Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. 4L nyugdíjazunk, akkor, ugyebár, megkezdődik az I a folyamat, hogy az illető igyekszik a mai ne- j héz körülmények között elhelyezkedni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferene: Ezek a viszonyok súj­totta, szerencsétlen egyének igyekeznek elhe­lyezkedni. Akár vasúti alkalmazott, akár diós­győri vasgyári alkalmazott legyen az illető, akit B-listára helyezéssel sújtottak, nagy ne­hezen néhány hónapos hosszú küzdelem után talán elhelyezkedik valamely magánfoglalko­zási ágban, mert, hogy a nyugdíjból a mai ne­héz körülmények között megélni nem lehet, ezt méltóztatnak elfogadni. Amikor az illető végre elhelyezkedik valamely magánüzemben, azt hi­szi, a saját számára megoldotta már a megél­hetés kérdését. Azonban téved, mert az idevo­natkozó szabályok értelmében az állani bármi­kor visszahívhatja ezeket a szerencsétleneket szolgállattételre. Ebből az következik, hogy az illetők, akik a B-listára helyezésük után nehéz, hosszú küzdelemmel elhelyezkedtek a magánal­kalmazásban, azáltal, hogy újból szolgálatté­telre hívják őket, elvesztik a nagynehezen, keservesen megszerzett magánalkalmaztatást. Ahogyan átragadt a B-listára helyezés a ma­gánüzemekre, — hiszen az idevonatkozó tör­vény bizonyos fokig ki is terjesztette ezt az in­tézkedést a magánvállalatokra — most már kezd sokkal nagyobb mértékben átharapódzni a magánüzemekre a másik intézkedés is, hogy az elbocsátott, de időközben már elhelyezkedett nyugdíjazott alkalmazottat szolgálattételre hív­ják be, amiáltal elveszti magánalkalmaztatását. Viszont pedig, mert ezek az egyének a legtöbb esetben már a koruknál fogva sincsenek abban a helyzetben, hogy az államnál, illetve az ere­deti üzemben még huzamosabb ideig legyenek ismételten alkalmazásban, bekövetkezik az a helyzet, hogy újra nyugállományba tétetnek, iigy hogy az illetőnek se a mellékfoglalkozása nincs meg, sem az eredeti foglalkozása, amely­nek alapján nyugdíjazták. TTjabban az történt, hogy az ózdi vasgyárban is tömegesen hívták be munkára azokat az egyéneket, akiket már ilymódon nyugbéreztek. Én ebben egy igen két­ségbeejtő, szomorú tényt látok, mert hiszen ez valóságos játék az emberek exisztenciájával. Családos embereket teszünk így a szó szoros értelmében tönkre. Ez az államnak nem lehet hivatása. Azt, hogy a megszorult, rossz gazda­sági helyzetbe jutott állam védekezik s fölös munkaerejét lecsapolja, meg lehet érteni, meg lehet magyarázni, el is lehet fogadni, de ahhoz, hogy játsszunk az emberekkel, hogy úgy húz­gáljuk őket, mint békeidőben a vasútállomáso­kon az automatákat, ahhoz aztán már senki Istenfiának joga nincsen, magának az állam­nak sincs erre semmi jogosultsága, még akkor sem, ha az írott törvény erre módot ad, mert az emberi jog következtében nincs erkölcsi le­hetősége ahhoz, hogy ilyen intézkedéseket te­gyen. A létszámapasztás kapcsán nagyon szerettem volna hallani egyet-mást arról, hogy vájjon mi célt szolgál Magyarországon az eddig soha nem tapasztalt nagy államrendőrségi létszám? Én tu­dom, — hallottam már itt a nemzetgyűlésen — hogy a túloldal nem veszi valami túlságosan szívesen, ha az ellenzék ezzel a kérdéssel fog­lalkozik. (Erdélyi Aladár: Nekünk semmi ko­moly kifogásunk sincs ellene! — Berki Gyula: Mi csak azt nem szerettük hallani, hogy nem