Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

466 À nemzeigyülés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. megszüntetésére, a második a német Rentenmark mintájára, de a magyar viszonyoknak megfelelő, járadék korona alapján uj szanálási javaslat kidolgozására, a harmadik pedig az agrár érdekeltségnek a felállítandó Jegybank részvényeinek jegyzésében való megfelelő részellelésére vonatkozik. A házszabályok alkalmazásában állandóan követett gyakorlat szerint a beadott határozati javaslat címen felszólalók mindenesetre érinthetik a tár g3

r

alás alatt lévő javallatokat, de felszólalásuk jogcíme határozati javaslataik indokolása. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék erre figyelemmel lenni és felszólalásában magát közelebb tartani határozati javaslatához. Lendvai István : Mindig tisztelettel meghajtom az elnöki figyelmeztetés előtt, kénytelen vagyok azonban egyfelől megállapítani, hogy a lakásbérek fokozatos felszabadítására vonatkozólag elénk terjesztett javaslat eminenter a népjóléti minister ur és a népjóléti ministérium hatáskörével van összefüggésben, másfelől, hogy a szanálási javaslat egész komplexumáról jogom van saját felfogásom szerint — amely, azt hiszem, objektiv — beszélni azért, mert a szanálási javaslat visszavonása és egj;- más megoldás beterjesztése iránt szinten bátorkodtam határozati javaslatot beterjeszteni. A lakásbérek fokozatos felszabadításával kapcsolatban csak annyit vagyok bátor megállapítani, hogy a lakáskérdés kétségtelenül egyike a legnehezebb kérdéseknek és kétségtelenül teljesen jogosultak azok a kívánságok, amelyeket Nagy Emil tisztelt képviselőtársam a régi házak tulajdonosaival kapcsolatban itt már felemlített. Ugyanakkor méltóztassanak arra is gondolni, hogy 1871ben a győzelmes, tehát nem elveszített porosz háború Berlinben az utcai zavargások elsősorban a lakáskérdés miatt törtek ki. \lgaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : LakásforradaJom volt ) Méltóztassanak továbbá meggondolni azt i , hogy a világháború tanúsága szerint az emberi igények leszoríthatok a legvégső fokra, de kettőnek biztosítása kell : az egyik a kenyér, a másik a hajlék. S ha itt egy nemzedék kénytelen azt látni, hogy egyfelől egy elhibázott, képtelen pénzügyi politika következtében egyre vékonyabb falat száraz kenyér jut neki, másfelől hogy az utcára kényszerül, akkor épen az „utca" szó említésekor kénytelen vagyok Nagy Emil igen tisztelt képviselőtársam beszédére utalni, aki az mondotta hogy miért kell mindig addigra várni, amíg az utca csinál rendet. (Mozgás a jobboldalon.) Ne m forradalmi fenyegetés ez részemről, csak a tények objektiv mérlegelése. Mert igenis, ha ez a javaslat így megszavaztatik, ha a lakásbérek általánosítva így fognak megszabatni akkor kénytelen megmozdulni az utca, mert a keresztény dolgozó magyarságnak 90%-ának nem lesz mása, mint az utca, mert az utcára fog kerülni. /Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon./ Méltóztassanak ezeket a kérdéseket teljes szociális érzékkel meggondolni és ne méltóztassanak itten pártszempontok szerint igazodni. Nem győzök ebben a teremben utalni arra, hogy a forradalmakat mindig felülről teszik lehetővé azokkal a sérelmekkel, amelyek ha nem orvosoltatnak, akkor az elégedetlen tömegek, az éhezők és a hajléktalanok tömegei oda fognak menni, ahol az ő szenvedéseikből agitációt teremt magának a forradalmi agitáció. Nem tudom, hogy jól értelmeztem e imént az igen t. elnök urnák figyelmeztetését. Legyen szabad feltételeznem, hogy mivel a szanálási" törvényjavaslat visszavonása és a nemzeti belső erők összefogására épitett megoldást óhajtottam határozati javaslatomban megsürgetni, van módom és jogom arra, hogy néhány szóval reflektáljak a ministerelnök urnák ma elhangzott beszédére. Ugy érzem, hogy épen a belső erőkre vonatkozó kifejezésére kötelességem visszatérni nekem, aki épen a belső erőkből építendő regenerációt követelem. Engem meglepett az a nagy statisztika amelyet itt a miniszterelnök ur felolvasott s amelyből az derült ki itt előttünk, általa aposztrofált polgári képviselők előtt, hogy mily irigylésre méltó, mily nagy mozgási, gyülekezési szabadsága van itt annak a szociáldemokrata pártnak, amelynek — helyesen mondotta beszéde során. — evangéliuma a polgári társadalom megdöntése. Méltóztassanak megengedni, hogy fajvédői, ébredői szélsőséges irigységgel tekintsek arra a statisztikára, mini egyike azoknak, akik oly ritkán tudunk népgyűlési engedélyekhez jutni, akik az általam konszolidálni ónajtott Magvarország helyzetét kívánjuk orvosolni. (Propper Sándor: Mi sem tudunk! ) Ezt a kérdést nagyon fontosnak tartottam feivetni a nemzet belső erői szempontjából, mint jó hazafi, aki igenis a nemzetközi marxista dog makkal mindig naicban állottam és akinek éppen ennek következtében legutóbb kormánykörökben a sajtón at azt kívánták imputálni, hogy én világnézetileg megalkudtam a szociáldemokrata világnézettel Én nem tudok arról, amit az egyik forradalmi újság legutóbb hazudni merészelt, mint hogy ha én Rothenstein képviselő társamat emberré nyilvánítottam volna, (Derültség jobbfelöl.) mert én mindig annak tekintem. Elnök : Nem igen jól értettem a képviselő ur szavait, de ugy tűnt fel nekem, hogy sértő célzattal mondotta (Ellenmondások balfelöl) Kérem a képviselő urat, hogy ezt a kétértelműséget oszlossa el nyilatkozatával, különben kénytelen lennek a képv.selö urai rendre utasítani. Lendvai István: Arra akartam célozni, hogy az a forradalmi lap, — a nelyet még ma sem tiltottak t:e, dacára annak, hogy a jelenlegi ministerelnökünk, nagyon helyesen, plakáton sürgette évek előtt annak a lapnak betiltását — konstruált egy meg nem történt íolyósói jelenelet, amelynek során állítólag odamentem volná Rothenstein képviselőtársamhoz, megveregettem volna a vállát és azt mondottam volna neki a nyomdászs

