Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

À nemzetgyűlés 280. ülése 1924. avatkozása, bírálata és szavazata nélkül. Ezzel ez a nemzetgyűlés saját maga adta oda ezüsttálcán a fejét. (Esztergályos János: Ugy van!) És az a rendszer, amely néha, a destrukcióval kötött paktumai után, oly szépen tud szavalni a tekintélyek tiszteletéről és a konstrukcióról : lehetetlenné tette számunkra, hogy a fennálló törvényeknek tiszteletet szerezzünk, amikor akad nemzetgyűlés, amely maga hatalmazza fel a kormányt arra, hogy két és fél esztendeig ott rúgja fel a fennálló törvényeket, ahol akarja. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl, j Húsz esztendeig idegen befolyás biztosittatik ennek a törvényjavaslatnak megvalósulásával i T. Nemzetgyűlés ! Ugyancsak nem sikerült meggyőzni engem azoknak a nemzeti aggodalmaknak alaptalanságáról sem, amelyeket a múltkor, röviddé kényszerült beszédemben felemiitettem. Ismételten kénytelen vagyok azt mondani, hogy ebben az I. számú jegyzőkönyvben ünnepélyesen kijelentik a hatalmak, hogy kizárólag Magyarország és az általános béke érdekében kötik ezt a megegyezést velünk, megfelelően ama kötelezettségeknek, melyeket már akkor vállajtak, midőn elfogadták a népszövetségi tagságot. Épen az imént hangzott el Zsirkay János t. képviselőtársam ajkáról kétségbeesett jajkiáltás a mi megszállás alatt élő magyar testvéreink szenvedéseiről, s mikor ez a jegyzőkönyv azt akarja elhitetni, hogy kizárólag Magyarország és az általános béke érdekében hajlandók csak nekünk ezt a hóhérkölcsönt adni, akkor azt kell kérdeznem, vájjon érdeke-e Magyarországnak az, hogy a mi megszállt testvéreinket büntetlenül tiporhassák, börtönözhessék, üldözhessék ? Hát bárki, legyen még olyan pacifista is, képzelheti-e az általános békét ugy, hogy a megszállt területeken, a kisebbségi jog kijátszásával, általános üldöztetése és eltiprása íolyjék a mi nemcsak magyar nyelvű, hanem egyéb" idegennyelvü testvéreinknek is? T. Nemzetgyűlés ! Mit adjak én olyan hatalmak ünnepélyes kijelentéseire, amelyek arra hivatkoznak, hogy ők eleget tesznek azoknak a kötelezettségüknek, melyeket már akkor vállaltak, mikor a népszövetség tagjaivá lettek Ezek a hatalmak már előbb vállaltak kötelezettséget ; ezek a szerződő hatalmak a világháború folyamán mindig azt hirdették, és nagy, ünnepélyes deklarációban hangoztatták, hogy a nemzetek számára az önrendelkezést, a szabadságot, a függetlenséget, a demokráciát és a felszabaditást fogják elrendelni és biztosítani; ezek a hatalmak, t. nemzetgyűlés, már akkor is, mikor a trianoni jármot a nyakunkra telték — mert találtak egy nemzedéket itt, amely ezt a jármot nyakára engedte tétetni — kicirádázták, kifaragták azt a jármot, virágosán, mint a Székelyföldön szokásos: a Millerand-féle kísérőlevél betűivel. Hol van az a Millerand-féie kísérőlevél ? Hol van nak azok a cselekedetek, amelyek a holt betűkből következtek volna? (Zsirkay János: Afféle hódmezővásárhelyi programmbeszéd volt az! — Derültség balfelől.) Ezekhez az ünnepélyes kijelentésekhez mi ne fűzzünk semmiféle reményt, mert mikor ők ünnepélyesen kijelentenek valamit, akkor azt látom, hogy a ra. kir. kormány pedig másfejői kötelezi magát valamire. Ok csak kijelentenek. Ok, akiknek kijelentéseit a Wilson-féle kijelentésektől kezdve bizonyos ministerelnöki kijelentésekkel egyenértékűeknek kell nyilvánítanom (Szilágyi Lajos : Durván megsértette a ministerelnököt !) ők csak kijelentenek, a magyar kormány azonban ugyanakkor kötelezi magát. Ha pedig azt nézem, hogy mire kötelezi magát a kormány, akkor ugy olvasom /olvassa] ; »A m. kir. kormány kötelezi magát a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek értelmében, hogy az említett békeszerződésben elvállalt kötelezettségeinek, nevezetesen a békeszerződés katonai határozmányainak, valamint többi évi április hó 17-én, csütörtökön. 465 nemzetközi kötelezettségeinek pontosan és lojálisán eleget tesz.« Nekem ez ellen még nem lenne kifogásom, ha azt látnám, hogy ugyanebben a jegyzőkönyvben pedig az a tisztelt entente is — a nagy épugy, mint a kis-entente — kötelezi magát az imént felolvasott szavak értelmében a trianoni szerződésben elvállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Ez nem történt meg. S én elképedve látóm, hogy a kormány legalább ezt nem vétette Írásba. A kormány a maga részéről mindenre kötelezte magát, de szabadon engedi tovább dúlni azokat az idegen hatalmakat, amelyek a saját maguk által diktált békeszerződéseket nem respektálják. Ami ennek a jegyzőkönyvnek azt a részét illeti, hogy Magyarország nem veszélyeztetheti gazdasági függetlenségét azáltal, hogy valamely államhoz való viszonyában oly különleges rendszert léptet életbe, amely ezt a függetlenséget fenyegethetné, méltóztassanak megengedni, hogy kifejezzem itt is azon véleményemet, hogy itt valami véres szatira van megírva. Gazdasági "függetlenségről van szó, amely állítólag az entente-nak olyan nagyon a szivén tekszik. Már egys?er a politikai függetlenségről is kijelentette ez a jegyzőkönyv az elöljáró szakaszban, hogy azt mérhetetlenül tisztelik. Köszönöm politikai függetlenségünknek azt a tiszteletét, amelyet ez az entente azzal mutatott meg nekünk, hogy Pozsonyt, Kassát, Kolozsvárt, Szabadkát, ennek az országnak a