akarok katonát látni!) E szerint méltóztatnak I megengedni, hogy a rendőrség kérdésével fog­j lalkozhassam, természetesen ugyanolyan ob­jektive, mint más kérdésekkel! (Felkiáltások jobbfelől: Tessék!) Foglalkozom tehát a ren­dőrséggel. T. Nemzetgyűlés! Egy ízben már volt sze­rencsém a nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy a m. kir. államrendőrség létszáma messze felülhaladja azt a rendőri létszámot, amely békeidőben Magyarországon szokásos volt. (Szomjas Gusztáv: Sok a csirkefogó!) A saját magam megismétlésébe bocsátkozom ennél a kérdésnél és elmondom, hogy Miskolcon béke­időben a rendőrség létszáma papiroson 70 volt, a valóságban azonban sohasem érte el ezt a számot, sohasem haladta meg a 60-at, mindig 50 és 60 között mozgott s mégis, egészen bátran mondhatom önöknek, hogy mikor az én tör­vényhatóságom területén mindössze is csak 50 vagy 60 rendőr teljesitett szolgálatot, volt ak­kora rend a városban, mint a minő most van. (Fráter Pál: Más volt az emberek lelkülete!) Arra a közbeszólásra, hogy más volt az embe­rek lelkülete vagy lelkiállapota, van némi mon­danivalóm. Én is tudom, hogy más volt az em­berek lelkiállapota, ezzel szemben azonban le­gyen szabad megállapítanom, hogy bár az em­berek lelkiállapota ma valóban más, ennek a túlnagyra feldagasztott rendőri létszámnak még sincs semmi komoly értelme, nincs semmi reális alapja, hacsak nem veszem alapul azo­kat a mesterségesen terjesztett rémhíreket, amelyeket ebben az országban a mai napig is divatos gyártani és terjeszteni. Méltóztatnak emlékezni, # hogy a legutóbbi időben bejárta a magyar sajtót az a hír, hogy Miskolcon, illetőleg a miskolci kerületi rendőr­kapitányság területén óriási nagy kommunista puccsot lepleztek le. Napokig kavargott ez a hír a magyar sajtóban, amig végre egyszer az­után a miskolci m. kir. államrendőrség kerületi főkapitánya és a miskolci kapitányság vezetője is jónak látták nyilatkozni, hog r y mi az igazság ebben a kérdésben. Ez az ő nyilatkozataikból is kitünőleg, se a kerületi főkapitányság, se a miskoci kapitányság nem tudott sem­miféle kommunista mozgalomról. Végül va­lami egy heti keserves vesszőfutás után ki­sült, hogy egy egyént — valami újságírót — le­tartóztattak Egerben kommunista üzelmek miatt s letartóztattak egy másik egyént Mis­kolcon ugyancsak kommunista üzelmek miatt. (Helyeslés jobbfelől) Történt ez, anélkül, hogy a kerületi főkapitányság tudott volna a dolog­ról, sőt lehetséges, hogy az egri kapitányság sem tudott erről semmit. Ez, t. Nemzetgyűlés, egy kis szomorú histó­ria. Nem vagyok képes megérteni, hogy egy olyan államrendőrség, amely csak miskolci vo­natkozásban cirka 400 tagot számlál a békebeli hetvennel szemben, miből meriti létjogosultsá­gát, ha ma egy forradalmi idők utáni ellenfor­radalmi időben nincs tudomása a meglévő kom­munista puccsokról? Végül is kisül, hogy elin­téznek ilyen kérdéseket anélkül, hogy a helyi vezetőségnek, a helyi felelős tényezőknek tudo­másuk volna arról, hogy mi történik az ő igaz­gatásuk, az ő ellenőrzésük alá tartozó terüle­teken. Ami azután magát a kommunista puccsot illeti — hogy a lelki oldalát is megmagyarázr zam a dolognak — én megértem, hogy amikor az egész sajtót bejárják az, ilyen vészhirek, hogy a miskolci kerületi kapitányság körzeté­NÁPLÓ xxm. :.-•

Next

/
Thumbnails
Contents