Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

462 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. med koporsója az ég és föld között, várják a ma gyár kormánytól, hogy végre belenyúl ebbe a szörnyű dzsungelba, a sarkára áll és követeli a trianoni békeszerződés erre vonatkozó pontjainak végrehajtását. íUgy van! Zaj a baloldalon.) Nemrégiben olvastam egy kassai hírlapban, hogy a kassai rendőrkapitány 2500 magyar kiutasításáról számol be. Siralmas panaszt olvasok a keresztényszocialisták kassai lapjában, hogy a szegény magyar munkások gyermekei, akik magyaroknak vallják magukat, nem kaphatnak munkakönyvet felszabadulásuk után, az iparhatóság nem adja ki a munkakönyvüket s igy nem hasznosíthatják a mesterségüket. Mikor látjuk, hogy ily elbánásban részesülnek a magyarok, akkor joggal elvárhatjuk, hogy a nemzetgyűlés uni sono, minden pártkeretre való tekintet nélkül lép fel, megragadva az alkalmat, amikor nagy vívmányként halljuk elhangzani a mélyen tisztelt többség oldaláról, hogy hiszen a szanálási javaslatoknak megvan az az óriási jelentősége, hogy elszigeteltségünk blokádfalaí keresztül vannak törve, a jó viszony helyre van állítva s hogy nem hiába kopogtatott Bethlen ministerelnök ur az ellenséges hatalmak ajtaján, mindenütt barátságos szeretettel és megértéssel találkozott. Joggal kérdezem, hogy vájjon a nagyon sok tanácskozás közül, melynek eredménye a 250 millió frank állítólagos megkapása, eszébe jutott-e a külügyminisíer urnák vagy a ministerelnök urnák, hogy hivatkozzék azokra a pontokra is, amelyek a megszállott területeken levő magyarság jogviszonyát, helyzetét szabályozzák. Ha a vad dzsungelek pusztításait nézzük, amikor a vadakra valósággal irtó hadjáratokat indítanak az angol spleen elől menekülő gazdag milliárdosok, akkor azt látjuk, hogy az európai civilizáció nevében tiltakoznak a duvadak kipusztítása ellen, azt mondják, hogy ki fognak pusztulni ezek a nemes vadak, tehát Schonungszeit-et kell adni. Még a nyulaknak és fácánoknak is van Schonungszeit-juk. Csak egyetlen egy faja van a világnak, amelyre nézve, — ugylátszik — nincs Schonungszeit, amely szabad préda, amellyel mindenki tehet, amit akar. Itt elkövettetik minden, hogy a korra ínyhatalom stabilizáltassék, helyén maradjon s mindez 250 millió aranyfrankért. De kérdezem, hogy vájjon a tárgyalások során 5 percet felhasz nált-e a kormányzat arra, hogy rámutasson ezeknek a szegény névtelen, nincstelen kis magyar emberek sorsara, s hogy a győzök hogyan értelmezik Trianont. Mikor mi a legnagyobb defetizmustól áthatva teljesen kiszolgáltatjuk magunkat a győzők hatalmának, vájjon volt e szó, amely vétót kiáltott az európai civilizáció nevében a szegény kiszolgáltatott magyarság érdekében. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. — Baross János: Klebelsberg orfeumba ment Benessel Prágában.) Az általános vita során elhangzott, hogy ez közgazdasági kérdés és nem politika. Hát mélyen t Nemzetgyűlés, én ezt most nem vitatom. De ha ez a kérdés, amelyet itt most szóvátettem, politika, amikor a megszállott területeken rekedt magyar véreink érdekében szót emelek, amikor ezeknek a kérdéseknek taglalását ebben a nagy komplexumban hiába keresem, akkor azt mondom, hogy végzetes és határtalanul elítélendő mulasztást Követtek el, ha nem vették be a politikát, mert joggal várhattuk volna, hogy ez a politika a szanálási javaslatban szerepeljen. (Ugy van! balfelől.) Ez az egyetlen politika, ahol nem szabad véleményeltérésnek lenni, ahol minden magyar embernek pártállásra való tekintet nélkül össze kell fognia, mert itt olyan visszaélés, olyan terror, a civilizáció ellen olyan istentelenség kovettetett el, amelyre nincs elég elitélő szó. Baross János t. képviselőtársam