­rozati javaslatom azt célozza, hogy a kormány a Devizaközpont forgalmáról, jövedelméről, a jöve­delem hovafordításáról terjesszen jelentést a nem­zetgyűlés elé. (Helyeslés balfelől.J Àz elmúlt eszten­dőben a közgazdasági életben kétségtelenül a Devizaközpont játszotta a legnagyobb szerepet. A Devizaközpont vásárolta össze és adta ki a valu­tákat, a Devizaközpont utján lehetett a külkeres­kedelmi forgalmat lebonyolitani és a Devizaközpont a maga belátása szerint állapította meg a devizák értékét. A Devizaközpontnak ezen a réven igen nagy jövedelme volt. A szakértők, hozzártők szá­mítása szerint több, mint száz millió aranykoronára tehető az az összeg, amelyet a Devizaközpont jö­vedelmezett. Nyilvánvaló, hogy a nemzetgyűlés a szanálási javaslatok egész tartíima alatt nem kapott kimutatást az állami kiadásokról és bevételekről, sőt a bizottsági tagok sem, kivéve a pénzügyi bí­zottság tagjait, nevezetesen azt a kimutatást, ame­lyet a kormány az itt levő külföldi bizottság elé terjesztett. A Ház többi tagjai egyáltalán nem in­formálódhattak az állam bevételeiről és kiadásairól s én egyenesen ebben a tárgyban tettem javaslatot, amely világosságot deríthetne épen arra az intéz­ményre melynek legnagyobb szerepe volt itt a valutuárak alakulásában és bizonyos hogy igen nagy befolyással volt a korona esésének irány­zatára is. Alig lehet áttekinteni a mostani gazdasági hely­zetet, ha nem kapjuk meg ezeket a számadatokat, amelyek mutatják, hogy a Devizaközpont milyen működést lejtett ki az átalakulás és különösen a korona stabilizálása körül. Tudom, hogy a kor­mány ennek egy részét a korona tartására hasz­nálta fel, de a nemzetgyűlésnek tudnia kellene, hogy az az összeg hova fordíttatott. Én tehát kérem indítványom elfogadását. Engedtessék meg nekem, hogy egy pár meg­jegyzést tegyek a ministerelnök ur elmondott beszé­dével kapcsolatosan. Csak néhány megjegyzést akarok tenni, mert nem akarom a Ház türelmét hosszasan igénybe venni. [Halljuk ! jobbfelöl.) Az egyesülési és gyülekezési jognál a minister­elnök ur ugy állította be a szociáldemokrata mun­kásság helyzetét, hogv erről igen szép, rózsás képet mutatott Statisztikát olvasott fel, (Rupert Hezső : Ebben is zsonglőrködik, mint mindenben — Zaj a jobboldalon.) s ezzel a statisztikával akarta igazolni, hogy itt van egyesülési és gyülekezési jog s hogy éppen a szocialista munkások azok, akik a legtöbb gyűlést tartják, akik tehát épen nem panaszkodhatnak. Erre való utalással hivta fel a nagy polgári társadalmat, hogy szervezkedjék a szociáldemokrata irányzat ellen. Ami a gyülekezési jogot illeti, legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy azok a miniszteri rendeletek, amelyek ki vannak adva, a legszoro­sabb mértékben korlátozzák az egyesülés és gyüle­kezés jogát. Hogy a miniszterelnök ur mégis ennyi gyűlést tud kimutatni, annak okai a következők. Olyan gyűlések, összejövetelek, amelyek a háború előtt, sőt még a háború tartama alatt sem estek bejelentési kötelezettség alá, most bejelentési kötelezettség alá esnek. Tessék elképzelni, hogy a gazdasági szervezetek összejöveteléről és gyűlései­ről van szó. Be kell jelenteni a választmányi ülést, a taggyűlést, közgyűléseket, mühelyértekez­leteket és ezeket mind gyűléseknek nevezik. Ezek­bői azért van sok, mert a munkabérrendezes min­den szakmában két hetenként történik s ezen idő szakban is állandóan vannak különböző sérelmek és tartanak g} 7 ári gyűléseket. Ezek mind be vannak jelentve, de ezeket még a háború alatt sem kellett bejelenteni. Tetmészetes, hogy mivel Budapesten sok gyár van, a szervezetek naponként tartanak néhány száz gyári értekezletet, gyűlést. Ha tehát három ember összejön ez már be van jelentve, a rendőrség kivonul nagy aparátussal és mindezt nyilvántartják. [Zaj.j Ha azonban a politikai gj^üléseket vesszük, ez egészen más dolog, s ezt külön kell választani, mert ezek a gyűlések sehol a világon a bennünket környező államokban, sem a Balkánon, sem a nyugaton, sehol sem esnek bejelentési kötelezettség alá. Azoknak az egyesületeknek, amelyek alapszabá­lyokkal rendelkeznek, nem kell a gyűléseiket bejelenteni. A legtöbb nyugati államban az alapszabályok sem esnek engedélyezés alá ; a legtöbb helyen csak bejelentési kötelezettség alá esnek, mert hiszen az illető közülettől függ, hogy milyen alap­szabályok szerint akar működni, maga határozza meg, tehát csak be kell jelenteni, hogy létezik egy ilyen egyesület. A legtöbb helyen azonban ez sem szükséges, mint pl. Angliában, Svájcban, Németországban, Ausztriában és a skandináv álla­mokban ; még az egyesületek alakulását sem kell bejelenteni, annál kevésbé a gyűléseket. Nálunk az egyesületeknek csak jóváhagyás alapján, alapszabályszerüleg lehet működniök. Hogy a politikai gyűlések tekintetében hogyan állunk, arra nézve csak egy eklatáns példát akarok mon­dani, — telefonáltam, hogy küldjenek be egy pár végzést, de ezeket még nem kaptam meg és most nem akarom a Ház idejét ezzel igénybe venni. A legközelebbi napokra pl. azért nem engedélyeztek gyűlést, mert a szanálási javaslatok vitájában a szociáldemokrata párt parlamenti csoportja hosz­szasabban vesz részt. Ezzel az indokolással betilt­ják a népgyűlést. Nem engedtek gyűlést azért, mert nyomdász­sztrájk van és ez izgalmat kelt és ha gyűlésre összejönnének, ez még nagyobb izgalmat válthatna ki a munkásságból. Ez már politikai jellegű gyűlésekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy nem áll az, amit a minis­terelnök ur mond, hogy itt ilyen nagyszámban tartatnak politikai gyűlések. A modern munkás­mozgalomban természetesen ugy intéztetnek a dolgok, hogy a tagokkal érintkeznek és így hozzák meg a határozatokat. Amint mondottam, vannak taggyűlések, közgyűlések, mühelykörzetek, ahol rendezik a munkabérviszonyokat, elintézik a fel­merült sérelmeket, mert máskép elintézni nem lehet, és demokratikusan megegyezéssel intézik el lehetőség szerint a fenforgó bajokat. Ebből a cél­ból is össze kell jönni, és ha összejönnek, azt kell bejelenteni. Innen származnak a gyűlések. A poli-

Next

/
Thumbnails
Contents