r

ztrájkkal kap csolatban, hogy emoer vagy Móric. Én nem .udom, hogy annak a forradalmi újságnak miért lenne turcsa, ha tényleg megtörtént volna az, hogy en embernek neveztem Rothenstein Mór képviselőtársamat. Ez a jelenet nem történt meg és azért említ.

m fel, hogy méltóztassanak látni, miféle mérgezett eszközökkel dolgoznak ebben az országban, hogyan próbálják azokat, akiket nem lehet semmiíéle erkölcsi mocsokkal gyanúsítani, künn az intranzígens keresztény tömegek e>őtt nem is uefeketiteni, hanem bevörösiteni, minthogy ha ők a vörös világnézettel egy pillanatra is közösséget vállahak volna. Én azt mondom ennek a mai rendszernek, amelynek nevében ma Bethlen István gróf ministerelnök ur a polgári társadalmat összefogásra hivta fel a nemzetközi szociáldemokrácia ellen, méltóztattak volna egyfelől a hatalom eszközeivel hatályosabban szolgálni a polgári társadalom érdekeit 1918-nak és 1919-nek tanulságai után, másfelelől ne méltóztassanak bennünket ilyen vörös mumusokkal ijesztgetni akkor, amikor a ministerelnök ur saját maga olvassa fel azt a statisztitikát, amelyből kiderül, hogy itt milyen szabad mozgási szabadsága van ennek a vörös propagandának (Propper Sándor: Hasonló jókat kívánunk!)... amellyel szemben a fajvédő propagandának ezer és ezer akadállyal kell küzdenie. (Peyer Károly: Hat emberhez jött 3 csendőr !) Miközben mi ezer akadályon át tudunk csak magyar testvéreink szivéhez és lelkéhez fizikailag odajutni, aközben-