tapasztalatból évi április hó 17-én, csütörtökön. mondotta, hogy az ellenzék hiába nyújt be hatá rozati javaslatokat, a többség csak a ministerére néz, hogy igent vagy nemet int e a fej evei. Meg vagyok győződve "róla, hogy amikor ez a határozati javaslat elbírálásra kerül, nem azon a szem üvegen keresztül fog elbíráltatni, mint az eddigi határozati javaslatok. Nem fognak arra nézni, hogy Daruváry külügyminister ur a Benessel töltött Ihkomára gondo.ván, mere igent vagy nemet biccenteni, hanem mindenki saját lelkébe, szivébe néz és magyar vérével, magyar lelkével egyhangúlag el lógja fogadni ezt a határozati ja\aslatot. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Kabók Lajos képviselő ur ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Szivesen elállottam volna a házszabályadta zárszó jogától abban az esetben, ha a ministeremök úrtól hallottam volna megnyugtató kijelentést a benyújtott határozati javaslataimra vonatkozólag. Sajnos, a ministerelnöK ur ilyen irányban nem nyilatkozott, nem i yilatko ott az előadó ur sem, és nem nyilatkozott a penzügyminister ur sem, úgyhogy épen ezen okokból kifolyólag kényszerítve érzem maga mat, hogy a nemzetgyűlés figyelmét ezekre a szerintem igen tontos kérdésekre újból felhívjam. A béregyeztető hivatalok felállításáról nyújtottam be határozati javaslatot. A béregyeztető hivataloknak nemcsak lelailitását, de tényleges működését is kértem. Kértem különösen azért, mert eléggé bőven és megdönthetetlen számszerinti adatokkal indokoltam az altalános vita során, hogy a dolgozó társadalom az adóterhek alól nem akar kibújni, szivesen vál alja uz adóterheket, de ezeket csak az esetben vállalhatja, ha meg van adva a mód és lehetőség, hogy oly keresetnez jusson, a ! elvből ezeket az adóterheket el is tudja viselni. A nemzetgyűlés igen t. tagjai valószínűleg emlékeznek azokra a megdöbbentő, ijesztő számadatokra, amelyeket bátor voltam feltárni a keresetekre vonatkozólag, úgyszintén valószínűleg emlékeznek arra is, hogy még megdöbbentőbb adatokat sorakoztattam fel azokra a terhekre vonatkozólag, amelyeket részben már ezideig, részben pedig e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése folytán a dolgozó társadalomnak el kell viselnie. Semmiféle intézkedés, semmiféle gondoskodás nem történt. Egyetlen szóval sem hallottunk kijelentést, hogy a dolgozó társadalom hogyan és miképen tudja ezeket a súlyos terheket áthárítani, hogy adókötelezettségeinek eleget is tudjon tenni. Megemlítettem azokat a hatalmas összecsapásokat, azokat az igen sok esetben megnyilvánuló bérharcokat és kizárásokat, amely harcokat a munkásság a munkáltatókkal szemben megvívni kénytelen, de én ezt egészségtelennek tartom az ország közgazdasági életére, mert minden szünetelő napért, sőt minden óráért is kár, minden időt fel kellene használni a teremtő, alkotó munkára; épen ezért a kormánynak szerintem elsőrendű kötelessége volna gondoskodni abban az irányban, hogy ezek a bérviszályok megszűnjenek, hog3

7 legyen egy olyan hivatalos fórum, amely a maga súlyánál fogva jobbra is, balra is, a munkások és a munkáltatók felé is érvényesíteni tudja tekintélyét, de egyben meg tudja találni azt az igazságot is, amelynek alapján az eléje kerülő ügyeket el tudja intézni. Engem az a rendelet, amely már megjelent a béregyeztető hivatalok felállításáról, annál kevésbé nyugtat meg, mert ebben otyan hiányokat fedeztünk fel, amelyek fentatása mellett teljesen értéktelen az a béregyeztető hivatal. A szakszerveti tanács a rendelet megjelenése után tüzetesen össze is foglalta mindazokat a hézagpótló intézkedéseket, amelyeket szükségeknek tart a rendeletbe bevonni, ezt az összefoglalást el is juttatta a kereskedelemügyi minister úrhoz, de bár jónéhány hónap telt