/

3 részét elrabolta tőlünk minden isteni és emberi jog ellenére. Furcsa és feltűnő nekem, hogy épen ezek a kancsukás államok aggódnak egyszerre olyan nagyon a mi politikai és gazdasági függetlenségünkért. Tiszteltetem azt a nemzetet, amelynek idegen hatalmak által kell irásba foglaltatnia azt hogy ő a maga gazdasági függetlenségét pedig meg fogja óvni, és ha nem tudná ezt mint kiskorú megtenni, majd idegen hatalmak fogják vele őriztetni. Furcsa és gyanús az a gazdasági függetlenség, amelyről a mi pribékeink akarnak dönteni. (Zaj.) Ugy tudom, hogy házszabályadta jogom és módom lenne a szanálási javaslat egész komplexumán áthatolni és minden pontnál részletezni azokat az aggályaimat, amelyek határozati javaslatomat lelkiismeretem szerint szükségessé tették. A szanálási javaslatok kérdésében lezajlott vita során azonban az ellenzéki szónokok javarésze — és hozzáteszem, hogy még a kormányt támogató szónokok javarésze is —- ezeket az aggályokat legalább is érintette. Meg vagyok győződve arról, amit Apponyi Albert gróf igen tisztelt képviselőtársunk mondott, hogy a főbiztos, az a Smith Jeremiás, személy szerint nagyon derék és jóakaratú ember lesz -, ugy látom azonban, hogy ő sem fog teljesen a maga legjobb belátása szerint cselekedhetni ; ugy látom, tiogy a reparációs bizottságnak, általában " a külföldi ellenséges hatalmaknak és annak a nagy bankhatalomnak, annak a belső nagy ellenségnek, amely gazdasági és erkölcsi megszállás alatt tartja 14 vármegyénket, lesz tulajdonképen döntő szava ezekben a kérdésekben, mint ahogy a kisentente-ra vonatkozóan a nem szélsőséges és nem felelőtlen Apponyi Albert gróf képviselőtársam jogos aggáh-át ki is fejezte. Én ezekre a részletekre ma már itt nem térek ki. Ezeket a kérdéseket már eléggé megbeszélték itt és tisztában vagyok azzal az atmoszférával, amely a nemzetgyűlés üléstermét most megüli. De rá kell mutatnom arra, hogy ebben a javaslatban belevétetett egy nagyon fontos belső kérdés is, amely a lakbérek fokozatos felszabadítása címén szerepel itten. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a képviselő ur által benyújtott első határozati javaslat a népjóléti és munkaügyi ministerium, a menekültügyi hivatal és az országos főkapitányi állás